Könyv

Mi nem akartuk!

Kiss László: Mindig, ha jön az este

Kritika

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mint a neve is mutatja, a települést jobbára a 18. század elején betelepített németek (svábok) lakják.

A mű főhőse a tizenegy éves, a veleszületett csípőbetegsége miatt sántító, csengő alt hangon éneklő, a felnőttekkel is könnyen szót értő szőke kislány, a Lottinak becézett Kranczler Karolina.

A körülbelül négy-tíz oldalas egységekre tagolt (kis)regény elbeszélője nem maga Lotti – az ő hangját szabad függő beszédből és monológokból ismerjük meg –, hanem egy perszonális elbeszélő, aki többnyire annyit enged láttatni, amennyit a szereplők világából érzékelhetünk. Számos fejezet a kislány nevének említésével kezdődik: „Lottit szódáért küldték”; „Lotti a templomkertbe indult vízért”; „Lottit napok óta gyötörte a fülfájás”. Lotti polgári iskolába jár, orvos szeretne lenni, színművekben játszik, apácáknak segít a rendházban – és kíváncsi. Olyannyira, hogy félelem nélkül elkóricál a német katonákkal, majd egy évvel később már nem annyira vidáman beszélget el Szvetlánával, az orosz felcsernővel, illetve barátkozik össze a vele érkező, sokáig némának hitt román kislánnyal is. Kádármesterként dolgozó édesapja egy napon behívólevelet kap, katonának viszik, így szorgos édesanyja már csak a vegyeskereskedést üzemeltető nagyszülőkre és férje testvérére, Márton bátyjára támaszkodhat.

Akár családregénynek is nevezhetnénk a művet, ám a végére érve már abban sem lehetünk teljesen biztosak, hogy egyáltalán regényről van-e szó. Talán inkább világos szerkezetű, egyetlen fő cselekményszál – Lotti mindennapjai 1944-ben és ’45-ben – köré épített, összekapcsolódó szövegekből felépülő novellafüzér ez. A szerző előző, Ki mondta, hogy jó volt című, 2015-ben megjelent, kilenc veszteségtörténetet feldolgozó novelláskötetének szerkezetéhez hasonlóan ez a szöveg is töredezett. Németvárosról végig nem tudjuk meg, hogy pontosan hol is található. Kiss láthatóan ódzkodik attól, hogy kimondja: a nevével ellentétben faluként azonosítható településrész Gyulához, a szülővárosához tartozik. A regénybeli Németvárosban telente befagy a Kis-Körös, tavasztól őszig árvácska virágzik a templomkertben. Két elemi iskola várja az elsősöket (a lányoké az a polgári ház, amelyben a Hymnus zeneszerzője, Erkel Ferenc született), teátrum működik a Göndöcs-kertben, ferences rendház romjai állnak az Epreskert utcában, kigyullad a Szent Miklósról elnevezett ortodox templom, és sokáig ürességtől kong a zsinagóga. Anyuka a „Közelben” – Békés megyében a kifejezés a település határához közel eső külterületi földeket jelöli – kapál, miközben Lotti és a gyerekek „bengészni”, azaz céltalanul lófrálni indulnak a városba.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.