Koncert

Másodjára is megrendítő

Tom Jones

A walesi énekes dupla évfordulót ünnepel: három héttel a budapesti koncertje előtt töltötte be 85. életévét, és hatvan éve jelent meg Along Came Jones című első albuma, rajta az It’s Not Unusual című slágerrel.

Ha összeállítanánk minden idők legnépszerűbb Tom Jones-örökzöldjeit, az élbolyban biztosan ott lenne ez a szám, az 1968-as Delilah, a két évvel korábbi Green, Green Grass of Home, az amerikai piacon legnépszerűbb She’s a Lady (1971), vagy éppen Burt Bacharach klasszikusai, az I’ll Never Fall in Love Again (1968) és a What’s New Pussycat? (1965). Nem hiányozhatna a listáról a Prince-féle Kiss (1988) feldolgozása sem, illetve a Mousse T. művésznevű német dj-vel közös, rádióbarát dance-pophimnusz, a Sex Bomb (1999) sem. Azért ez a felsorolás, mert bár 2021 tavaszán megjelent a Surrounded by Time című stúdiólemez (amellyel az akkor majdnem 81 éves Jones lett a legidősebb férfi előadó, aki új anyaggal került az albumtoplista élére az Egyesült Királyságban), még hónapokig a What’s New Pussycat? – negédes hangulatával, bugyuta szövegével és teátrális manírjaival – indította fellépéseit.

Az utóbbi években azonban a Surrounded by Time legőszintébb és legmegrendítőbb vallomása, az I’m Growing Old teremti meg az esték atmoszféráját: előhangként egy rádióadás (esetleg tévéműsor) narrátorát halljuk, aki 1940-et „rendkívüli évként” írja le, majd egyenletes zongorajáték kapcsolódik be, és a vaksötétben hagyott színpadra az óvatos léptekkel érkező Jones mély baritonon, beletörődő, bölcs tónusban kezd énekelni az öregedés testi-lelki stációiról.

Máris teljesen tiszta minden, nincsenek felesleges körök, harsány manírok, érdektelen látványelemek. Talán a színpadra lépés és az első hangok után megnyilvánuló lelkes fogadtatás kicsit alábbhagy, de Gary Wallis brit dobos, aki 2009 óta Jones állandó zenekari vezetője, ügyesen gondolta, hogy a közönség, ha igazán szereti az előadót, nem a fél évszázad alatt kanonizált kedvencekre, hanem a máséhoz nem fogható hangra kíváncsi az egyes turnéállomásokon. A második dal, a Leonard Cohen-féle Tower of Song egyértelművé teszi, hogy retrospektív koncertre érkeztünk, ahol a dalok sorrendje tudatos ívet rajzol ki, amelyet Jones mostanra kicsit gyengébb, de még mindig hihetetlenül erős hangja tart egyben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.