Nézeteltérés - Budapestről jelentjük... (könyv)

Zene

"Az 1956-os forradalom az egykorú nemzetközi sajtóban" - ezt az alcímet viseli a Tischler János szerkesztette válogatáskötet, amely közel harminc napilap írásaiból tallózva rekonstruálja világtörténeti pillanatunk korabeli médiafogadtatását.
Helyszíni riportok és szerkesztőségi állásfoglalások, interjúk és hírügynökségi jelentések sorjáznak a nemzetközi sajtóvisszhangot felidéző cikkgyűjteményben, s a napi események beszámolóit, illetve versengő értékeléseit olvasva pazarul ráláthatunk a hidegháború mindkét nagy ideológiai-hatalmi blokkjának véleményformálási technikáira. Ám a nyugati szimpátiaébresztgetés, s a keleti - fenyegetéssel elegyített - riogatás már rég tudvalévő gyakorlatának illusztratív bemutatásánál sokkal többet nyújt e könyv, hiszen lapjain föllelhetjük a blokkosodás logikájának ellentmondó publicisztikai tálalás jóval kevésbé közismert példáit is. Azt meglehet, tán csodálkozás nélkül nyugtázzuk, hogy a Francia Kommunista Párt mára lehanyatlott orgánuma 1956 októberének végén, vagyis még jócskán sajtótörténeti virágkorában reakciós lázadásnak és fasiszta kalandnak billogozta a magyarországi eseményeket, de már az újvidéki Magyar Szó és a lengyel napilapok tárgyalásmódja okvetlenül meglepetést szerezhet mindnyájunk számára. Így például Apró Mátyás, a jugoszláviai magyarok hírlapjának Budapestre kiküldött tudósítója az alábbi kitétellel utalt november 3-ai cikkében Maléter Pálra: "a Kilián laktanya hős parancsnoka". S korántsem pusztán ez az elismerő címzés, hanem majd' valamennyi október-novemberi beszámoló hangneme igazolhatja a Magyar Szó palástolatlan rokonszenvét, mely érzület csak november 11-én, a központi pártlap, a belgrádi Borba hivatalos álláspontváltozást jelző elemzésének közrebocsátásakor került visszamenőleges hatállyal zárójelbe.

Még izgalmasabbak lehetnek azok az újságcikkek, amelyek Lengyelországban láttak ekkortájt nyomdafestéket. A magyarországi revolúció számára impulzust kínáló felbolydult Lengyelországban ugyanis nemcsak november 4-ig jelentek meg magyarbarát publicisztikák (bennük pl. a tört kirakatok mögött is sértetlen árukészlet toposzával), hanem jócskán a szovjet katonai beavatkozás után is. "Semmilyen mértékben sem terheli felelősség a magyar dolgozó tömegeket, amelyek kétségbeesésükben, más kiutat nem látva ragadtak fegyvertÉ" - írta még november legvégén is a katowicei Trybuna Robotnicza, s a lap vezércikke egyszersmind visszautasította a minősítést, miszerint Magyarországon a "fegyveres fasiszta bandák ellenforradalma" zajlott volna le október 23-át követően.

A kötet érdemdús szerkesztője, Tischler János vitán felül a huszadik századi lengyel történelem egyik legkiválóbb hazai ismerője. A témakör iránti vonzalmát ismerve és méltányolva tehát nem ütközhetünk meg rajta, hogy az itt tárgyalt cikkgyűjtemény kissé fejnehéz: egy-egy citált román, csehszlovák, illetve szovjet és brit napilappal szemben Lengyelországból kilenc sajtótermék korabeli cikkeiből kapunk válogatást. Szelektálási szempontjait annál is kevésbé feddhetjük, mivel láttuk, hogy a magyar forradalom lengyelországi sajtóvisszhangja valósággal felfedezésszámba megy. Úgyszintén nincs okunk vitázni a válogatás egyéb szempontjaival, így értelemszerűen azzal sem, hogy a kötetbe terjedelmi okokból nem kerülhetett bele megannyi figyelemre méltó, mára kordokumentumként figuráló újságcikk. Maradt hát még bőven szemelgetnivaló az osztrák vagy az olasz sajtó beszámolóin kezdve egészen a jugoszláv kommunista író (utóbb államelnök) Dobrica Cosic Hét nap Budapesten című egykorú tárcasorozatáig.

1956-os Intézet, 2006, 396 oldal, 5990 Ft

Neked ajánljuk