A nyitóciklus, a Cinegék első darabja az Oda című programvers, amely sűrített képekkel fekteti le egy vágyott, természetközeli, harmonikus világ alapjait. Olyan helyről beszél, ahol az ember teljesen összeolvadhat a mindenséggel, és ahol a hindu vagy kelta hagyományokból ismert női istenség uralma érvényesül. A kötet fő témái a spiritualitás és a szabadság megélése, illetve a gyász köré épülnek, az írások – kivétel nélkül – a prózavers felé közelítő szabadversek. Általában egészen jól működnek, egyediek, többnyire (jól) sűrítettek és letisztultak (ennek a maximum értéke a Férfi című kétsoros vers), kevés az olyan túlírt darab közöttük, mint mondjuk a második, Nyitva van minden című. Ugyanakkor a képalkotás néha túlságosan „elvont”, a meditatív-öngyógyító jellegük miatt akadnak nehezebben megnyíló vagy kevésbé mély jelentésrétegek. Hasonló megállapítás tehető a szóösszevonásokról is, amelyek nem minden esetben teszik gazdagabbá a verseket (például a mohameztelen az Oda címűben).
Ajlik legerősebb költői értékei a transzcendens-spirituális jelenlét kidomborításában és a női nézőpont érvényesítésében rejlenek. A legsikerültebben mindezt a jól építkező, erős szimbólumrendszert működtető Mit teremtettem? vagy a Taníts meg morajlani mutatja fel, ez utóbbiban a beszélő azért fohászkodik egy felsőbb erőhöz, hogy elsajátíthassa általa a megbékélés, a megérkezés felszabadító érzését.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
