Párnacsata (És azt hallotta?)

Egotrip

És azt hallotta? Manapság, amikor valós időben értesülünk a hazai kiválóságok, lehanyatlott táncdalénekesek és feltörekvő polgármesterek párkapcsolati sikereiről és kudarcairól, s amikor a sztárbabák egyedfejlődését már jószerivel a terhességi teszt elkészültétől figyelemmel kísérhetjük, nehéz elképzelnünk, milyen is lehetett a szocializmus korlátozott nyilvánossága.

És azt hallotta?

Manapság, amikor valós időben értesülünk a hazai kiválóságok, lehanyatlott táncdalénekesek és feltörekvő polgármesterek párkapcsolati sikereiről és kudarcairól, s amikor a sztárbabák egyedfejlődését már jószerivel a terhességi teszt elkészültétől figyelemmel kísérhetjük, nehéz elképzelnünk, milyen is lehetett a szocializmus korlátozott nyilvánossága. Az idő tájt bizony vajmi kevés intimitás jelenhetett meg egy-egy közszereplőről, s bulvárlapok híján ez a hivatalosan tabunak tekintett téma a kontrollálhatatlan pletykák, s felettébb gyakran a vad fantáziaszülemények terepévé vált. Az alább következendőkben e túlnyomórészt megalapozatlan híresztelésekből szemelgetünk.

Az álhírek terjedésének, s egyszersmind a korabeli szexuális képzelgések kibeszélésének alkalmasint leghíresebb példája a hatvanas évek egyik legnagyobb gazdasági/bűnügyi botrányához, az Onódy-féle úgynevezett dorbézolási ügyhöz kapcsolódik.

Onódy Lajost, a nagyhatalmú vendéglátó-ipari vezetőt 1964-ben tartóztatták le, s nevének éppenséggel semmi keresnivalója nem lenne eme hasábokon, ha lebukását követően nem keltek volna szárnyra szerte az országban igencsak bizarr híresztelések. Figyelemre méltó módon valamiképp mindahány mendemonda összekapcsolta a kulináris és a szexuális örömöket, s Onódy rövid úton elhírhedt lakomái ilyesformán orgiasztikus jelleget kaptak. A szaporán elpusmogott hírek meztelen nőkről és olvasztott csokoládéról szóltak, s ez a legenda a nyugati sajtó munkatársaihoz is eljutott. Az Onódy-ügyet kiválóan feldolgozó Tischler János tanulmányában idézi a bécsi Kronen Zeitungot, amelynek tudósítása szerint a dáridókon terítékre kerültek "meztelen lányok aszpikban, óriási ezüsttálcákon felszolgálva", valamint ruletten kisorsolt, s ugyancsak ruhátlan "stewardessek csokoládéval leöntve". Név nélkül mindazonáltal már akkor is édeskeveset ért a pletyka, s így kisvártatva kezdetét vette az élveteg boszorkányüldözés. Szinte valamennyi csinosabb hazai színésznő (Pécsi Ildikótól Törőcsik Mariig) felbukkant a kéjes fantáziákban, amint testéről csokoládészószt nyalnak a dőzsölő funkcionáriusok. Végül azután a szépséges Bara Margit vált az alaptalan, ám korántsem ártalmatlan híresztelés egyedüli céltáblájává, s a rágalomhadjárat derékba törte a színésznő karrierjét.

A csokoládéval leöntött meztelen színésznő és a nyalakodó pártemberek regéje mindenesetre beépült a korszak mitológiájába, s ennek bizonyítására idézzük fel Csaplár Vilmos "Igazságos Kádár János" című nagyszerű, szarkasztikus humorú regényének egy rövid részletét, melyben éppen Czinege hadügyminiszter vadászházában ünnepelnek a párt és az állam felelős vezetői:

"A Marilyn Monroe volt az, fehér csokoládéból kiöntve. Rögtön megismerte mindenki. Nevetett, a két kezével a szoknyáját próbálta lenn tartani, valamilyen szél fújta alulról.

- Azt a hétszentségit neki! - tört ki Münnich elvtársból, pedig ő másodjára nem a mozgalom környékén nézett szét, egy igazi civilt vett feleségül, és fiatalt.

- Na, Lajos! - rikoltotta Kiss Károly. - Ezt nyaldosd meg!"

A hírharangok más esetekben is előszeretettel kapcsolták össze a szexualitást a bűnnel, s szintén az általánosságban amúgy is szabados erkölcsű bohémekként elkönyvelt komédiásokkal. Ilyeténképp például hosszú éveken át tartotta magát a pletyka, miszerint két jóvágású férfiszínészünk fiatalkorú leányok elcsábításáért, illetve erőszakos megbecstelenítéséért börtönbe került, s ugyancsak híre járt, hogy az idős színművészt, az 1945-ben néhány napig Budapest rendőrfőkapitányaként működő Greguss Zoltánt izraeli látogatása során őrizetbe vették a hatóságok, méghozzá liliomtiprás vádjával, s hogy levantei börtönéből csak a magyar állam közbenjárására szabadult.

Az ismert személyiségek szerelmi és házasélete ugyancsak gyakran vált szóbeszéd tárgyává, s a témát övező hivatalos diszkréció a legkevésbé sem fékezte a nyelveket, sem pedig a fantázia szárnyalását. Pletykáltak a néprajztudósból politikussá züllött Ortutay Gyula (becenevén: "Tutus") viszonyáról, melyet egy szépséges tévébemondónővel folytatott, híre járt a KB-titkár Szirmai István ifjú színésznők iránt táplált vonzalmának, s az agg Kodály Zoltán második házasságát éppúgy mendemondák övezték, mint Berecz János frigyét Sáfár Anikóval. Ám a legabszurdabb pletykát alighanem Törőcsik Mari és Bodrogi Gyula házassága ihlette. A hatvanas évek elején ugyanis több héten át széltében terjedt az az álhír, mely szerint Bodrogi lelőtte feleségét, miután rajtakapta őt a futballista Albert Flóriánnal. Az agyament szóbeszédnek ráadásul variánsai is voltak, méghozzá a fent említetten kívül a következők:

- Bodrogi mindkettőjüket lelőtte;

- csak Albertet lőtte le;

- Albertet akarta lelőni már a megcsalást követően, ám az lehajolt, s a lövés Tichy Lajost, a korszak másik futballkiválóságát találta el, aki meghalt/súlyosan megsebesült.

Láthatjuk, mindhiába volt tabu a nemiség, s épp ily hasztalan volt korlátozott a nyilvánosság, a szocializmus évtizedei során a pletyka és a fantáziálás megfékezhetetlennek bizonyult. Az ellenőrizhetetlen pletykák pedig, amint az nyilvánvalóvá válhatott, korántsem voltak veszélytelenek, hiszen nemegyszer pályafutások rekedtek meg a rosszízű híresztelések eredményeképpen. Boldog jelenkorunkban azonban mindez már aligha lenne elképzelhető, s ha másért ugyan nem is, hát ezért akár hálásak is lehetünk a bulvársajtónak.

Neked ajánljuk

A bizonytalanság tudománya

  • Fekete Émi

Betlen Anna a nemváltoztatás és transzmozgalom kritikusaként minősítette a nemi egyedfejlődésről, az interszexualitásról, valamint a nemi átalakító kezelések egyes egészségügyi kérdéseiről szóló írásaimat. Bírálata szerint „nagyrészt fikciókra, tisztázatlan, átgondolatlan állításokra” alapoztam tételeimet. 

Az örök másodikok

  • Nagy István

Hiába számít Wales legsikeresebb együttesének a Manic Street Preachers, a top pozíció eddig csak egyszer, a This Is My Truth Tell Me Yoursszal jött össze nekik a brit albumlistán, és annak is már 23 éve.

Ismétlő órák

  • Bacsadi Zsófia

1921. szeptember 27-én született Jancsó Miklós, a magyar mozgóképkultúra sokat vitatott főalakja. Legfőbb ideje, hogy utánanyúljunk, amíg nem távolodik túl messzire.

Kosztümben

  • TPP

A Füst Milán-regény adaptálásával régi álmát valósítja meg a hosszú kihagyás után a filmezéshez a fesztiváldíjakkal elhalmozott, Oscar-jelölt Testről és lélekről című filmmel visszatért, ekként nagyobb s drágább tervek megvalósítására jobb eséllyel pályázó Enyedi Ildikó.

Álljunk meg egy szóra!

  • Novák Piroska

Husz Ágnes keramikusművész 1994 óta él és dolgozik Japánban. A Tomeishi-projekt, egy nemzetközi színtérre tervezett utazó kiállítás tavaly debütált Tokióban. A budapesti helyszínre érve az anyag már olyan friss és helyspecifikus darabokkal is bővült, amelyek a nyáron készültek Kecskeméten, a Nemzetközi Kerámia Stúdióban.

Szörnyeink

  • Rádai Andrea

Ritkán fordul elő, hogy epikus mű színházi adaptációja nem hagy hiány­érzetet maga után. A Káli holtak ilyen, sőt a feldolgozás bizonyos értelemben meg is haladja az alapjául szolgáló regényt, de legalábbis megoldásokat kínál a szöveg vélt vagy valós problémáira.

„Két évig pihentem”

  • Csáki Judit

Lassan negyven éve a Katona társulatának tagja. Most leg­újabb bemutatója, a Káli holtak kapcsán kérdeztük a hosszú szériákról, a pihenésről és a színház szerepéről.

„Remélem, vicces”

Humor, irónia, szokatlanság keveredik az alakjában. Kaposváron végzett, tagja volt Bodó Viktor társulatának, majd szabad­úszóként számos – főleg független – produkcióban dolgozott, amelyek közül talán A halál kilovagolt Perzsiából volt a legki­emelkedőbb. Útkeresésről, stand-upról, és az egykori SZFE-ről is beszélgettünk.

„Mintha egy démon”

  • Szentgyörgyi Rita

A római székhelyű NoGravity Company alapítója egyedülálló összművészeti előadásokat hoz létre saját fejlesztésű színházi gépek és koreográfiai technikák segítségével. A társulat a megújult Budapesti Őszi Fesztiválra, a Dante halálának 700. évfordulójára tervezett Infernóval érkezik, hogy háromdimenziós koreográfiával, repülő táncosokkal és káprázatos jelmezekkel repítsenek el minket a barokk kor illúziószínházába.