Visszhang: film

A szurdok

Visszhang

Ma már nem is az a kérdés, hogy tudnak-e újat mutatni a streaming termékek, maximum annyit várunk tőlük, hogy legalább a már ismert elemek vegyítésében, hígításában szolgáljanak némi meglepetéssel. 

Az Apple TV+ új filmjének ez a léc is magasnak tűnik kissé, de ettől még érdemes lehet a megnézésre.

Levi mesterlövész, a világ top 5-je közül az egyik, ám – ahogy az lenni szokott – kiégéssel küzd egy ideje. Egy napon végtelenül titkos küldetésre indul, ahol egy toronyból irányítva egy rejtélyes szurdokot kell védenie a világtól – még inkább a világot a szurdoktól. Abból ugyanis időről időre olyasmi tör fel, amire a halandók nincsenek felkészülve. A teljes nyugati oldalt ő védi, a keleti part pedig a szemközti őrtoronyban állomásozó Drasa felségterülete, aki maga is a mesterlövészek legjobbika, ráadásul nő, így a bonyodalom elkerülhetetlen. Mintha egy elvadult, sci-fi horrorra írt Rómeó és Júlia-parafrázist látnánk: a fiatalokat nem választhatja el a kettejük között tátongó szakadék, még akkor sem, ha zombik általi halállal kell fizetniük a szerelemért.

A műfaj felszenteléseként felbukkanó Sigourney Weaver, valamint a főszerepet játszó Anya-Taylor Joy és Miles Teller is jól játszanak (már amennyire a szinte teljesen sötét képekből megállapítható). Ráadásul a klisék mellett még egy-egy easter eggnek is maradt hely: Teller például A vezércselt idézve sakkozik az egyik őrtoronyban, míg Joy a Whiplashre utalva dobolgat a másikban. Jutalomjáték ez nekik, a rendezőnek, sőt mindenkinek – a nézőt leszámítva.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.