Színház

Ismeretlen nélküli egyenlet

David Auburn – Puskás Tamás: Egy bizonyítás körvonalai

Kritika

Alice Ball, Rosalind Franklin, Nettie Stevens, Lise Meitner és a többiek: mind nagy jelentőségű, korszakalkotó felismeréseket tettek tudományos területeken, de a legtöbbünknek gőzünk nincs róla, hogy kik is ők.

Annál jobban ismerjük a találmányaikat és azokat a férfiakat, akik a velük való együttműködés révén, az érdemeiket kisajátítva olykor egyenesen Nobel-díjat zsebeltek be. Ehhez az úgynevezett Matilda-effektushoz nemcsak a más tollai­tól ékes tudósfik kellettek, hanem a világ is, amely bárminemű újító ötletet csak egy férfitól fogad el. Persze akadhatnak, akik szerint mindez ma már nem áll, de David Auburn erről szóló alkotása valamiért mégis a 21. század legtöbbet játszott Broadway-előadása lett. A darab ráadásul a társadalmi anomáliát egészen intraperszonális szintekig mélyíti, ahol végül az áttörést elérő nő maga is megkérdőjelezi, hogy képes-e ilyesmire egyáltalán.

Az idős Robert, a chicagói egyetem imádott tanára egy hóbortos zseni, aki az őrült–tudós skálán már jó ideje az őrült felé tendál. Noha huszonévesen két korszakalkotó ötlettel is forradalmasította a matematikát és ezzel kivívta magának a szakma elismerését, skizofréniát idéző tünetei miatt teljesen leépült, emiatt a lánya, Catherine (Szász Júlia) ápolására szorul. Catherine az apja nyomdokaiban jár, nemcsak a tehetsége, hanem labilitása tekintetében is. Aztán az apa meghal, Catherine határozott nővére pedig a városba érkezik a temetésre, és minden felett át akarja venni az irányítást, beleértve a húgát is, aki viszont váltig állítja, hogy nincs szüksége felügyeletre. A kórismén túl csapzott kinézete, hirtelen dühkitörései és világnézete sem segít a környezetének abban, hogy higgyenek neki, legyen szó arról, hogy létezik-e az a fiú, akiről annyit beszél, vagy hogy az apja fiókjában lapuló felfedezés az övé, és nem a papáé. Robert volt tanítványa (a sokat emlegetett és egyébként valóban létező) Tom ugyan igyekszik hinni Catherine-nek, de nem tud. Hogy kétségei az öreg zseni iránti csodálatból vagy a társadalmi berendezkedés defektjéből táplálkoznak, arról nekünk, nézőknek is csak elméleteink lehetnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.