Egotrip
Mérő László: Maga itt a tánctanár?
A szerző matematikus, játékfejlesztő, pszichológusoktató, író.
MaNcs, XV. évf. 17. szám, (2003.04.24.) (2003-04-24)
A szerző matematikus, játékfejlesztő, pszichológusoktató, író.
Amodern társadalom bonyolult működtetéséhez többeknek, mást és máshogyan kell tudni, mint régebben. A feladatok rendszere átalakul, s nem lehet lezárni a tanulás folyamatát. A felsőoktatás ma már felnőttoktatás és továbbképzés is; valamint a fiatalabb generációk utolsó társadalmi szocializációs lehetősége. Itt tanulhatja meg mindenki, hogy mit jelent tanulni, problémát megoldani, fogalmi eszközöket kezelni, csapatban együttműködni. A modern társadalom igényeinek immár az angol alapokon nyugvó amerikai felsőoktatási szervezet felel meg, mivel annak idején demokratikusabb környezet hozta létre, mint az arisztokratikus európai elitképzést. Mi, elitisták ekkor szívünkhöz kapunk. Mi lesz a minőséggel? Az arisztokratikus gondolkodás ugyanis a "tömegoktatás" rémképében véli megtalálni minden romlás okát, melyben a színvon-nélküliség, az arctalan műveletlenség öltögeti a nyelvét. Ebben az irtózásban azonban jó adag babona és korántsem minőségi gondolkodás fejeződik ki.
A szerkesztőségben lapzárta idején elképesztő kupleráj bír lenni, így néhány sor erejéig joggal gyanakodtunk arra, hogy az újságkupacból egy tavaly év eleji Népszabadság került a kezünkbe. "Orbán Viktor a jövőben is a pártok felett álló jobboldali vezéregyéniség szerepét jeleníti meg, Pokorni Zoltán >>középre politizál majdStumpf István egykori kancelláriaminiszter MTI-nek adott nyilatkozata szerint a Fidesz átalakulása egyfajta "innovatív kísérlet" a "társadalmi beágyazottság" és a szervezeti hatékonyság növelésére. Biztos így van; de a várható alapszabály-módosításról kiszivárgott hírek alapján mindehhez hozzátehető, hogy 1990 után alighanem csak Torgyánnak volt akkora hatalma saját szervezete fölött, mint amilyen Orbán Viktornak lesz a Fideszben május után. Gyakorlatilag minden fontos stratégiai és személyi kérdésben ő dönt, jelölhet, kinevezhet, vétózhat. Kézenfekvő volna persze e váltást a személyiségében meglévő autoriter hajlamokra vagy mikre fogni, ám legyünk jóhiszeműek, és nézzük a tényeket: a tavalyi országgyűlési választások első fordulóját követően - amikor lényegében eldőlt, hogy ki lesz a következő miniszterelnök - Orbán Viktor az egyszemélyes kampány mellett döntött, amivel a vereség arányát sikerült minimálisra csökkentenie. Ha ebből azt a következtetést vonta le, hogy rajta kívül jószerivel nincs épkézláb ember a környékén, akkor ezért nem tehet szemrehányást senki.
Emlékeznek? 1998 tavaszán a Magyar Rádió (MR) énekkarának 32 tagja a sátán üzenetét fedezte fel egy Baudelaire-vers, A Sátán litániája zenekari változatában, és előadása előtt nyilatkozatban határolódott el tőle. Azóta öt év telt el, és tessék, a sátán tényleg ott lehet a rádióban: némely rossz nyelvek azt híresztelik, hogy egy osztályvezetőnő, miután végre megszabadult egyik beosztottjától, füstölőket állított fel az illető szobájának négy sarkában, hogy még a szellemét is kiűzze onnan. Ezt mi természetesen nem hihetjük el: egy ilyen fontos közintézmény felelős alkalmazottja okkultista szeánsz útján teremt megfelelő munkahelyi légkört.
Magyar Narancs: Egy tavalyi döntés értelmében az ÁPV Rt. idén közel 100 állami céget privatizál. Melyek ezek a társaságok?
Felpörögtek az események a 2005-ben bevezetendő új, kétszintű érettségi körül: zajlik a köz- és felsőoktatási törvény módosítása és a vizsgakövetelmények csökkentése. Májusban negyvenkét iskola részvételével megtartják az érettségi főpróbáját, és május 20-ig a diákoknak el kell dönteniük, hogy jövőre milyen tárgyakból akarnak emelt szintű felkészítő kurzusokra járni. Ehhez persze nem ártana tisztában lenni magával a reformmal, ami korántsem egyszerű - főleg akkor, ha a "Zsanett-érettségi" típusú hecckampányok kavarnak politikai vihart.
Hetek óta folyik a kórháztörvény általános vitája az Országgyűlésben és gyakran
Gábor osztott, szorzott, és úgy találta, hogy ha Nyugaton vesz meg magának egy használt Opel Omegát - új autóra nem gondolhatott -, anyagilag sokkal jobban jár. De egyvalamivel nem számolt: a magyar vámeljárás rendszerére, ami rendkívüli próbáknak veti alá az embert.
A globális éghajlatváltozás az egyik legjelentősebbnek tartott környezetvédelmi kihívások közé tartozik. Az ezt okozó üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkenését nemzetközi egyezmények sora próbálja elérni. A hazai szabályozások megvalósítása eddig váratott magára - pedig a környezet megóvása mellett még keresni is lehetne vele.
Hibás Mars-robotok Az amerikai űrkutatási hivatal műszaki hiba miatt elhalasztotta két robotjármű fellövését a Marsra. A NASA közleménye szerint fennáll a rövidzárlat veszélye, a probléma megoldásához pedig mindkét robotot részben szét kell bontaniuk.
ég februárban ellopták a stúdióból, nemrég pedig fel is bukkant a világhálón a Radiohead júniusi megjelenésre tervezett új albuma, a Hail to the Thief nem végleges keverésű változata. A zenekar a nyáron több európai fesztiválon szerepel, június 28-án övék a főhely Glastonburyben. n ELKELT ZSIRÁFOK Zenészek és újságírók szavazatai alapján kiosztották a Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége Arany Zsiráf-díjait.
Az április 11-ei szentpétervári csúcstalálkozó világossá tette, hogy a francia-német-orosz háborúellenes front nem létezik. Schröder már akkor, Chirac pedig néhány nappal később kezdett módosítani korábbi kijelentésein, ami az iraki események
A Der Spiegel 1961-ben jelentkezett előszőr könyvsikerlistával, amit 30 éve a Buchreport című szaklap készít el számára két kategóriában (szépirodalom, szakkönyv) heti rendszerességgel. Az elmúlt évtizedekben ennek a rangsornak volt a legnagyobb presztízse. 2001-ben a Focus saját listával jelentkezett, és vitatta a hamburgi versenytárs rangsorának megbízhatóságát. Pszicholó-giailag a legjobb pillanatban: a
Lovik Károly a fin de siécle magyar irodalmának egyik legkarakteresebb figurája. A Hét és a Nyugat novellistája, akadémiai díjjal kitüntetett regényíró, emellett a lovassport angol szaklapokban publikáló, nemzetközi hírű tekintélye: három ízben nyeri el a Lady Londonderry tenyésztési díjat, a Tornyay-istálló vezetője, a Vadász- és Versenylap kiadója és szerkesztője. Anglomán világpolgár, a legjobb európai körökbe bejáratos literary gentleman. "Életemben semmi különös nem történt velem - írja önmagáról. - Az önéletrajzírásnál látja az ember, milyen üres és rövid az élete, milyen lényegtelenek azok az események, amelyeket egykor fontosnak tartott, milyen magától értetődő és sima a földi pályánk, ha visszafelé nézünk rá. Ha még egyszer elölről kellene kezdenem a földi küzdelmet, megint csak író lennék, és megint csak régi szerszámaimat keresném meg."
Ahatvanas évek elején dramaturggyakornok voltam a Madách Színházban. Ott találkoztam Müller Péterrel, akiben először fedeztem föl a létező világfik legjobbikát, a színházi embert. Ez utóbbi meghatározhatatlan figura, nem író, nem színész, nem rendező, nem dramaturg; egyik sem és mindegyik. Müller inkább mindegyik volt, kivéve színész. Úgy néztem rá, mint a (színházi) falanszter Ádámjára - Madáchéra, nem a Madách akkori főrendezőjére -, aki a tudvágyat tárgyhoz nem kötvén átlátni kívánta az egészet. Egy nap kiderült, hogy nem korlátlanok a lehetőségei. Új darabot írt, és fölolvasta a színház igazgatója, Both Béla előtt. Dramaturgslapajként jelen lehettem az exkluzív eseményen, melyre az úgynevezett protokollszobában került sor, disztingvált körülmények között. A darab címe Wild volt, és arról szólt, hogy valaki ellop egy atombombát, mert - azt hiszem - így akarja kizsarolni a világ megmentését. Nekem tetszett, a direktornak nem, amit stande pityere közölt a szerzővel. A részletekre nem emlékszem tűélesen, de arra igen, hogy földúltan távoztam, magamban háborogva a magyar drámaíró méltatlan sorsán.
Bart István fontos és pontos könyvet írt a Kádár-rendszer kultúrpolitikájának 1957 és 199o közötti "félhomályos alagsoráról", vagyis arról, hogy mit és hogyan engedtek elibénk az elvtársak a világirodalomból. (Igen tanulságos az Európa Könyvkiadó 1957-ben és 199o-ben kiadott könyveinek függelékben közölt jegyzéke.)
Ha "egy terület és népe olyan országhoz kerül, mellyel nincs sem eleven történelmi, sem etnikai kapcsolata (...) - a néptől az új állammal szemben lojalitást elvárni, sem feltételezni nem lehet" - idézi a szerző Bibó Istvánt könyve bevezetőjében. Jugoszlávia és Csehszlovákia történelme során két alkalommal is szétesett, ami arra utal, hogy a Bibó által felvetett probléma mit sem vesztett aktualitásából. Sallai munkája e szétesés folyamatai közül dolgozott fel egyet, amelyet a közvélemény az "első bécsi döntésként" ismerhetett meg, mivel Anglia és Franciaország hallgatólagos beleegyezésével a német-olasz döntőbizottság Bécsben hozott határozata alapján csatolták vissza Magyarországhoz a Felvidék 90 százalékban magyarok lakta sávját.
Egyesek szerint Eco legjobb regénye, másoknak hatalmas csalódás. Embertelen erudícióval tökéletesre formált mesterremek vagy túlzásba vitt tudásfitogtatás és fantáziaszárnyalás. Nagyrészt e két véglet között oszlik meg az olasz olvasótábor, s mindkét oldalon találhatók (eddigi) lelkes Eco-rajongók és az írót csak e legújabb regényén keresztül felfedezők. Az elfogadás vagy elutasítás alighanem az egyes olvasók sztoriéhségétől és a narráció finomságaira való fogékonyságától függ. A Baudolino kétségtelenül borotvaélen táncol (a szerzőtől egyáltalán nem meglepő, de minden eddigit felülmúló) kacifántos cselekményszövésével: e bő félezer oldal az ínyenceknek különleges csemege, de ha csak a talány és megoldása vezérli az olvasást, könnyen csömörhöz is vezethet.
Annyira nem lehet hülye egy költő, hogy az öreg maffiózó emlékiratainak bérmunkában vállalt megírását komolyan vegye, megpróbálja a legfőbb illetékes ellenkezése dacára irodalmi szintre emelni, ráadásul még a nevét is szerepeltetné a könyvön. Márpedig az Esőregény főhősét pontosan ebbéli törekvései sodorják bajba, miután a számla nélkül felvett, jelentős összegű előlegből magányosan álló házat vesz a volt NDK északi részének egyik rendkívül mocsaras vidékén, ahol mindig esik az eső, és mellesleg titokzatos gyilkosságok is megesnek. A költő ifjú arájával beköltözik a házba, de a nyugodt és ihletett alkotómunka helyett az elemi csapások (talajvíz, tömegével támadó csigák, lumbágó) elhárítása köti le az energiáját, amit a maffiózó rossz néven vesz.
ASkardelli György és Potyondy Péter tervezte épület reprezentatív sportberuházás; egy olyan új építészeti együttes, amely - méreténél fogva esztétikai értékétől függetlenül is - érdemben határozza majd meg a főváros hazai és külhoni imázsát, akárcsak Finta József Duna-parti szállodái például, vagy a Vár, az Országház, az új Nemzeti, Rajk László Lehel téri piaca, a SOTE-toronyház vagy épp a Hősök tere. A szimbolikus beruházásoknál idehaza kifejezetten obligát politikai cirkusz okai is nyilván a BSA e kitüntetett szerepében keresendőek. Ha nem is a környéket elsőként sportnegyeddé varázsoló diktatúra módján, de természetesen a mai kormányoknak sem mindegy, ki építi fel az ezredforduló leglátványosabb épületeit. A kívülálló számára meglehetősen elkeserítő
Tudjuk, ha valakit véletlenül rossz időben, rossz helyen ér a sorsa, farkasszemet nézhet balszerencséjével, ha azonban ostobán maga választja meg a pech koordinátáit, biztos lehet benne, hogy kihívja a végzetet. Ennél már csak az rosszabb és veszélyesebb, ha gátlástalan félműveltséggel aranyfüstbe vonják az önveszélyes gesztust.
Elég csak felületes szemlélőnek lenni, akkor is belátható: a világ gyermekirodalma mindig is kitüntetett figyelmet szentelt a bőséges táplálkozásnak. Robin Hood és erdei bandája notóriusan dézsmálta a királyi vadaspark állományát, Old Shatterhand és üzletfelei előbb gondosan végére jártak az aznapra rendelt medvetalpnak, csak aztán vágtattak a helytelenkedő kajovák nyomába. Tutajos és Bütyök, ne spóroljunk a nagy szavakkal, mint afféle Wittman fiúk ették végig a Kis-Balaton teljes menüsorát, szezonra úgyszólván tekintet nélkül... Apropó, Bütyök, megítélésem szerint a nagyfejű ifjú megformálásakor Fekete István ugyancsak sokat gondolhatott Emil Tischbeinre, de ezzel sokan mások is voltak így. Nos, elég az hozzá, a műben az aprónép úgy eszi végig az egész várost (Berlint), hogy közben a bűn üldözésére is jut idejük.
Vincent - korántsem Van Gogh, noha szintén festeget - minden hétfő reggel ugyanúgy megy munkába, mint nyilván kedden és szerdán. Nyűtt prolipapucsából egyenesen prolitragacsába lép, és amikor visszatér a gyárból, a papucs hűségesen fogadja be törődött prolilábait. Vincent egy vegyi üzemben robotol, a film elején a munkát felidéző képsorok valamiféle abszurd balettre emlékeztetik a nézőt. Nyilvánvaló az ellentét a fehér köpenyes technikusok és a kék ruhás melósok között, ám stupid táncukat ugyanarra a koreográfiára járják. Egymás rabjai és rabtartói e páriák. E némajátékból és a későbbiekből is kitűnik, hogy a filmnek van valami stílusa, és ez sem képileg, sem akusztikailag nem nevezhető érdektelennek. A hétköznapok kis költészete, a mindennapok esendő lírája - ilyesféle közhelyeket pötyögtethet a kritikus. És persze e köznapi lírának kedvesen humoros, olykor groteszk hangvételű megjelenése: Joszeliani nyilván tanult valamit a régebbi cseh mesterektől, no meg persze Jacques Tatitól, akinek több fimjét is (Nagybácsim, Traffic) felidézi. Stílus tehát lenne, ám az igazi, a mindent átható, a minden gesztust és mozzanatot átlelkesítő formai szellemet már mindhiába keressük a filmben. Minden a helyén van, de mindent láttunk már valahol. Joszeliani - mint Hegel mondta más összefüggésben - szürkét szürkével fest, az unalmat unalommal ábrázolja, és ettől a néző is elunja még az életét is.
Magyar Narancs: A boldogság mindig másutt van, mint ahol keressük. Valahol ezt az életfilozófiát vallja magáénak Vincent is, a
A Gotan Project április 9-én telt házas koncertet adott a Petőfi Csarnokban. A név a tangó szó kifordításából adódik, egy nem túl elmés francia műszleng szellemében. Ez a vicceskedő stílus szerencsére nem jellemző sem a zenéjükre, sem a gondolkodásukra.
Magyar Narancs: Honnan az ötlet, hogy a Yonderboi-quintett után saját formációt alapíts? Megirigyelted Yonderboi sikerét, vagy csupán kifejezési formát kerestél a saját elképzeléseidnek?
"A világ a nő csípőjében ringatózik" - mondja az arab férfi. Ezt persze ma már a magyar férfi is nyugodtan mondhatja, hiszen jól érzékelhető méreteket öltött a hastánc iránti érdeklődés nálunk is. Ezt az évente megrendezett helyi seregszemlék és a gombamód szaporodó, egzotikus fantázianevű tanárok által alapított iskolák tanúsítják. A nép-szerűség biztos jele, hogy a jelenségnek már nép-nemzeti vonulata is van, amely szerint a magyar nők az őshazából hozták magukkal a hastáncoltatás tudományát.
A vekker reggel kétszer csenget. Ájsa 4.30-kor elvégzi a napfelkelte előtt esedékes imát, aztán még visszaalszik. Három óra múlva farmerben és fejkendőben, a papa régi Fordján begördül munkahelyére, egy nemzetközi reklámügynökségbe. Csakhogy a Bahreini Királyság ifjú szövegírója egy ideje képtelen a legújabb iszlám bank küldetésére és ragacsos nyalókaszlogenekre koncentrálni. Ájsa 23 éves és szerelmes. Erre meg is van minden oka, hiszen egy hónappal ezelőtt megtartották az eljegyzést unokafivérével, Alival.
Vali néni orvos, festőművész vagy ügyvéd özvegye volt, mindenesetre nemesasszony-rokon. A teraszon állva várt minket, szoknyái a földet söpörték, lenyűgöző színek. Önfeledten ugrottam a nyakába, öleltem, szorítottam, cigány, cigány lány, motyogtam, majd anyámék felé is hangosan, az elismerés és felismerés félájultában: cigány! Anyámék először kimeredtek, mint az otthagyott tészta, aztán drámai magyarázkodásfolyam ömlött a szájukból. Vali nénit sose láttam többet. Öt-éves voltam, és nem értettem semmit a világból, vagy igen, csak máshogyan. Minden, ami szép, jó, minden, ami pozitív, ezt jelentették nekem a cigányok, tapasztalatból is és belső, megmagyarázhatatlan temperamentum-, ízlésbeli vonzódásból is. Számomra csak Vali néni után derült ki, hogy az emberek szemében a "cigány" valami rosszat jelent. "Lecigányoztam" Vali nénit, amikor "felcigányoztam".
Az ember társadalomba szerveződése óta sokféleképpen viszonyul a szexhez, erkölcshöz, nemek kapcsolatához, és különféle felállásokat tart deviánsnak. A kortárs szexuális kultúrában együtt él az évezredes előítélet, a kommersz szabadosság és a szexuális szabadság. A kérdés az, hogy az egyéni szabadságjogok korában mennyire vagyunk képesek egyéniségünkhöz igazítani ágyunk táját, vagy milyen mértékben maradunk beidegződéseink, félelmeink, felettes énünk áldozatai. Sorozatunk első része az oralitás témaköreit taglalja, az ősi szerelmi művészetektől az európai jogalkotásig.
Aki Párizsban jártában akár csak elhaladt a Pompidou-központ mellett, már ismeri a művésznő egy - férjével, Jean Tinguelyvel közösen készített - művét, ha nincs is ennek tudatában: a mozgó, színes figurákkal díszített Sztravinszkij-kutat. Az 1983-ban készült játékos szökőkút-együttes azonban csak részben reprezentálja Niki de Saint Phalle művészetét: a gyerekesen naivnak tűnő szobrok valójában tudatosan és fokozatosan átszellemített termékei egy nem éppen babarózsaszínű sorsnak.
Vajon könnyebb-e ott nőnek lenni, ahol jázmin-, cukornád- és marihuánaillatú a levegő, folyton süt a nap, esik az eső és buján burjánzik a növényzet? Ezt kántálta el a számos egybegyűltnek a British Council égisze alatt Magyarországra látogató Jean Binta Breeze jamaicai dubköltőnő egy késő éji órán a Merlin Színházban.
Noha az MTA nyelvészei szerfölött elnézőek, ami a hazai utónévötleteket illeti, van, amit azért az ő gyomruk sem vesz be. Neeo, Evaniq vagy Eszteranna senki sem lehet, Lüszien, Záli, Tikva, Babér vagy Harsány viszont még igen! És ha netán nem tetszene
"A csatangolónak az utca a lakása, éppúgy otthon érzi magát a házak homlokzatával közrefogva, mint a polgár a szoba négy fala közt."
Húsz évvel ezelőtt a Budapest Sportcsarnok a magyar hokiválogatott sikerével debütált, az elődök itt harcolták ki a B csoportba jutást. A megálmodott koreográfia szerint Ocskayéknak a Budapest Sportréna (BSA) első nemzetközi sportrendezvényén kellett volna bekerülniük a világ legjobb tizenhat csapata közé.