| ||
magyarnarancs.hu: December elején, az AIDS elleni küzdelem világnapja kapcsán kiadtak egy közleményt, amelyben arra kérik a kormányokat és a civileket, hogy vonják be a szexmunkásokat a HIV-programok kialakításába és lebonyolításába szerte a világon. Önöknek van lehetősége részt venni ilyen programok szervezésében?
Földi Ágnes: Legutoljára 2010-ben volt egy olyan programunk – uniós forrásból –, ahol 10 alkalommal 25 szexmunkás részére tartott többórás előadást Mlinkó Éva doktornő – akivel 2006 óta dolgozunk együtt; a telefonszáma megvan a szexmunkásoknak, ő az, aki teljesen ingyen ellátja őket tanácsokkal –, arról, hogy milyen betegségekkel találkozhatnak a munkájuk során. Igen nagy volt az érdeklődés, de a kereteink szűkösek voltak, pedig sokan csatlakoztak hozzánk azóta, lenne igény rá újból. Hazai forrás viszont nincs, az elmúlt 4 évben mindössze 1,5 millió forintot kaptunk arra, hogy óvszert vásároljunk, és ingyen odaadhassuk a szexmunkásoknak, illetve szórólapot készíthessünk – ezt is egy holland civil szervezettől. Jellemző egyébként, hogy sok civil szervezetnek évente egyszer, december elején van egy kétperces kampánya, aztán nem foglalkozik velük senki, sem a kormány, sem a média. Pedig ha egy szexmunkásról beszélünk, akkor legalább három emberről beszélünk: róla, a kuncsaftjáról, és ez utóbbi magánkapcsolatáról, ha nem él párkapcsolatban, akkor pedig sokkal többről.
magyarnarancs.hu: Még mindig kevesen mennek HIV-szűrésre. Közben 2013 és 2014 között megduplázódott az AIDS-ben elhunytak száma. Ez egyelőre alacsony szám: 7-ről 15-re emelkedett, a szakértők szerint pedig még nem fenyeget járvány.
FÁ: Magyarországon mindig abból indulnak ki, hogy alacsony a fertőzöttek száma, de ehhez meg kell nézni a vizsgálatok számát is, ami viszont nagyon alacsony, így nem tudhatjuk, milyen valójában a helyzet. A civil szervezeteknek egyébként nem az a céljuk, hogy az egész társadalmat megszólítsák, ez állami feladat lenne. Nekünk a saját célcsoportunk a legfontosabb, az, hogy a szexmunkás legyen rendben. Bár ezzel nem azt mondjuk, hogy ha a szexmunkás rendben van, nem kaphat el semmit, hiszen bármit hozhat a vendég is. Több mint hatmillió szexuálisan aktív ember él ma Magyarországon, egy szervezet, ami nem kap forrást, nehezen tudja megszólítani ezt a tömeget, az állam viszont az utóbbi években úgy gondolja, hogy ha valamiről nem beszélünk, az nincs is, vagyis mindenki boldog házasságban él. 2010 előtt sok középiskolában volt szexuális felvilágosítás, minket is sokszor hívtak, ma már ez abszolút elképzelhetetlen. Erről ma már nem illik beszélni, mintha bárki is elhinné, hogy csak a házasságon belül van szex.
magyarnarncs.hu: Többször említette 2010-et. Akkor még voltak pályázatok, volt elegendő forrás?
FÁ: Persze! 2010 előtt minden évben volt olyan pályázat, amit kifejezetten az AIDS-világnap előtti felkészülésre lehetett használni: abból tudtunk óvszert venni, szórólapot gyártani, akár rendezvényt is szervezni, ezek ráadásul nem is csekély összegek voltak. Legalább hat hónapig kihúzták ebből a civil szervezetek, és voltak mellette más források is, amikhez hozzá lehetett jutni.
magyarnarancs.hu: És most?
FÁ: Itthon most nincsenek olyan pályázatok, amik nekünk szólnának. Zarándokútra láttunk már egymilliárdot, gondoltunk is rá, hogy esetleg megpályázzuk azt, hátha. Így csak más európai országokból tudunk pénzt szerezni: például ötödik éve a holland Mama Cash támogat minket, ha ez nem lenne, nem is tudnánk működni. Kanadából is kaptunk már pénzt, és szoktunk adománykérő leveleket is írni olyan európai civil szervezeteknek, amelyek óvszert gyártanak.
magyarnarancs.hu: Más civilekkel össze tudnak fogni?
| ||
FÁ: Amíg működött a Kék Pont a nyolcadik kerületben, addig ha egy szexmunkásnak drogproblémája volt, elkísértük oda. Ma már sokkal nehezebb a helyzetünk, hogy ott megszűntek, de igyekszünk kialakítani más, ehhez hasonló kapcsolatokat is. Az egyesületünk tagja a Civil AIDS Fórumnak, ami olyan szervezeteket tömörít magába, amelyek a rizikócsoportokkal foglalkoznak. Ez jó, valami most épül a civilek között. De addig nehéz boldogulni, amíg a kormány nem különít el forrást ezeknek a szerinte hazaáruló civileknek, akik idegen pénzt fogadnak el, hanem inkább a stadionok világítására költi.
magyarnarancs.hu: Jó ideje folyik már a vita a szexmunka dekriminalizálásáról – nálunk ez egyelőre nem valósult meg. Ennek milyen következményei vannak a szexmunkások mindennapjaira nézvést?
FÁ: Jól érzékelteti a helyzetet a 2013-ban életbe lépett új szabálysértési törvény, mely szerint a rendőr a terepen dolgozó szexmunkásokra akár 300 ezer forintos helyszíni pénzbírságot is kiszabhat, ezért mindig bizonytalan az utcán dolgozó szexmunkások helyzete. Tiszavasvárin kívül például egyetlen türelmi zóna sincs kijelölve Magyarországon. 2013 és 2015 között nagyon sok bírságot kaptak a szexmunkások, akik megpróbálják ezeket valahogy törleszteni, így viszont másra jóval kevesebb pénzt fordítanak.
magyarnarancs.hu: Mondana példát?
FÁ: A múlt hétvégén egy budapesti kerületből hívtak fel, hogy bár hatósági igazolás is van a területre – ami azt igazolja, hogy védett övezeten kívüli terület, tehát legálisan felkínálkozhatnak a szexmunkások –, mégis begyűjtötték onnan a lányokat, volt, akit 4, volt, akit 12 óra után engedtek el, és olyan is volt, akit bíróság elé cipeltek. Pedig mindannyiuknak megvolt az orvosi igazolása, és jó helyen is álltak. Ilyen példák után viszont sokan azt mondják, minek legyen érvényes orvosi igazolásom, ami igen sok pénzbe kerül, ha úgyis megbüntet a rendőr. Ilyenkor arra biztatjuk őket, hogy legalább az anonim AIDS-tesztekre menjenek el. Ma állami erőszak van a szexmunkásokkal szemben: az egyik oldalon ugyanis nem tartják be a törvényt, a másik oldalon viszont számon kérik, hogy miért nem állnak abban a türelmi zónában, amit a hatalom elfelejtett kijelölni számukra, közben pedig milliós büntetésekkel sújtják őket. Van, akinek annyi összejött, hogy ha elzárnák érte, hét évig ülhetne. Így amikor azzal jönnek, hogy bírságot fizetnek, nem orvosi igazolást, akkor az ember nem ért velük egyet, de nem tud mit mondani.
magyarnarancs.hu: Mire lenne még hatással a dekriminalizáció?
FÁ: A szexuális úton terjedő betegségek is jobban kezelhetők lennének. Nézzünk meg más országokat, például Ausztriát! Náluk tartományonként változnak a szabályok, de van hetente orvosi vizsgálat, ami ingyenes, vannak működő bordélyházak, stúdiók, ahová a tulajok be sem engedik azokat dolgozni, akik nem tartják be a törvényeket, mert a működési engedélyükkel játszanak. Oda minden pénteken megy az orvos. De ha nem ebbe az irányba megyünk el, hanem mondjuk a svéd modell irányába, akkor semmi mást nem érünk el, csak hogy láthatatlanok, megszólíthatatlanok, elérhetetlenek lesznek a magyarországi szexmunkások, akiké most még úgy-ahogy, de elérhető csoport.
magyarnarancs.hu: Mi lenne az első lépés, amivel elégedettek lennének?
FÁ: Ha nem kellene 23 és 66 ezer forint közötti vizsgálati összeget kifizetni negyedévente egy orvosi papírért. Azt ugyanis mindig a bőr- és nemibeteg-gondozók határozzák meg, hogy mennyiért adják ki ezt a papírt, ez egy szabadáras vizsgálat. Ez lehetne a legelső lépés, ami után lehetne tovább gondolkozni.
