A Micsoda nő!, a Moulin Rouge! vagy az épp most érkezett Anora, mind annyira vad, szabad és erotikus. De helyezzünk a széttárulkozó nő szerepébe egy fiatal fiút, a bajszát nyaldosó kandúréba meg mondjuk, a saját anyánkat, és máris újradefiniálódik, hogy mit is tartunk szabadnak meg erotikusnak. Sophie Hyde erről szóló filmjét Keresztes Tamás adaptálta, ez a legelső bemutató a most megnyílt Bástya Színházban.
Nancy (és sok más nő) számára a házasság annyit tesz, mint bérbe adni a testét, hol a várandósság, hol a szoptatás, hol a kiszolgálás idejére, illetve azokra a percekre, amíg a férjnek kedve támad bütykölni rajta. Mire hatvanas éveiben a szolgálat lejár, és se a gyerek, se a férj nem tart már rá igényt, egy fáradt, elnyűtt testet kap vissza. Ám Nancy meglépi, amit a többi millió nő nem mer, és megteszi, amit a nemrég elhunyt férjével harminc éven át nem tehetett meg. Készít egy „to do” listát a kimaradt szexuális élményekről és pozíciókról, felfogad egy huszonéves escort fiút, felmennek egy hotelszobába, és kezdődhet is az élmények és a tapasztalatok kipipálása. Ám az aktus nem megy olyan könnyen, a gyönyörnek ugyanis nem csak a korkülönbség, de a társadalmi elvárások, a betokosodott elvek és egy meggyötört önkép is az útját állja. A vérprofi szexmunkás ugyan remekül hatástalanítja a nő szorongásból indított kérdéseit és ellenkezését, ám az idősödő hittantanár néni – noha ő fizet érte, nem is keveset – minden apró simogatást a személyes tere sértésének él meg. Ez még mind lehetne puszta szakmai kihívás, ám amikor fordul a kocka és Nancy hatol be Leo komfortzónájába, a fiú maga is újraértékelni kényszerül addigi értékrendjét.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
