Tévésorozat

Hol nem volt Amerika

Nulladik nap

Kritika

A mese akkor jó, ha minél inkább az olvasóról szól, és persze mindig kell bele főgonosz, akibe az elaludni képtelen néző a lappangó félelmeit projektálhatja, hogy a hős kardját kivonva leszámolhasson vele.

Amerikának most mesék kellenek, a Netflix pedig meg is adja nekik, egy ijesztően élethű történettel kreálva olyan alternatív valóságot, amelyben nem csak megtalálni lehetséges a nemzettestet gyötrő rémet, de az bele is fullasztható az igazság nejlonzászlajába. Az erről szóló miniszériában minden potenciál megvan, hogy „az év sorozata” legyen, és még egyáltalán nem zárható ki, hogy ez az állítás meg is áll majd, mert olyan csapnivaló évünk lesz.

Az Egyesült Államokat minden eddiginél komolyabb kibertámadás éri, csupán egy percre vonják ki a technikát a gépezetből, az mégis 3400 ember életébe és az egész nemzet nyugalmába kerül. Egy ilyen krízis esetén 24–28 napja van a társadalomnak, mielőtt teljesen összeomlana, a szorító időre tekintettel pedig a regnáló elnöknő (Angela Bassett) az idősödő volt elnököt (Robert De Niro) bízza meg, hogy megalapítva a Nulladik nap bizottságát, kiderítse, honnan érkezett a támadás. Akik eddig csak érdeklődtek, most már biztosan figyelnek is majd, az elnöknő hozzáteszi ugyanis, hogy a siker érdekében el-el lehet hagyni az emberi jogok betartását is. A rendkívüli állapotot bonyolítja, hogy a volt elnök a nyomás súlyával arányosan kezdi elveszíteni a kapcsolatát a valósággal. Demencia, emlékezetkiesés, hallucinációk gyötrik, emlékképek az elhunyt fiáról és egyre üvöltő zene. De még ennél is zavaróbb háttérzaj számára a lánya, aki képviselőként sosem látott igazságérzettel támad neki az apjának; a felesége pedig bíróként bonyolítaná a helyzetet. Közben a média és a sajtó hiénái is oldalba mardossák, de azért mellékszálon az ügy is halad, bár nem sok sikerrel. Tálcán kínálja magát a rég várt lehetőség az oroszok megvádolására, csak egy bólintás kéne, és Amerika már kezdhetné is a világháborút. Mullen exelnök azonban igazságot akar. Márpedig ahhoz a traumáin és a gyerekén át vezet az út.

Egy kissé elkésettnek tűnik az az üzenet, hogy az idős, enyhén demens, mondatait összerakni képtelen elnök még mindig jobb, mint az, ami nélküle vár ránk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.