TAVASZI PROGRAMAJÁNLÓ

Minden határon túl

Sokszor nem halunk meg

Színház

A világháborúról szóló művek sora végeláthatatlan, ám a téma lefedettsége igencsak aránytalan, az erdélyi zsidók soája például meglehetősen alultárgyalt volt korábban.

Tompa Andrea 2023-ban megjelent Sokszor nem halunk meg című regényében 1943-tól egészen a rendszerváltás utánig követte egy világháború sújtotta kisember történetét. A regényt Gáspár Ildikó alkalmazta színpadra s rendezte meg, az eredmény pedig egy klasszikus sorstragédia újszerű előadása lett.

A kolozsvári zsidó családba született Matilda anyját és apját deportálták, ő pedig egy keresztény házaspár, Feri és Erzsi gondozásába kerül, akik – sajátjuk híján – sajátjukként szeretik, ám hosszú hónapokig a házat sem hagyhatják el vele, még az udvaron is csak éjjel levegőztethetik. „Szeretlek, amikor nem mozogsz, szeretlek, amikor nem beszélsz” – csitítgatja az üvöltő kisbabát Erzsi, aki tudja, hogy mindhármuk életébe kerülhet, ha kiderül, hogy kit rejtegetnek a lakásban. Végül sikerül sajátjukként anyakönyveztetni a kislányt, Matilda pedig felnőve színésznőnek áll, és gyökér nélküli családfáját kutatja. Szerelembe esik egy román nyelvű zsidó rendezővel, akivel immáron együtt keresik önmagukat, a fiú azonban nagyon máshol, a határon túl talál rá – valamire. Miközben az élet zajlik a lány körül és az elnyomók egymásnak adják a kilincset az országban, számára továbbra is csak a színészet létezik. Az üres vászon identitású lány természetesen remekel a színpadon, mivel semmilyen ön-érzet nem állja útját annak, hogy más legyen, mint aki. Hiszen ő senki.

A regényt kezdetektől óriási elismerés övezi (a szakma és a közönség részéről egyaránt), nemcsak a témája, de a stílusa és nyelvezetének egyszerűsége miatt is, amit a darab egyszerre követ le és borít fel fenekestül. Az Örkény Színház stúdiószínpadán egy vékony sáv szolgál előadótérként, ezt szegélyezi két oldalról a keskeny nézőtér, ami már önmagában megbontja a néző-színpad hagyományos szeparáltságát, sokkal közvetlenebb kapcsolatot hozva létre a kettő között. (Két órával később jót mulathatunk magunkon, amikor eszünkbe jut, hogy már ezen felkaptuk a fejünket, mivel a darabban ennél csak furcsább dolgok várnak.) Jelmezként tulajdonképpen egyszerű „játszós ruhák”, zeneként élő hangok és egy szál hegedű, díszletként pedig semmi sem szolgál. Egyetlen kellék az ide-oda gyűrt Matilda-rongy, amely a csecsemőt testesíti meg. A történet személyes jellege ellenére ismert, sőt jól ismert, noha az erdélyi couleur locale az eszköztelenségben, csupán az ízes nyelvjárás és a jellegzetes „egyszerű ember” figurák által is hiánytalanul megteremtődik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.