Színház

Itt mindenkinek ennie kell

Szputnyik Hajózási Társaság: Szociopoly

  • Tompa Andrea
  • 2015.01.18 12:12

Színház

Nem bölcs dolog jósolgatni, mégis úgy tűnik, az a színházi forma, melyről alább szó lesz, egyre fontosabb szerephez jut majd.

És nem csak a fiatalok körében, ahol most leginkább művelik a színházi nevelési programokat. Mert a nézőnek igénye van rá, hogy bemozduljon, megszólaljon, és nem előadás után, hanem közben, és az események, gondolatok, helyzetek alakítója legyen.Talán a színház is egyre inkább élni akar azzal a kiváltságával, hogy nem egy befejezett film, lezárt könyv, hanem nyitott, alakítható, és nem biztos, hogy neki kell minden döntést meghoznia. Részvételi színháznak hívják, talán a legprogresszívebb műfaj. És részt venni, megbeszélni, közös döntéseket hozni akár teljesen ismeretlen, de egy problémán, élethelyzeten gondolkodni hajlandó embertárssal – jó. Jó, mint minden valódi aktivitás. Ebben a műfajban ma elég sok független színház alkot; legfőként a Káva és a Kerekasztal.

A színházi nevelés, mint neve is mutatja, nem ránevel a színházba járásra, mint jövőbeni tevékenységre, hanem a színház eszközével formál tudatot a jelenben. Ez a tudat nem változik meg a játék néhány órája alatt radikálisan, de a résztvevő egy társadalmi szempontból releváns témában találkozhat gondolatébresztő helyzetekkel, valóságdarabokkal, dilemmákkal, lehetőséget kap magával szembesülni.

A Szputnyik által felkínált tantermi játék igazán drámai valóságdarabot kínál fel játékosan. A Szociopoly nevű magyar társasjáték színháziasításáról van szó; a Monopoly mintájára megalkotott játék a mélyszegénységben élők lehetőségeit kínálja fel; a cél az, hogy a játékosok minél eredményesebben éljenek túl egy hónapot. Segélyből, gyesből, közmunkapénzből, feketemunkából stb. Az nyer, aki a hó végén a legjobban áll. A gimnáziumi osztályt, amelyben a játék zajlik, négy „családra” osztják; egy borsodi kis falu szegényei ők. Az egyik szabály, hogy az ennivalóra költendő pénzt nem lehet megspórolni, itt mindenkinek ennie kell; de a sárga csekkek befizetéséről, gyógyszerekről, bármilyen egyéb kiadásról már a játékos dönt. Ahogy arról is, felvesz-e az uzsorástól kölcsönt, és mit csinál a hó végén, amikor vissza kell adnia.

A játékban három színész és a játékvezető Bass László, a Szociopoly megalkotója, szegénységkutató, az ELTE oktatója vesz részt.
A diákok egy listát kapnak – teljesen valóságközeli számokkal –, hogy mennyi a segély, milyen bevételek és kiadások vannak, és aztán ketyegni kezd az idő. Bass László érzékenyen, nagy szaktudással vezeti a diákokat a falu valóságába, saját lehetőségeik megismerése felé. A kiváló színészek – Fábián Gábor (ő a darab írója is), Háy Anna, Jaskó Bálint – pedig mindenféle falusi hatalmasságot meg karaktert jelenítenek meg: polgármester, védőnő, uzsorás, tanár néni, orvos, boltos, vállalkozó. Az ő karaktereik modellezik azt, hogy a szegényekkel szemben ők élhetnek a törvény erejével – az újszülöttet az állam elveszi, ha nem gondozza az anya, és nem veszi meg a tápszert neki, mert már nem tudja szoptatni; a segélyt elveszik, ha… A magyar valóság és jogrend sűrítménye drámai, ugyanakkor a játszó diákok valamelyest a kezükben tartják a sorsukat, és a csapatok közös döntéseket hoznak. A diákok és színészek közt interaktív, improvizált jelenetek zajlanak, senkinek nem gond a részvétel, sőt szemmel láthatóan öröm és egyre több érzelem is vegyül bele. Rá kell döbbenniük arra, hogy adott körülmények közt lehetetlen nullára kijönni a hónap végére, ha valakinek nincs munkája, márpedig a borsodi kis faluban nincs, csak közmunka és feketemunka. Lopni viszont nemcsak kockázat, de visszavet, tehát járhatatlan út. Rá fognak döbbenni arra is, hogy a közmunka nem kiút a szegénységből – ebben a játékban egyébként is csak egy családnak jut közmunka. A diákok alkudni próbálnak, ahol lehet, háborogni, amin kell, átélni a kiszolgáltatottságot az uzsorással szemben, de akár a boltossal szemben is, akinél minden sokkal drágább, mint a nagy bevásárlóközpontban a városban, ahova azonban nem tudnak bejutni, mert nincs kocsijuk.

Ebben a faluban nemcsak az idő sűrítmény, de a fordulatok is drámaiak: ezért színház, hogy sűrítmény legyen és drámai. Az egyetlen „pozitív” falusi karakter egy cigány legény, aki szembe mert szállni a korruptokkal, fel is jelenti őket; nem is lesz jó vége.

A kívülről is érdekfeszítő, drámai felismerések katarzisával járó játék végén megbeszélést tartanak a látottakról a drámapedagógussal. A diákok a szegény cigány legényt választanák meg polgármesternek. Meglepő, hogy a diákok nagyjából fele képzeli magát romának, bár az instrukció csak „nagyon szegény” családokról szólt. A romák és szegények azonosításáról beszél majd Bass László mint téves hiedelemről. És bár ezek a diákok társadalmilag messze vannak a borsodi falu valóságától és főleg az általuk alakított figurák életkilátásaitól, talán árnyaltabban látják majd azt a kérdést, hogy emberek azért élnek-e
segélyből, mert nem akarnak dolgozni. Hiszen a Szociopoly mi vagyunk, a szegénység közös játék.

Scheiber Sándor Gimnázium, december 9.

Neked ajánljuk

Velünk élő féltudás

  • Hernádi Elvira

Jó néhány éve már, hogy a Publius Hungaricus a féltudású magyar elit bűneit ecsetelte. Azóta felnőtt egy új generáció, az ország szellemi és politikai vezetése legalább az európai oktatás tisztes középmezőnyébe tartozó intézményekben kupálódhatott. 

Mielőtt eltűnik végleg

Alighanem két dolog jut eszébe mindenkinek a Roberto Baggio nevet hallva: az 1994-es vb-döntőben kihagyott legendás tizenegyes, illetve az élethosszig (tehát ma is) viselt, nem kevésbé legendás copf. Vagy lokni, varkocs, lófarok, akármi is lett légyen az a maestro tarkóján.

Kisujjgyak

  • - köves -

Ha meg kell csinálni a nagy melót, letudni az utolsó bulit, kirámolni a széfet, ami után nincsen több széf, csak a boldog öregkor Kansasben, Soderbergh a mi emberünk.

„Összeáll egy nagy egésszé”

  • Láng Dávid

A 10 éve alakult Verőköltő zenekar frontembere univerzális művész: szinte minden hangszeren játszik, festő szakon diplomázott, és húszéves sem volt, amikor a Magvető kiadta a verseskötetét.

Becsapódás

Az ünnepi vacsoráját elköltő pár, Helen (Lovas Rozi) és Danny (Lengyel Tamás) lakásá­ba berobban a csurom véres Liam (Molnár Áron), akiről hamar kiderül, hogy a feleség testvére.

Az együttélés lehetőségei

A hagyományosan kétévente megrendezett Velencei Építészeti Biennálé is megcsúszott a pandémia miatt, de május 22. óta a Giardini della Biennale parkját és az Arsenalét, azaz az egykori velencei hadihajógyár területét ismét építészek, művészek és látogatók lakják be, egészen november 21-ig.

Szervezett szervezetlenség

  • Áfra János

A kis méretű, mégis zavarba ejtően tartalmas, nehezen áttekinthető tárlat egy nemzetközi kiállítássorozat része, amely a Zürichi Egyetemen 2017 és 2020 között megvalósult kelet-európai performance-kutatás eredményeit hivatott bemutatni.

„Nem hezitált”

Szerb Antal éppen 120 éve született, és 80 éve, 1941-ben jelent meg eredetileg háromkötetes munkája, A világirodalom története. A mű friss, minden eddiginél precízebb kiadásának sajtó alá rendezőjével annak népszerűségéről, hányattatott sorsáról, 21. századi aktualitásáról beszélgettünk.

A szamuráj reggelije

  • Pálos György

Fúziós korban élünk, azon sem lepődünk meg, ha egy kisvárosi étterem étlapján kevert fogásokat találunk. Az más kérdés, hogy a leves, amely se nem vietnami, se nem olasz, nem túl finom, mert nincs karaktere.

Merre vannak?  

  • Schein Gábor

Apró ember éles gombszemekkel. A fején zabolázhatatlan göndör haj. Befogad, figyel, kérdez. Hatalmas vágy él benne, hogy a világban rend legyen, de a világban nincsen rend. Hogy érthető legyen és átlátható. De a világ ellenáll a megértési kísérleteknek, kitüremkedik a réseken, széttöri a kereteket. A világ sokszor homályos, sötét, és soha nem átlátható. Hát akkor legyen a vers az! Legalább a vers.