Koncert

Másodjára is megrendítő

Tom Jones

A walesi énekes dupla évfordulót ünnepel: három héttel a budapesti koncertje előtt töltötte be 85. életévét, és hatvan éve jelent meg Along Came Jones című első albuma, rajta az It’s Not Unusual című slágerrel.

Ha összeállítanánk minden idők legnépszerűbb Tom Jones-örökzöldjeit, az élbolyban biztosan ott lenne ez a szám, az 1968-as Delilah, a két évvel korábbi Green, Green Grass of Home, az amerikai piacon legnépszerűbb She’s a Lady (1971), vagy éppen Burt Bacharach klasszikusai, az I’ll Never Fall in Love Again (1968) és a What’s New Pussycat? (1965). Nem hiányozhatna a listáról a Prince-féle Kiss (1988) feldolgozása sem, illetve a Mousse T. művésznevű német dj-vel közös, rádióbarát dance-pophimnusz, a Sex Bomb (1999) sem. Azért ez a felsorolás, mert bár 2021 tavaszán megjelent a Surrounded by Time című stúdiólemez (amellyel az akkor majdnem 81 éves Jones lett a legidősebb férfi előadó, aki új anyaggal került az albumtoplista élére az Egyesült Királyságban), még hónapokig a What’s New Pussycat? – negédes hangulatával, bugyuta szövegével és teátrális manírjaival – indította fellépéseit.

Az utóbbi években azonban a Surrounded by Time legőszintébb és legmegrendítőbb vallomása, az I’m Growing Old teremti meg az esték atmoszféráját: előhangként egy rádióadás (esetleg tévéműsor) narrátorát halljuk, aki 1940-et „rendkívüli évként” írja le, majd egyenletes zongorajáték kapcsolódik be, és a vaksötétben hagyott színpadra az óvatos léptekkel érkező Jones mély baritonon, beletörődő, bölcs tónusban kezd énekelni az öregedés testi-lelki stációiról.

Máris teljesen tiszta minden, nincsenek felesleges körök, harsány manírok, érdektelen látványelemek. Talán a színpadra lépés és az első hangok után megnyilvánuló lelkes fogadtatás kicsit alábbhagy, de Gary Wallis brit dobos, aki 2009 óta Jones állandó zenekari vezetője, ügyesen gondolta, hogy a közönség, ha igazán szereti az előadót, nem a fél évszázad alatt kanonizált kedvencekre, hanem a máséhoz nem fogható hangra kíváncsi az egyes turnéállomásokon. A második dal, a Leonard Cohen-féle Tower of Song egyértelművé teszi, hogy retrospektív koncertre érkeztünk, ahol a dalok sorrendje tudatos ívet rajzol ki, amelyet Jones mostanra kicsit gyengébb, de még mindig hihetetlenül erős hangja tart egyben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.