Visszhang: dokumentumfilm

Gaucho Gaucho

A 19. századi argentin újságíró-költő, José Hernández Martín Fierro című elbeszélő költeménye – Orbán Ottó 1977-es fordításában – nem ismeretlen a magyar olvasók előtt.

Az argentinok Toldijaként jegyzett mű a „keménykötésű argentin csikósok”, a gauchók zord életét mutatja be. Nemcsak irodalmi alkotások, de filmek is megkísérelték életre kelteni ezt a világot, bár kevés jutott el hozzánk.

Michael Dweck és Gregory Ker­shaw a 2020-as The Truffle Hunters című dokumentumfilmjük után, amely az észak-olaszországi Alba fehérszarvasgomba-kereső öregeinek életét mutatja be, most az észak-argentínai Calchaquí-völgy pampáira kalauzolnak. Mindkét alkotás lírai érzékenységgel ábrázol olyan közösségeket, amelyek természetközeli, az eltűnés szélén álló életformát őriznek.

Egy lovas a földön fekszik – valójában a lován hasal –, majd felállnak, és eltűnnek a kamera látóteréből. Később három lovas vágtat dinamikus zenére, egy fán ülő pedig bekiabálja: „Hajnalodik a Calchaquí-völgyben!” Ezekkel a képekkel indul a fotóművész és a dokumentumfilmes fekete-fehér képi világú munkája, amely – a marketing ellenére – nem csupán Guada Gonza, a fiatal gaucha lány helytállását követi a férfias szakmában, de bemutatja egy kis létszámú gaucho közösség hétköznapjait is. Történeteikből az életük apró mozzanatait ismerjük meg, de maga a komplett alkotás, bár látásmódja epikus moziért kiált, felszínes dokumentumfilm marad. Mindehhez lenyűgöző képi világ és bátor zenék társulnak: argentin folk- és popdalok, illetve Devendra Banhart népzenei ihletésű számai.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.