Szex

"A világ a nő csípőjében ringatózik" - mondja az arab férfi. Ezt persze ma már a magyar férfi is nyugodtan mondhatja, hiszen jól érzékelhető méreteket öltött a hastánc iránti érdeklődés nálunk is. Ezt az évente megrendezett helyi seregszemlék és a gombamód szaporodó, egzotikus fantázianevű tanárok által alapított iskolák tanúsítják. A nép-szerűség biztos jele, hogy a jelenségnek már nép-nemzeti vonulata is van, amely szerint a magyar nők az őshazából hozták magukkal a hastáncoltatás tudományát.

A vekker reggel kétszer csenget. Ájsa 4.30-kor elvégzi a napfelkelte előtt esedékes imát, aztán még visszaalszik. Három óra múlva farmerben és fejkendőben, a papa régi Fordján begördül munkahelyére, egy nemzetközi reklámügynökségbe. Csakhogy a Bahreini Királyság ifjú szövegírója egy ideje képtelen a legújabb iszlám bank küldetésére és ragacsos nyalókaszlogenekre koncentrálni. Ájsa 23 éves és szerelmes. Erre meg is van minden oka, hiszen egy hónappal ezelőtt megtartották az eljegyzést unokafivérével, Alival.

Vali néni orvos, festőművész vagy ügyvéd özvegye volt, mindenesetre nemesasszony-rokon. A teraszon állva várt minket, szoknyái a földet söpörték, lenyűgöző színek. Önfeledten ugrottam a nyakába, öleltem, szorítottam, cigány, cigány lány, motyogtam, majd anyámék felé is hangosan, az elismerés és felismerés félájultában: cigány! Anyámék először kimeredtek, mint az otthagyott tészta, aztán drámai magyarázkodásfolyam ömlött a szájukból. Vali nénit sose láttam többet. Öt-éves voltam, és nem értettem semmit a világból, vagy igen, csak máshogyan. Minden, ami szép, jó, minden, ami pozitív, ezt jelentették nekem a cigányok, tapasztalatból is és belső, megmagyarázhatatlan temperamentum-, ízlésbeli vonzódásból is. Számomra csak Vali néni után derült ki, hogy az emberek szemében a "cigány" valami rosszat jelent. "Lecigányoztam" Vali nénit, amikor "felcigányoztam".

Az ember társadalomba szerveződése óta sokféleképpen viszonyul a szexhez, erkölcshöz, nemek kapcsolatához, és különféle felállásokat tart deviánsnak. A kortárs szexuális kultúrában együtt él az évezredes előítélet, a kommersz szabadosság és a szexuális szabadság. A kérdés az, hogy az egyéni szabadságjogok korában mennyire vagyunk képesek egyéniségünkhöz igazítani ágyunk táját, vagy milyen mértékben maradunk beidegződéseink, félelmeink, felettes énünk áldozatai. Sorozatunk első része az oralitás témaköreit taglalja, az ősi szerelmi művészetektől az európai jogalkotásig.

Aki Párizsban jártában akár csak elhaladt a Pompidou-központ mellett, már ismeri a művésznő egy - férjével, Jean Tinguelyvel közösen készített - művét, ha nincs is ennek tudatában: a mozgó, színes figurákkal díszített Sztravinszkij-kutat. Az 1983-ban készült játékos szökőkút-együttes azonban csak részben reprezentálja Niki de Saint Phalle művészetét: a gyerekesen naivnak tűnő szobrok valójában tudatosan és fokozatosan átszellemített termékei egy nem éppen babarózsaszínű sorsnak.

Vajon könnyebb-e ott nőnek lenni, ahol jázmin-, cukornád- és marihuánaillatú a levegő, folyton süt a nap, esik az eső és buján burjánzik a növényzet? Ezt kántálta el a számos egybegyűltnek a British Council égisze alatt Magyarországra látogató Jean Binta Breeze jamaicai dubköltőnő egy késő éji órán a Merlin Színházban.

Folyóiratot szerkeszt, tanulmányokat ír, minisztériumi főigazgatóságot vezet, tanított az ELTE szociológia szakán, írt feminizmustörténeti könyvet, vezetett családsegítőt, tanulmányozta a szegénységet. Ma a női esélyegyenlőséggel foglalkozik.

Harmincnégy nőből harmincegynek voltak erőszakos szexuális emlékei, közülük minden negyedik így vesztette el szüzességét - ez derül ki a többségében fővárosi, heteroszexuális értelmiségi nővel folytatott interjúsorozatunk harmadik részéből.

Kosovóban a női szerepeket a hagyomány és a modernitás kettőssége jellemzi: vidéken még mindig az asszony "cselédsorban" tartása a divat, a városban már lekerült a fátyol, és nem ritka a vezető beosztású nő sem.

A népszerű feminista irodalom klasszikus kultuszkönyve, a The Female Eunuch először 1970-ben jelent meg. Ha krisztusi kornyi késéssel is, de nemrég elérkezett a magyar olvasókhoz.

A napokat felszorozva majd három évet ad ki az az idő, amit véres vatták, felpuffadt tamponok cserélgetésével töltöttem, mégsem volt olyan rossz, mintha egy patak hideg vizében órákig kellett volna öblögetni koszlott vászondarabokat, miközben felbukkanó ember-társaim borzadállyal vegyes rémülettel próbálnak minél messzebb kerülni tisztátalan személyemtől.

Megvan! A nemzetközi nőnap előestéjére megszületett az egyezség: a következő héten az Országgyűlés elé kerül a családon belüli erőszak leküzdését célzó, még egyeztetés alatt lévő (számunkra egyelőre ismeretlen tartalmú) határozati javaslattervezet.

Novák Angélát, az egykori transzszexuális dívát 2000 szeptemberében elvégzett átalakító műtétje óta olyan nővérünknek tekinthetjük, aki hivatalosan is velünk együtt bukdácsol a női identitás útvesztőiben. Most 25 éves.

Azért jött létre a Tűsarok, hogy szabadon, a női lapok által ránk erőltetett sztereotípiák és közhelyek nélkül beszélhessünk saját szexualitásunkról, testünkhöz fűződő viszonyunkról. Nem úgy, mint a reklámok sugallta hamis világban, ahol mindenki fiatal, szép, egészséges. Még az értelmiségi nőknek szóló rétegkiadványokban is ritka az olyan vallomás, mint ami itt következik. Tóth Tímea, a 25 éves, tolószékben élő fiatal nő szólal meg.