Film

Felszentelt anyagpazarlás

Brady Corbet: A brutalista

Kritika

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Ez az állhatatos túlélési vágy hajtja Lászlót Magyarországról New Yorkba és tovább, hurcolva magával a nézőt is hajón, buszon, autón, előresüvítős felvételeken. Az épülő Pennsylvaniában László tehetségére hamar ráébrednek, és ezzel egyidejűleg tiporják is sárba, majd emelik ismét piedesztálra, főként azért, hogy onnan újra letaszítsák. Mindezt az amerikai mágnás, Harrison Van Buren pillanatnyi kedve szerint, aki felkéri, hogy tervezzen neki egy hatalmas komplexumot edzőteremmel, könyvtárral, kápolnával. Nagy lehetne az öröm, ám a projekt készülte közben a bajszos fő gonosz bábuként pakolgatja Lászlót, aki – mivel mása nincs – az elveibe kapaszkodik. Az építkezés fő konfliktusává válik a leendő kápolna magassága, amelyből a kivitelező – fölöslegesnek ítélve – lecsípne néhány métert, időt és pénzt spórolandó. László azonban még a saját béréből is hajlandó finanszírozni a pluszmunkát, csak azért, hogy az égbe nyúló toronyból úgy ömölhessen be a fény a templomba, ahogyan azt ő megálmodta.

A brutalista a materializmus és az eszmeiség olyan ütköztetése, amelyből – pláne egy üldözött szerepében már bizonyított Adrien Brody főszereplésével – elkerülhetetlenül poétikus és díjra kész darab készült. Egyik oldalon szén, acél és beton, a másikon eszmék, elvek, ideák. De közte semmi. Csak „fény és levegő”, mondhatnánk, ha már a dráma is a Bauhaust említi, ám a film mégsem épület. Hiába a masszív alapok és lenyűgöző szellemi magasságok, ha a kettő közötti teret csupán erősen művészkedős jelenetek és néhány hiba tölti ki, akkor ez a 3,5 óra kissé mégis anyagpazarló.

Például a vágó munkája egy ilyen, lineáris időben, egy főszereplőt követő film esetében általában nem feltűnő, ám itt olyan logikai és cselekménybeli lyukak tátongnak (a nonverbális lány esetleges kapcsolata a főnök fiával, amitől egyszeriben beszélni kezdett; László tolókocsis felesége a túladagolás után hogyan állt másnap lábra; a fekete jó barát fiának semmibe vezető félmondata az anyjáról; az épület sorsa stb. stb.), hogy azt érezzük, voltak más – az eredetinél akár izgalmasabb – történetszálak is, amelyeket kivágtak ugyan, ám a széleket nem sorjázták le. Viszont ami bent maradt, azt sem feltétlenül a párbeszédek erőssége vagy a jelentőségük szerint válogatták. A rendező valószínűleg e két kérdés alapján szelektálhatta, hogy mi kerüljön a filmbe: erősíti-e az a főszereplő szikár elveinek ábrázolását, és elég művészi-e. Így kerülhettek a filmbe valószerűtlen jelenetek, például az, amikor a közel hajléktalan főhős szó és pénz nélkül távozik egy munkáról csak azért, mert a tulaj kiabál vele, vagy az, ahogy a Lászlóval végre újraegyesülő Erzsébet a háborútól megnyomorodva kézzel elégíti ki könnyező férjét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.