Interjú

„Már nem köntörfalazok”

Koltay Dorottya Szonja képzőművész

A Kassák Múzeumban látható a Tégla tan – ne épülj (be) című kiállítása kapcsán a részvételi művészetről, a társadalmi struktúrák újraértelmezéséről, a személyes örökség hatásairól és az analóg alkotásról beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Seress Anna kurátorral közös ez a projekted. Hogyan dolgoztok együtt?

Koltay Dorottya Szonja: Amikor egy éve egy ferencvárosi pályázat kapcsán megkerestem Annát, nem klasszikus értelemben vett kurátori szerepet ajánlottam neki, inkább gondolkodótársra volt szükségem. Ő hozott be szociológiai és társadalomtudományos szövegeket és neveket, Adamik Máriát vagy Nancy Frasert. Ő volt az első, akinek elmondtam, hogy nemcsak tárgyakból álló kiállítást tervezek, a projekt részvételi része legalább olyan fontos. Azonnal mellém állt.

MN: Közösen alapítottátok a Téglakar formációt, hogyan írnád le ezt az alapvetően női, de már nem kizárólag női közösséget?

KDSZ: Ez nem egy alkalmi közösség, tudatosan dolgozunk. Olyan helyzeteket keresünk, ahol a meglévő, gyakran műhelymunka-jellegű kooperációink új formába hozhatók lehetnek. A legtöbben a csoportban valamilyen gondoskodó munkát végeznek, van köztünk színházpedagógus, óvónő, művelődésszervező, de van, akit krízisközpontból ismerek. Van, akivel közösen táboroztattunk gyerekeket. Mások pedig különböző alternatív színházi műhelyek holdudvarából érkeztek.

MN: Hányan vagytok?

KDSZ: Jelenleg tizenketten, és ha már nem pénzért csináljuk, mindenki annyit tud beletenni, amennyit az élete enged. Fontos, hogy senki ne érezzen nyomást – ezzel a félig nyitott, félig zárt csoportosulással olyan műsort csinálunk, amely nem attól működik, hogy nagyon sokat próbálunk.

MN: Kezdetben főleg nőkből állt a csoport…

KDSZ: Igen, ez részben abból is fakadt, hogy többen intézeti munkából ismerjük egymást. Az első fecske egy srác volt, aki a Ferenc téren biciklizett oda hozzánk, és csatlakozott az olvasókörünkhöz. De azért már az elejétől segítettek nekünk fiúk is, például a fotózásban, csak ők nem akartak szerepelni.

MN: A Téglakarban beszédes fantázianeveket is használtok. Te mit választottál magadnak?

KDSZ: A Bontógolyót, mert ez fejezi ki legjobban azt az erőt, amelyet szeretek megérezni magamban. Falakat áttörni, akár képletesen, akár konkrétan. A bontógolyónak nagy kilengései vannak, és ez is jellemző rám. A névválasztás persze nem kötelező, de én fontosnak tartom. Írok szövegeket, de nem akarom, hogy csak az én hangomon szólaljon meg minden. Azt szeretném, ha mindenki tenne egy állítást magáról, akár csak egy egyszerű rigmusban, vagy épp a névadás gesztusával. Ez átalakítja a közös teret is. Elmélyíti a részvételt, egyúttal véd is. Ez a fikcióteremtés egyfajta távolságot is ad, segíti, hogy biztonságban tudjunk beszélni érzékeny dolgokról.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.

A műfaj legnagyobbjaival

Tegye fel a kezét, akinek Bayreuth hallatán először nem Wagner jut eszébe. Nem csoda, hiszen 1876, Wagner Festspielhausának, a kizárólag Wagner-operák előadására épített operaháznak a megnyitása óta a két név elválaszthatatlanul összefonódott. De a városnak van egy másik elsőrangú fesztiválja is.

Furcsa kézfogás

A program az idén másodszor egészült ki a színiiskolák találkozójával. A Szemle Off keretében hét színiiskola nyolc előadása mutatkozott be szeptember 8. és 10. között a margitszigeti Kristály Színtérben.