Párnacsata (És azt hallotta?)

Egotrip

És azt hallotta? Manapság, amikor valós időben értesülünk a hazai kiválóságok, lehanyatlott táncdalénekesek és feltörekvő polgármesterek párkapcsolati sikereiről és kudarcairól, s amikor a sztárbabák egyedfejlődését már jószerivel a terhességi teszt elkészültétől figyelemmel kísérhetjük, nehéz elképzelnünk, milyen is lehetett a szocializmus korlátozott nyilvánossága.

És azt hallotta?

Manapság, amikor valós időben értesülünk a hazai kiválóságok, lehanyatlott táncdalénekesek és feltörekvő polgármesterek párkapcsolati sikereiről és kudarcairól, s amikor a sztárbabák egyedfejlődését már jószerivel a terhességi teszt elkészültétől figyelemmel kísérhetjük, nehéz elképzelnünk, milyen is lehetett a szocializmus korlátozott nyilvánossága. Az idő tájt bizony vajmi kevés intimitás jelenhetett meg egy-egy közszereplőről, s bulvárlapok híján ez a hivatalosan tabunak tekintett téma a kontrollálhatatlan pletykák, s felettébb gyakran a vad fantáziaszülemények terepévé vált. Az alább következendőkben e túlnyomórészt megalapozatlan híresztelésekből szemelgetünk.

Az álhírek terjedésének, s egyszersmind a korabeli szexuális képzelgések kibeszélésének alkalmasint leghíresebb példája a hatvanas évek egyik legnagyobb gazdasági/bűnügyi botrányához, az Onódy-féle úgynevezett dorbézolási ügyhöz kapcsolódik.

Onódy Lajost, a nagyhatalmú vendéglátó-ipari vezetőt 1964-ben tartóztatták le, s nevének éppenséggel semmi keresnivalója nem lenne eme hasábokon, ha lebukását követően nem keltek volna szárnyra szerte az országban igencsak bizarr híresztelések. Figyelemre méltó módon valamiképp mindahány mendemonda összekapcsolta a kulináris és a szexuális örömöket, s Onódy rövid úton elhírhedt lakomái ilyesformán orgiasztikus jelleget kaptak. A szaporán elpusmogott hírek meztelen nőkről és olvasztott csokoládéról szóltak, s ez a legenda a nyugati sajtó munkatársaihoz is eljutott. Az Onódy-ügyet kiválóan feldolgozó Tischler János tanulmányában idézi a bécsi Kronen Zeitungot, amelynek tudósítása szerint a dáridókon terítékre kerültek "meztelen lányok aszpikban, óriási ezüsttálcákon felszolgálva", valamint ruletten kisorsolt, s ugyancsak ruhátlan "stewardessek csokoládéval leöntve". Név nélkül mindazonáltal már akkor is édeskeveset ért a pletyka, s így kisvártatva kezdetét vette az élveteg boszorkányüldözés. Szinte valamennyi csinosabb hazai színésznő (Pécsi Ildikótól Törőcsik Mariig) felbukkant a kéjes fantáziákban, amint testéről csokoládészószt nyalnak a dőzsölő funkcionáriusok. Végül azután a szépséges Bara Margit vált az alaptalan, ám korántsem ártalmatlan híresztelés egyedüli céltáblájává, s a rágalomhadjárat derékba törte a színésznő karrierjét.

A csokoládéval leöntött meztelen színésznő és a nyalakodó pártemberek regéje mindenesetre beépült a korszak mitológiájába, s ennek bizonyítására idézzük fel Csaplár Vilmos "Igazságos Kádár János" című nagyszerű, szarkasztikus humorú regényének egy rövid részletét, melyben éppen Czinege hadügyminiszter vadászházában ünnepelnek a párt és az állam felelős vezetői:

"A Marilyn Monroe volt az, fehér csokoládéból kiöntve. Rögtön megismerte mindenki. Nevetett, a két kezével a szoknyáját próbálta lenn tartani, valamilyen szél fújta alulról.

- Azt a hétszentségit neki! - tört ki Münnich elvtársból, pedig ő másodjára nem a mozgalom környékén nézett szét, egy igazi civilt vett feleségül, és fiatalt.

- Na, Lajos! - rikoltotta Kiss Károly. - Ezt nyaldosd meg!"

A hírharangok más esetekben is előszeretettel kapcsolták össze a szexualitást a bűnnel, s szintén az általánosságban amúgy is szabados erkölcsű bohémekként elkönyvelt komédiásokkal. Ilyeténképp például hosszú éveken át tartotta magát a pletyka, miszerint két jóvágású férfiszínészünk fiatalkorú leányok elcsábításáért, illetve erőszakos megbecstelenítéséért börtönbe került, s ugyancsak híre járt, hogy az idős színművészt, az 1945-ben néhány napig Budapest rendőrfőkapitányaként működő Greguss Zoltánt izraeli látogatása során őrizetbe vették a hatóságok, méghozzá liliomtiprás vádjával, s hogy levantei börtönéből csak a magyar állam közbenjárására szabadult.

Az ismert személyiségek szerelmi és házasélete ugyancsak gyakran vált szóbeszéd tárgyává, s a témát övező hivatalos diszkréció a legkevésbé sem fékezte a nyelveket, sem pedig a fantázia szárnyalását. Pletykáltak a néprajztudósból politikussá züllött Ortutay Gyula (becenevén: "Tutus") viszonyáról, melyet egy szépséges tévébemondónővel folytatott, híre járt a KB-titkár Szirmai István ifjú színésznők iránt táplált vonzalmának, s az agg Kodály Zoltán második házasságát éppúgy mendemondák övezték, mint Berecz János frigyét Sáfár Anikóval. Ám a legabszurdabb pletykát alighanem Törőcsik Mari és Bodrogi Gyula házassága ihlette. A hatvanas évek elején ugyanis több héten át széltében terjedt az az álhír, mely szerint Bodrogi lelőtte feleségét, miután rajtakapta őt a futballista Albert Flóriánnal. Az agyament szóbeszédnek ráadásul variánsai is voltak, méghozzá a fent említetten kívül a következők:

- Bodrogi mindkettőjüket lelőtte;

- csak Albertet lőtte le;

- Albertet akarta lelőni már a megcsalást követően, ám az lehajolt, s a lövés Tichy Lajost, a korszak másik futballkiválóságát találta el, aki meghalt/súlyosan megsebesült.

Láthatjuk, mindhiába volt tabu a nemiség, s épp ily hasztalan volt korlátozott a nyilvánosság, a szocializmus évtizedei során a pletyka és a fantáziálás megfékezhetetlennek bizonyult. Az ellenőrizhetetlen pletykák pedig, amint az nyilvánvalóvá válhatott, korántsem voltak veszélytelenek, hiszen nemegyszer pályafutások rekedtek meg a rosszízű híresztelések eredményeképpen. Boldog jelenkorunkban azonban mindez már aligha lenne elképzelhető, s ha másért ugyan nem is, hát ezért akár hálásak is lehetünk a bulvársajtónak.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.