Színház

Ismeretlen nélküli egyenlet

David Auburn – Puskás Tamás: Egy bizonyítás körvonalai

Kritika

Alice Ball, Rosalind Franklin, Nettie Stevens, Lise Meitner és a többiek: mind nagy jelentőségű, korszakalkotó felismeréseket tettek tudományos területeken, de a legtöbbünknek gőzünk nincs róla, hogy kik is ők.

Annál jobban ismerjük a találmányaikat és azokat a férfiakat, akik a velük való együttműködés révén, az érdemeiket kisajátítva olykor egyenesen Nobel-díjat zsebeltek be. Ehhez az úgynevezett Matilda-effektushoz nemcsak a más tollai­tól ékes tudósfik kellettek, hanem a világ is, amely bárminemű újító ötletet csak egy férfitól fogad el. Persze akadhatnak, akik szerint mindez ma már nem áll, de David Auburn erről szóló alkotása valamiért mégis a 21. század legtöbbet játszott Broadway-előadása lett. A darab ráadásul a társadalmi anomáliát egészen intraperszonális szintekig mélyíti, ahol végül az áttörést elérő nő maga is megkérdőjelezi, hogy képes-e ilyesmire egyáltalán.

Az idős Robert, a chicagói egyetem imádott tanára egy hóbortos zseni, aki az őrült–tudós skálán már jó ideje az őrült felé tendál. Noha huszonévesen két korszakalkotó ötlettel is forradalmasította a matematikát és ezzel kivívta magának a szakma elismerését, skizofréniát idéző tünetei miatt teljesen leépült, emiatt a lánya, Catherine (Szász Júlia) ápolására szorul. Catherine az apja nyomdokaiban jár, nemcsak a tehetsége, hanem labilitása tekintetében is. Aztán az apa meghal, Catherine határozott nővére pedig a városba érkezik a temetésre, és minden felett át akarja venni az irányítást, beleértve a húgát is, aki viszont váltig állítja, hogy nincs szüksége felügyeletre. A kórismén túl csapzott kinézete, hirtelen dühkitörései és világnézete sem segít a környezetének abban, hogy higgyenek neki, legyen szó arról, hogy létezik-e az a fiú, akiről annyit beszél, vagy hogy az apja fiókjában lapuló felfedezés az övé, és nem a papáé. Robert volt tanítványa (a sokat emlegetett és egyébként valóban létező) Tom ugyan igyekszik hinni Catherine-nek, de nem tud. Hogy kétségei az öreg zseni iránti csodálatból vagy a társadalmi berendezkedés defektjéből táplálkoznak, arról nekünk, nézőknek is csak elméleteink lehetnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.