Devianciabedekker: Az apokalipszis kulcsa

szerző
Forrai Éva
publikálva
2003/17. (04. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az ember társadalomba szerveződése óta sokféleképpen viszonyul a szexhez, erkölcshöz, nemek kapcsolatához, és különféle felállásokat tart deviánsnak. A kortárs szexuális kultúrában együtt él az évezredes előítélet, a kommersz szabadosság és a szexuális szabadság. A kérdés az, hogy az egyéni szabadságjogok korában mennyire vagyunk képesek egyéniségünkhöz igazítani ágyunk táját, vagy milyen mértékben maradunk beidegződéseink, félelmeink, felettes énünk áldozatai. Sorozatunk első része az oralitás témaköreit taglalja, az ősi szerelmi művészetektől az európai jogalkotásig.

Az ember társadalomba szerveződése óta sokféleképpen viszonyul a szexhez, erkölcshöz, nemek kapcsolatához, és különféle felállásokat tart deviánsnak. A kortárs szexuális kultúrában együtt él az évezredes előítélet, a kommersz szabadosság és a szexuális szabadság. A kérdés az, hogy az egyéni szabadságjogok korában mennyire vagyunk képesek egyéniségünkhöz igazítani ágyunk táját, vagy milyen mértékben maradunk beidegződéseink, félelmeink, felettes énünk áldozatai. Sorozatunk első része az oralitás témaköreit taglalja, az ősi szerelmi művészetektől az európai jogalkotásig.

Antropológusok leírása szerint Madagaszkár szigetén éltek olyan törzsek, amelyek a gyarmatosítók megjelenése előtt nem voltak tisztában a szex és a gyermeknemzés közti összefüggéssel, ezért nem vették át a "szeplőtlen fogantatás" drámai csodáját a keresztény hittérítőktől. Számukra a szex - gyermeki módon - a játék pajkos öröme.

Egy dél-amerikai bennszülött törzs viszont (a nemzési technológia ismeretében) az aktust a férfienergia nőknek való "kikölcsönzéseként" élte meg. A férfierőről - melynek az ondóban látták a szimbólumát - úgy vélték, hogy jobb, ha a törzsön belüli nemtársak közt oszlik meg. Így az érett férfiak szívesebben lövellték azt fiatalabbak szájába, semmint az ellenkező nem képviselőinek testébe, ily módon óva a törzs férfiközösségének erejét, növelve a fiatalok nemi erőnlétét. Erkölcsük a nemzést tehát kényszerű kötelességnek, a homoszexualitást pedig de rigeurnek tartotta.

A történelem előtti aranykor után viszont a patriarchális családon belül folyó szaporodás lett a szexuális erkölcs zsinórmértéke. A "történelminek" titulált vallások mindegyike, beleértve a hinduizmust, de több, a régiekből összefércelt "új vallás" is (pl. krisnások, rasztafárik) szigorú erkölcsi rangsort alakított ki a nemzésre irányuló és a csupán rekreációt, azaz bujálkodást szolgáló szexuális együttlétek között. A bűnlajstromok, fenyegetések (sóbálvánnyá változtatás, kénkövek, ősök karmájába való belerondítás) nyilván azért születhettek meg, mert a gyakorlat elterjedt volt. A tiltás praktikus jelentősége nem abban állt, hogy fölszámolja a gyakorlatot, hanem hogy normatív hierarchiát vezessen be közöttük, azaz kialakítsa a polgári kultúrákban magas fokra fejlesztett kettős értékrendet. Hogy a "családellenest" tisztátalannak, állatiasnak, a ferde hajlam folyományának állítsa be.

Fajtalankodás

Az állatiasban lehetett némi igazuk, mert sok kortárs pszichológus meglátásával ellentétben az állatvilágban igenis elterjedt például az orális műfaj, a fiatalkori homoszexualitás, a főemlősök pedig már a szexuális aktus stresszcsökkentő, rekreatív funkcióját is ismerik.

De élnek a szexualitás társadalmi hierarchiateremtő funkciójával is. Az alfa-hímnek mindent szabad. Azzal tartja kordában (rettegésben) a közösséget, hogy a gyengébbeket rendszeresen megerőszakolja. Ez a viselkedésminta nem ismeretlen az emberi faj számára sem. A differencia egyedül az, hogy az állatok nem tesznek különbséget erkölcsös és erkölcstelen viselkedés között.

Bár a nemi erőszakot a vagyonnal rendelkező fehér szűz hölgyekre vonatkozóan mindig főbűnnek tartotta az európai jog, a házasságon belül egészen a 90-es évekig nem büntette. Az egynemű közösségeken (iskolák, rendházak, katonaság, börtönök) belül elkövetettekről pedig nem volt hajlandó tudomást venni. A társadalom az egyneműek közötti viszony megítélését sem azon az alapon különítette el, hogy az beleegyezéssel történt-e vagy sem. A beszennyeződés, a pokoli fertő bélyege mindkét félre vonatkozott - ami a férfihomoszexualitást illeti. A nők közötti egynemű kapcsolatot a viktoriánus jog nem is ismerte.

Attól, hogy orális, még lehet morális

Az oralitás szeretetét mindenki az anyatejjel szívja magába. Majd a puszilkodással, csókkal folytatja. Amikor viszont a felnőttkori mellcsókolgatásra kerül a sor, már beugranak a tabuk. Sokan nem képesek az emlőt örömforrásként kezelni, mert ennél "komolyabb" funkciója van (mintha az örömszerzés és az ezáltál elérhető módosult tudatállapotok nem lennének azok!), a férfiemlő pedig azért nem lehet élvezetek forrása, mert nemi szerepváltásra asszociálnak róla a résztvevők.

"Kutya legyen az a macsó, amelyik lemegy pinát nyalni." Valamit magára adó nő pedig nem szop, ha pedig igen, akkor nem veri nagydobra. Ezt a nézetet egyébként olyan pasik is szívesen hangoztatják, akik odavannak érte. (A Csak semmi pánik című film maffiózó főhőse mondja: a feleségemmel azt nem lehet, az a gyerekeimet csókolja vele.) Ez a skizó a lélek és test szétválasztásának elvére vezethető vissza. A Káma Szútra is büntetést ígér inkarnálisan annak, aki rossz helyre meri tenni: "aki hímvesszejét törvényes hitvese szájába helyezi, tizenöt évvel rövidíti meg ősei túlvilági életét" - kéjhölggyel szabad. Tehát az intézményes az nem kéjes, mivel "az erény és gyönyör útjai szétágaznak." A női szeméremtest nyalogatását nem tiltják a szent szútrák. Továbbá az egész intést relativizálják: az erények fakultatívak. "Sok országban élvezik a szájközösülést. Saját déli szomszédaink, a szauraszénák habozás nélkül bocsátkoznak szájközösülésbe, bár általában véve hírhedten laza fogalmakat alkotnak a tisztaságról."

Mélybúvárok

Kortársaink közül vannak olyanok, mint például Clinton exelnök, akik nem is tartják szexnek. Ideális fogamzásgátlásnak tekintik, előjátéknak, impotenciaápolónak. Pornófilmeknél például gyakran használnak "felszopót", általában hölgyet, aki gondoskodik a szerszám megfelelő állagáról.

A szopásnak van egy olyan kulturális konnotációja is, mely gyakran túlmutat a hagyományos közösülés vagy erőszak megalázó aspektusán. Így nemcsak a testet, hanem az üdvösséget, a lelket is meg lehet hurcolni. Nem véletlen, hogy az elvtelen hízelkedést orális tevékenységként írjuk le (seggnyalás).

Az önellentmondás ott rejlik, hogy a művelet alatt az egyik felet kiszolgáltatottnak, a másikat pedig a kéj misztériuma letéteményesének tartjuk.

Nyelvében él

a nemzet

Nyugaton végzett felmérések szerint a nők 70 százaléka csak orális vagy manuális izgatásra tud elélvezni. Hogy ehhez képest milyen azoknak a férfiaknak az aránya, akik kaphatók rá, felmérésenként változik. Érdekes, hogy amíg az angol malac nyelv egy egész sor otthonos, becéző igével írja le, hogy a szájnak mit is lehet az emlővel és a szeméremtesttel elkövetnie, addig az szinte elképzelhetetlen, hogy két magyar férfi cinkosan az asszony hajlatának reggeli nassolásáról heherésszen. Van egyfajta élvezeti sóherség a hazai férfi szexkultúrájában, amit vagy szemérmességnek, vagy macsóságnak próbál eladni.

A heteroszexuális köztudatban a nők egymás közötti oralitása egyetlen lehetőségként jelenik meg. A valóságban azonban a fagylaltról elnevezett "vanílián" kívül az élvezetek ugyanolyan széles skálán húzódnak meg, mint a heteróknál.

A szerelem mindent legyőz

Az ősi kínai taoista szerelmi művészet egyik papnője szerint önmagunk lealacsonyítása a legnemesebb választási lehetőség. Így vannak olyan nők, akik a megvetéssel dacolva hirdetik, hogy szeretik a szopást, az anyatejjel együtt szívták magukba. Ilyen például Cathrine M., akit nyugodtan hívhatnánk a felláció koronázatlan királynőjének. Becézőn beszél "nyalókájáról" és "inni" követel. Ezzel hatalmas népszerűséget vívott ki magának férfi ismerősei és ismeretlenek között, ám egyeseket el is rettentett. Akad olyan pasi ugyanis, aki akkor veszíti el érdeklődését, amikor a nőé föléled. Nem tudják értékelni a műfaj érzéki, l´art pour l´art szépségét.

A szopás talán legnagyobb kuriózuma az autofelláció, amikor a férfi be tudja kapni a saját szervét. Erre ezerből állítólag 2-3 férfi képes. Itt mind a szerszám hosszúsága, mind a gerinc hajlékonysága fontos. ´si hiedelmek szerint bizonyos istenek így termékenyítették meg önmagukat, de voltak olyanok is, akik abban hittek, hogy hermafrodita isteneik saját hüvelyükkel álltak bensőséges viszonyban. Egy férfi elmondása szerint, aki ezt a sportot fiatalkorában maga is űzte, az öröm érzékelése sokkal inkább a szájban történik, mert a száj és a nyelv nagyobb koncentrációját mutatják az érzékelő idegeknek, mint a felálló pénisz.

Van a szexuális devianciáknak egy olyan gyakorlati értelmezése, azaz alkalmazása is, hogy az elhajlások, perverziók egyenes arányban fejezik ki a kapcsolatban meglévő érzelmi meghittséget. A szerelem minden gátlást legyőz, minden vétket megtisztít.

A taoizmus szerint is ez a testi közelség egyik legintenzívebb, legmeghittebb formája, főleg, ha a másik szájába élvezünk. Itt már a jin és jang energiák folyadék formájában való magunkhoz vételéről van szó. Egy komplexebb, a meg-alázás és fölemelkedés ellentmondását szintetizálni kívánó világszemlélet is tükröződik benne, mely úgy mutatja meg a testi szerelmet, mint a lélek, szellem megvilágosodásának útját. És ha a jin-jang fekete-fehér szimbólumára gondolunk, az leginkább egy 69-ező párra emlékeztet.

Önmagunk

ellenségei

A kör bezárul. A legmocskosabb a legtisztább, a legmegvetettebb a legfelemelőbb. Ez persze csak akkor lehet, ha mi is így akarjuk, ha eksztázist, megváltást, metamorfózist rendelünk félelem, megalázás, elidegenedettség helyett. Magunknak kell eldöntenünk, hogy mennyire vagyunk képesek emancipált, demokratikus, szimmetrikus érzéki, érzelmi kapcsolatokra. Heterókra, azonos neműekre, párhuzamosakra, alkalmiakra, monogámokra. Az érzéki öröm nem olyan, mint a lecsókolbász, hogy ki kellene dekázni. Egy ponton öngerjesztővé válik. Minél több jut, annál több marad.

A szexualitás arénája azonban ma nemcsak érzelmi kockázattal, de fizikai pusztulással is fenyeget. Egy olyan korban, melyben az AIDS sötétíti el a világot, az apokalipszis kulcsa a saját kezünkben van. Szakemberek, akik tisztában vannak a magyar prostitúció gyakorlatával, kiadós járványt jósolnak. De nem csak az üzletszerű kéjelgés rejt magában veszélyeket. Melegklubjaink nagy részében még mindig van sötétszoba. Pedig az ostobaság, fegyelmezetlenség áldozatai már nem akkora hősök, mint a szexuális szabadság gyermekei. Még mindig jobb "zokniban fürdeni", mint mezítláb megdögleni, de előtte megfertőzni családot, gyereket, szeretőt. Az orális szex sem safe sex. A száj az egyik legvérzékenyebb testrész. A testnedvek ugyanúgy tartalmazzák a kórokozókat, bárhová is ürítjük őket. Tessék védekezni!

Budapest szexshopjai és gyógyszertárai még csak hírből sem ismerik az ínygátat, mely az orális szex során a szájat védi a fertőzéstől. A szakirodalom az anális nyalást tartja a legveszélyesebbnek, és figyelmeztet, hogy az alapos mosakodás is hagyhat szemmel nem is látható ürülékmaradékot, mely - többek között - akár E. coli-vírust is tartalmazhat. Profibb szerelés hiányában folpack használata javallott védekezés céljából.

És kinek jutott eszébe számonkérni a Big Brother szexjelenetei alatt a gumit? Pedig a halállal kacérkodó gladiátor szerepe nem XXI. századi. Nem a valóság tagadása tesz helyre, az csak a gödörhöz vezető legrövidebb út.

Forrai Éva

szerző
Forrai Éva
publikálva
2003/17. (04. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...
https://ad.doubleclick.net/ddm/trackclk/N9356.3064282ADA-MANCS-ROS-DES/B20258930.204432256;dc_trk_aid=404585362;dc_trk_cid=92488506;dc_lat=;dc_rdid=;tag_for_child_directed_treatment=