"A kislányom még egyéves sem volt, amikor elváltam" - mondja a csinos, szőke, 35 éves Aferdita, aki egy helyi emberjogi civil szervezet vezetője. "A férjem ivott, már az esküvő előtt is, de volt egy rossz pil-lanatom, amikor meggyőztem magam, hogy majd mellettem megváltozik. Hát nem változott meg, sőt, a helyzet egyre rosszabb lett, az anyósom pedig még adta alá a lovat." Aferditáék ugyanis albán szokás szerint a templomból egyenesen özvegy anyósa kétszobás lakásába mentek, hogy együtt viseljék gondját. A ma is élő hagyomány szerint a fiatal párok a férj szüleivel költöznek össze, és gondoskodnak róluk halálukig, de manapság a generációs konfliktusok egyre több házasságnak vetnek véget. "Még ha a nő is az, aki a válást kezdeményezi, akkor is ott a homlokán a bélyeg, hogy elvált nő, elhagyta a férje. Ezek után nem könnyű új kapcsolatot létesíteni, vagy maximum egy itt dolgozó külföldivel, de az még rosszabb. Ha ez kiderül rólad, a legtöbb albán férfi nem áll szóba veled többet."
Aferdita élményeit a negyvenes éveiben járó Fikreta is osztja. A feltűnően csinos, éjfekete hajú nő után megfordulnak a férfiak az utcán, pedig két felnőtt lánya van. Több mint húsz éve él házasságban, és soha nem csalta meg a férjét, de nem azért, mert nem fordult meg a fejében. "Nem volt rá mód, bár egyszer-kétszer ott volt a kísértés" - ismeri el, majd hozzáteszi: "Az teljesen természetes, hogy a férjemnek voltak szeretői. Amikor ez kiderült, akkor normális hangnemben beszélgettünk erről. De ha nekem lett volna valakim, akkor hiába országszerte ismert író a férjem, egy szó nélkül beadta volna a válókeresetet. Akkor nem lett volna megértő beszélgetés, a bélyeg pedig a homlokomra kerül, hogy elhagyott a férjem. Akkor is így van ez, ha a nő akar elválni" - erősíti meg Aferdita állítását, hozzátéve, hogy ezért aztán a nők nem is nagyon gondolnak a válásra, akkor sem, ha nagyon megbántják őket. Fikretát a mai napig izgatja, milyen lenne ágyba bújni egy másik férfival, de kénytelen férjére hagyatkozni, aki azt állítja, alapvetően minden férfi nemi szerv ugyanolyan élményt nyújt.
Beszélgetőpartnereim egyetértenek: a válás szempontjából csak kicsit jobb a helyzet, mint Szaúd-Arábiában, ahol a férjnek három tanú jelenlétében elég háromszor kimondania, hogy elválik a feleségétől, és a dolog máris szentesítve van. Kosovóban legalább a bíróságra el kell menni, ám nem sokat számít, hogy az asszony esetleg évtizedeken keresztül szolgálta nemcsak az urát, de annak családját is. Vidéken, ahol a nők jelentős hányada a mai napig analfabéta, átlagosan négy-öt gyerek születik egy családban. A nő gondoskodik mindhárom generációról, demokrácia nincs. A férj dönt mindenről, bár ha kivételes esetekben néhány erős akaratú asszonynak sikerül tekintélyre szert tennie egy-egy kisebb közösségben, akkor a nyugati kultúráknál jóval erőteljesebb mértékben tudnak hatást gyakorolni a mindennapi életet érintő döntésekre. Ezek a nők azonban inkább olyan kivételek, akik a szabályt erősítik - egy igen konzervatív, macsó társadalom szabályrendszerét. Lányaikat ugyanis nem próbálják jobb helyzetbe hozni ezáltal, hiszen természetes, hogy a férfi az úr a háznál.
A városi huszonévesek azonban lázadnak e normák ellen. A volt Jugoszláviában a térség többi államához hasonlóan kötelező volt a nőknek munkahelyen dolgozni, legalábbis a nagyvárosokban. Ez a minta máig megmaradt, túlélte a háborús megrázkódtatást. Beszélgetőpartnereim szerint részben ennek köszönhető, hogy a Közel-Keletről pénzelt mozlim szervezeteknek nem sikerült nagyobb befolyásra szert tenniük. Pristinában csak elvétve látni lefátyolozott nőt, bár falun egyre többen akarnak egyházi iskolába menni. Annak ellenére így van ez, hogy abban szinte mindenki egyetért, hogy ez a mozlim vallás nem az a mozlim vallás. "Semmi közünk olyan országokhoz, mint Irán vagy Szaúd-Arábia" - mondja Fikreta vehemensen. "Azért lettünk mozlimok, mert ötszáz évig itt voltak a törökök, de előtte mindenki keresztény volt, és a karácsonyt például, ki a római katolikust, ki az ortodox karácsonyt, mindig megünnepeltük a jugoszláv időkben, és ma is így van ez."
Fikreta egyetemista lányai kortársaikhoz hasonlóan azon törik a fejüket, hogyan maradhatnának ki otthonról esténként minél többet és hosszabban. Bár a szex tilos a házasság előtt, ma már egy eljegyzéssel legálissá tehető a kapcsolat, és ha a szülők szemet hunynak, a fiatalok összeköltözhetnek, de legalább napközben övék lehet a lakás. A 25 éves Pramvera szerint azonban még mindig az a legjobb, ha az ember elmegy máshova tanulni. Tetovóba készül, ahol működik egy amerikai egyetem. "Arról, hogy mi jó a nőnek az ágyban, senkivel sem lehet beszélni, és egyetlen kétheti újság van csak, amelyik nagy merészen ír a női orgazmusról" - mondja. Az albán férfiak nem tartoznak a szexuálisan legfelvilágosultabb és legtájékozottabb szeretők közé, ráadásul, mivel kevés az alkalom, meglehetősen önzők - mondja. Addig, amíg Kosovóban az ország státusa, az albán nyelv helyesírási szabályai a legfontosabb kérdések, vagy az, hogy milyen szimbólum legyen a zászlón, a nők várhatnak.
Tormássy Éva
