Ezzel a – mára lassan tabunak számító – gondolattal borzolja a kedélyeket Halina Reijn filmje, de hogy valódi gondolatébresztés motiválja, vagy csak alibit keres az erotikus thrillerhez, az nem egyértelmű, mivel égető társadalmi problémáját úgy ábrázolja, hogy a gondolkodáshoz szükséges vér a fejünk helyett egész máshova csoportosuljon a film közben.
Romy (Nicole Kidman) óriás techcégének vérprofi vezetője egy állásinterjún megismerkedik a zavarba ejtően fiatal és legalább annyira vonzó Samuellel (Harris Dickinson), majd egy kör kötelező dilemmázás után úgy dönt, lefekszik vele. Mit lefekszik, letérdel, lekúszik, lefetyeli a tejet is a földről, ha a fiú kéri. Sikeres cégvezetőként a gyakornokkal BDSM-et játszani, miközben két szép gyerek és az amúgy fülig szerelmes Antonio Banderas (a férj szerepében) vár otthon, az a hazardírozásnak olyan szintje, amelyre a legnagyobb szerencsejáték-függők is elismerően bólintanának. De hát mit lehet tenni, ha egyszer ez hozza lázba az ember lányát?
A szexuális vágyaikat elnyomni kényszerülő nők himnusza ez a film, kétségtelen, és addig csűri-csavarja a hatalom kérdését, hogy még a #metoo vádakat is megússza valahogy. Lehet itt inspirálódni mindenkinek…
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
