Interjú

„Már nem köntörfalazok”

Koltay Dorottya Szonja képzőművész

A Kassák Múzeumban látható a Tégla tan – ne épülj (be) című kiállítása kapcsán a részvételi művészetről, a társadalmi struktúrák újraértelmezéséről, a személyes örökség hatásairól és az analóg alkotásról beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Seress Anna kurátorral közös ez a projekted. Hogyan dolgoztok együtt?

Koltay Dorottya Szonja: Amikor egy éve egy ferencvárosi pályázat kapcsán megkerestem Annát, nem klasszikus értelemben vett kurátori szerepet ajánlottam neki, inkább gondolkodótársra volt szükségem. Ő hozott be szociológiai és társadalomtudományos szövegeket és neveket, Adamik Máriát vagy Nancy Frasert. Ő volt az első, akinek elmondtam, hogy nemcsak tárgyakból álló kiállítást tervezek, a projekt részvételi része legalább olyan fontos. Azonnal mellém állt.

MN: Közösen alapítottátok a Téglakar formációt, hogyan írnád le ezt az alapvetően női, de már nem kizárólag női közösséget?

KDSZ: Ez nem egy alkalmi közösség, tudatosan dolgozunk. Olyan helyzeteket keresünk, ahol a meglévő, gyakran műhelymunka-jellegű kooperációink új formába hozhatók lehetnek. A legtöbben a csoportban valamilyen gondoskodó munkát végeznek, van köztünk színházpedagógus, óvónő, művelődésszervező, de van, akit krízisközpontból ismerek. Van, akivel közösen táboroztattunk gyerekeket. Mások pedig különböző alternatív színházi műhelyek holdudvarából érkeztek.

MN: Hányan vagytok?

KDSZ: Jelenleg tizenketten, és ha már nem pénzért csináljuk, mindenki annyit tud beletenni, amennyit az élete enged. Fontos, hogy senki ne érezzen nyomást – ezzel a félig nyitott, félig zárt csoportosulással olyan műsort csinálunk, amely nem attól működik, hogy nagyon sokat próbálunk.

MN: Kezdetben főleg nőkből állt a csoport…

KDSZ: Igen, ez részben abból is fakadt, hogy többen intézeti munkából ismerjük egymást. Az első fecske egy srác volt, aki a Ferenc téren biciklizett oda hozzánk, és csatlakozott az olvasókörünkhöz. De azért már az elejétől segítettek nekünk fiúk is, például a fotózásban, csak ők nem akartak szerepelni.

MN: A Téglakarban beszédes fantázianeveket is használtok. Te mit választottál magadnak?

KDSZ: A Bontógolyót, mert ez fejezi ki legjobban azt az erőt, amelyet szeretek megérezni magamban. Falakat áttörni, akár képletesen, akár konkrétan. A bontógolyónak nagy kilengései vannak, és ez is jellemző rám. A névválasztás persze nem kötelező, de én fontosnak tartom. Írok szövegeket, de nem akarom, hogy csak az én hangomon szólaljon meg minden. Azt szeretném, ha mindenki tenne egy állítást magáról, akár csak egy egyszerű rigmusban, vagy épp a névadás gesztusával. Ez átalakítja a közös teret is. Elmélyíti a részvételt, egyúttal véd is. Ez a fikcióteremtés egyfajta távolságot is ad, segíti, hogy biztonságban tudjunk beszélni érzékeny dolgokról.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.