László Ferenc

Legyen az emberfia jámborságos oltáregyleti tag, vagy akár Istentől elrugaszkodott, harcos ateista, a neves brit történész műve gyakorlatilag mindenki számára érdekfeszítő olvasmányt ígér.

A magyar katolikusok idén ünneplik Szent Imre herceg születésének millenniumát. Székesfehérvárott reprezentatív kiállítás emlékezik meg az Árpád-házi szent kultuszának elmúlt ezer évéről, s így arról a jubileumi ünnepségsorozatról is, amely a neobarokk Horthy-korszak egyik legfényesebb demonstrációja volt.

Korszakos művész volt és osztályon felüli médiacelebritás. Teliszájas mosolya, önfeledt korpulenciája mindenkor felhőtlen boldogságot sugárzott, s ha énekelt, elhittük neki: dalból van a lelke.

Kiugró tehetség volt. Egy nemzedék meghatározó prózaírójának indult, s lett belőle akadémikus irodalomtudós, félve utált közéleti hatalmasság. Jellemszilárdsága kétségbe vonható, ám franciás kultúrája és rendkívüli műveltsége vitathatatlan, szépirodalmi életműve pedig elegyességében is figyelmet érdemel.

És azt hallotta? Manapság, amikor valós időben értesülünk a hazai kiválóságok, lehanyatlott táncdalénekesek és feltörekvő polgármesterek párkapcsolati sikereiről és kudarcairól, s amikor a sztárbabák egyedfejlődését már jószerivel a terhességi teszt elkészültétől figyelemmel kísérhetjük, nehéz elképzelnünk, milyen is lehetett a szocializmus korlátozott nyilvánossága.

Számos papi személy lebukása és százmilliós kártérítési összegek kifizetése után egyelőre még nem tudni, miként kerül ki a gyermekmolesztálási botránysorozatból a katolikus egyház. Jó néhány amerikai püspökség már csődöt jelentett, ám a morális krach ennél is fenyegetőbb következménynek ígérkezik.

Az operettet gyakorta szokták közhelyesen az illúziók, egyszersmind a nosztalgikus kiábrándultság műfajának nevezni, és a Marica grófnő szegedi premierje formailag tökéletesen megfelelt e körülírásnak.

Évtizedes európai diadalmenetet, valamint egy életerős Broadway-bukást követően ezen a nyáron megérkezett hazánkba a Roman Polanski nevével fémjelzett rémmusical.

"Az 1956-os forradalom az egykorú nemzetközi sajtóban" - ezt az alcímet viseli a Tischler János szerkesztette válogatáskötet, amely közel harminc napilap írásaiból tallózva rekonstruálja világtörténeti pillanatunk korabeli médiafogadtatását.

Senkit se tévesszen meg a fenti cím: eszem ágában sincs elvenni a dicső Csontzenész kenyerét (sem elinni borát, felhörpölni ánizslikőrjét sat.), azaz nem a nagy zeneköltő életének intimitásait tárgyazza soros cikkem, hanem akárcsak legutóbb, úgy ezúttal is egy feledésbe merült szocialista író erotikus jellegű műveiről lesz szó közöttünk.

A frissen megbolygatott Rádiókabaré hosszú évtizedeken át nemcsak népszerű műsorszámként figurált, de egyike volt a korlátozott nyilvánosság legjelentősebb fórumainak is.

Májusban véget ért a rádiós családregény, amely 1959 óta 2500 epizódon át mesélte-mesketélte egy képzeletbeli, egyszersmind roppant népes família történetét. Visszatekintésünkben e korszakokon átívelő műsorszámot parentáljuk.