Színház

Itt mindenkinek ennie kell

Szputnyik Hajózási Társaság: Szociopoly

  • Tompa Andrea
  • 2015. január 18.

Színház

Nem bölcs dolog jósolgatni, mégis úgy tűnik, az a színházi forma, melyről alább szó lesz, egyre fontosabb szerephez jut majd.

És nem csak a fiatalok körében, ahol most leginkább művelik a színházi nevelési programokat. Mert a nézőnek igénye van rá, hogy bemozduljon, megszólaljon, és nem előadás után, hanem közben, és az események, gondolatok, helyzetek alakítója legyen.Talán a színház is egyre inkább élni akar azzal a kiváltságával, hogy nem egy befejezett film, lezárt könyv, hanem nyitott, alakítható, és nem biztos, hogy neki kell minden döntést meghoznia. Részvételi színháznak hívják, talán a legprogresszívebb műfaj. És részt venni, megbeszélni, közös döntéseket hozni akár teljesen ismeretlen, de egy problémán, élethelyzeten gondolkodni hajlandó embertárssal – jó. Jó, mint minden valódi aktivitás. Ebben a műfajban ma elég sok független színház alkot; legfőként a Káva és a Kerekasztal.

A színházi nevelés, mint neve is mutatja, nem ránevel a színházba járásra, mint jövőbeni tevékenységre, hanem a színház eszközével formál tudatot a jelenben. Ez a tudat nem változik meg a játék néhány órája alatt radikálisan, de a résztvevő egy társadalmi szempontból releváns témában találkozhat gondolatébresztő helyzetekkel, valóságdarabokkal, dilemmákkal, lehetőséget kap magával szembesülni.

A Szputnyik által felkínált tantermi játék igazán drámai valóságdarabot kínál fel játékosan. A Szociopoly nevű magyar társasjáték színháziasításáról van szó; a Monopoly mintájára megalkotott játék a mélyszegénységben élők lehetőségeit kínálja fel; a cél az, hogy a játékosok minél eredményesebben éljenek túl egy hónapot. Segélyből, gyesből, közmunkapénzből, feketemunkából stb. Az nyer, aki a hó végén a legjobban áll. A gimnáziumi osztályt, amelyben a játék zajlik, négy „családra” osztják; egy borsodi kis falu szegényei ők. Az egyik szabály, hogy az ennivalóra költendő pénzt nem lehet megspórolni, itt mindenkinek ennie kell; de a sárga csekkek befizetéséről, gyógyszerekről, bármilyen egyéb kiadásról már a játékos dönt. Ahogy arról is, felvesz-e az uzsorástól kölcsönt, és mit csinál a hó végén, amikor vissza kell adnia.

A játékban három színész és a játékvezető Bass László, a Szociopoly megalkotója, szegénységkutató, az ELTE oktatója vesz részt.
A diákok egy listát kapnak – teljesen valóságközeli számokkal –, hogy mennyi a segély, milyen bevételek és kiadások vannak, és aztán ketyegni kezd az idő. Bass László érzékenyen, nagy szaktudással vezeti a diákokat a falu valóságába, saját lehetőségeik megismerése felé. A kiváló színészek – Fábián Gábor (ő a darab írója is), Háy Anna, Jaskó Bálint – pedig mindenféle falusi hatalmasságot meg karaktert jelenítenek meg: polgármester, védőnő, uzsorás, tanár néni, orvos, boltos, vállalkozó. Az ő karaktereik modellezik azt, hogy a szegényekkel szemben ők élhetnek a törvény erejével – az újszülöttet az állam elveszi, ha nem gondozza az anya, és nem veszi meg a tápszert neki, mert már nem tudja szoptatni; a segélyt elveszik, ha… A magyar valóság és jogrend sűrítménye drámai, ugyanakkor a játszó diákok valamelyest a kezükben tartják a sorsukat, és a csapatok közös döntéseket hoznak. A diákok és színészek közt interaktív, improvizált jelenetek zajlanak, senkinek nem gond a részvétel, sőt szemmel láthatóan öröm és egyre több érzelem is vegyül bele. Rá kell döbbenniük arra, hogy adott körülmények közt lehetetlen nullára kijönni a hónap végére, ha valakinek nincs munkája, márpedig a borsodi kis faluban nincs, csak közmunka és feketemunka. Lopni viszont nemcsak kockázat, de visszavet, tehát járhatatlan út. Rá fognak döbbenni arra is, hogy a közmunka nem kiút a szegénységből – ebben a játékban egyébként is csak egy családnak jut közmunka. A diákok alkudni próbálnak, ahol lehet, háborogni, amin kell, átélni a kiszolgáltatottságot az uzsorással szemben, de akár a boltossal szemben is, akinél minden sokkal drágább, mint a nagy bevásárlóközpontban a városban, ahova azonban nem tudnak bejutni, mert nincs kocsijuk.

Ebben a faluban nemcsak az idő sűrítmény, de a fordulatok is drámaiak: ezért színház, hogy sűrítmény legyen és drámai. Az egyetlen „pozitív” falusi karakter egy cigány legény, aki szembe mert szállni a korruptokkal, fel is jelenti őket; nem is lesz jó vége.

A kívülről is érdekfeszítő, drámai felismerések katarzisával járó játék végén megbeszélést tartanak a látottakról a drámapedagógussal. A diákok a szegény cigány legényt választanák meg polgármesternek. Meglepő, hogy a diákok nagyjából fele képzeli magát romának, bár az instrukció csak „nagyon szegény” családokról szólt. A romák és szegények azonosításáról beszél majd Bass László mint téves hiedelemről. És bár ezek a diákok társadalmilag messze vannak a borsodi falu valóságától és főleg az általuk alakított figurák életkilátásaitól, talán árnyaltabban látják majd azt a kérdést, hogy emberek azért élnek-e
segélyből, mert nem akarnak dolgozni. Hiszen a Szociopoly mi vagyunk, a szegénység közös játék.

Scheiber Sándor Gimnázium, december 9.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.