Snoblesse
Kazimierz a Mikszáth téren – Szily Kornél, Zappa kávézó
Január 2-án és 3-án Trafik-születésnap 20 bandával.
(2014-12-18)
Január 2-án és 3-án Trafik-születésnap 20 bandával.
Mihail Pletnyovval és az Orosz Nemzeti Zenekarral játszik: Sosztakovics G-dúr csellóversenyében fognak együtt zenélni.
Minden meccsüket elveszítették. A három lőtt góljukra 239-et kaptak. Októberben 45–0-ra verte őket a Gyirmót. Mégis csak szeretni és tisztelni lehet a Tököl U17-es csapatát.
Borsod második legnépesebb városa évtizedek óta küzd problémáival. Ózdon arra kerestük a választ, vajon miért a Jobbik 27 éves jelöltje lett a polgármester. Hamar arra jutottunk: nem nyerhetett más.
Lehet a rögtönzésben valami nagyszerű érzés: nekünk ösztönösen is sikerül, ami másoknak csak erőlködés árán, vagy még úgy sem. Nem kellenek ide hatástanulmányok és egyéb apparátusi hókuszpókusz! 2010 óta sok meglepő döntés született, gyakran előkészítetlennek is tűntek, de volt bennük logika. Még ha nem is szerettük e logikát, de volt.
Amint az utóbbi hetekben örömtelien sokasodó számú egyik tüntetés végeztével befordulok a kocsmámat rejtő romsikátorba, azon kapom magam, hogy akaratlanul is a „Sej, a mi lobogónkat” kezdetű dalt dúdolom magam elé, különös tekintettel a „fényes szellők fújják” sorra.
A karácsonyelő logisztikai műveletei (ajándékok vásárlása stb.) során nyilván sokan megfordulnak a német–osztrák drogéria-üzletlánc, a dm (a logó kisbetűs írásmódú!) magyarországi leányvállalatának valamelyik boltjában. Illatszerek és egyéb piperecikkek között válogatva alighanem átsiklik a tekintetük az üzletbelső falán olvasható feliraton, mely a dm jelmondatának (mottójának vagy szlogenjének) magyar nyelvű változata: ITT VAGYOK ÖNMAGAM ITT VÁSÁROLOK.
A barátot ritkán választjuk – vagy éppen soha. Leginkább rátalálunk, vagy még inkább egymásra találunk. Lehet egy pillanat, amikor ráeszmélünk, hogy van egy barátunk, de ez a pillanat nem a döntésé, hanem a fölismerésé. Furcsa módon viszont a barátságnak olykor nagyon is tudatos döntéssel vetünk véget.
A többnyelvű emberre jószerivel úgy néznek nálunk, mint a különféle hangszerek igazi művészei közé keveredett zenebohócra vagy mint Kazinczy „szép ismeretekkel bíró szerecsenjére”, akit (miután megüté a guta), kitömtek, s a Természeti Dolgok Múzeumában állítottak ki (Pályám emlékezete, II).
A magyar közpolitika mostanában nemcsak csüggesztő, de végtelenül provinciális is. Amikor azt próbáljuk bemutatni és megérteni, mi zajlik körülöttünk, alaptörvényestül, stadionostul, hajléktalanüldözésestül, áfacsalásostul, hajlamosak vagyunk kézlegyintéssel elintézni azokat a körülményeket, amelyek életünk színterén, ezen a kilencvenháromezer négyzetkilométeren kívül esnek.
A gazdasági növekedéssel kapcsolatos illúziókat a magukat közszolgálatinak mondó médiumok sulykolják a részletekben elmélyedni nem óhajtó állampolgár fejébe.
A pillanatba belemerülve hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról a tényről, hogy Orbán Viktor „korszakteremtő” uralma egészen pontosan négy és fél éve tart. Az elmúlt hónapok eseményeit szemlélve nem lenne teljesen alaptalan amellett érvelni, hogy 2014 ősze olyan lesz Orbán második ciklusa számára, mint ami 2006 ősze volt Gyurcsány Ferenc második kormánya számára, s a pakliban akár egy korai kormány(fő)váltás is benne van. Azt gondolhatnánk, hogy a korábbi reménytelenséghez képest a helyzet nagyon más.
A bankállamosítások közötti holtidőt kihasználandó a gyógyszer-nagykereskedelmet is szeretné állami monopóliummá tenni a kormányzat. A szándékról az egyik kormányülés jegyzőkönyve alapján még novemberben adott hírt az Index, azóta a megvalósítást szolgáló első törvényjavaslat is megszületett. Már a héten szavazhat arról az Országgyűlés, hogy a gyógyszer-nagykereskedelem is számítson „létfontosságú rendszernek” – azaz nemzetbiztonsági, gazdasági vagy közegészségügyi szempontból nélkülözhetetlennek (a következő nyilván az élelmiszeripar és -kereskedelem, hiszen a nem evéssel sem lehet viccelni). Az ilyesmit pedig nem lehet holmi – több esetben nem is magyar tulajdonú – nagyvállalkozásokra bízni.
Négy év hosszú idő, ennyi idő alatt a nagypolitika komoly változásokat hozhat egy szakmában. Az építészetben ez sikerült is a Fidesznek, de korántsem úgy, ahogyan ők vagy mások képzelték volna. Mindenesetre nyilvánvalóvá vált, mit vár el az Orbán-kormány az építészektől, és mi az, amit ők megcsinálnak – vagy nem.
Az alábbiakban áttekintjük a képviselői „útdíjmentesség” körüli kb. egynapos vihar főbb mozzanatait.
Ma (kedden) délelőtt megszavazta a parlament a vasárnapi zárva tartást, mindenféle kiskapukkal persze, meg egy olyan valóban nevetséges kormányzati jogosítvánnyal, ami gyakorlatig nagyúri keggyé teszi a vasárnapi működés lehetőségének adományozását. Kicsiny, de annál jellemzőbb eleme az új szabályozásnak, hogy a stadionokban vasárnap is árusíthatsz.
A Rutgers Egyetem professzora arról beszélt, hogy mi a közös a különféle előítéletekben, és miért a gyűlölködés a legegyszerűbb válasz minden problémára.
A 2014-es év egyik legrémisztőbb világpolitikai fejleménye az Iszlám Állam, a Da’Is térhódítása volt. Az „államalapító” mozgalom az iraki polgárháború örökségéből és a szunnita– síita vallásháborúból táplálkozik.
Pablo Iglesias Turrión neve ma már alighanem ismertebb Spanyolországban, mint azé a másik, 100-150 évvel ezelőtti Pablo Iglesiasé, aki annak idején a szocialista mozgalom, párt és szakszervezet vezetője volt. Pedig az 1978-ban született, jó vágású, bár kissé riasztóan konok tekintetű politológus az egykori nagyság iránti tiszteletből kapta a nevét.
Senki ne gondolja, hogy csak a többmilliárdos adócsaláshoz kell gógyi. Sőt, a maga műfajában sokkal nagyobb bravúr, ha az adóhivatal ad nekünk kamatmentes kölcsönt úgy, hogy erről a hatóságnak fogalma sincs. A magyar rafinéria dicséretét hirdető igaz történetek következnek.
Szijjártó Péter újdonsült külügyminiszter megpróbálta maga alá gyűrni az apparátust, de úgy fest, Orbán Viktor egyre kevésbé bízik szakmai kvalitásában. Áttekintettük a Külügyminisztérium elmúlt fél évét.
Ma az utca kiáltja világgá az Orbán-rendszer ingatagságát, de nem dőlt el, hogy a másfél hónapja zajló tüntetésekből a liberális demokrácia igenlése vagy egy általános elit- és intézményellenesség felé vezet-e az út – mondja Kis János, aki szerint bár Orbán Viktor jókora távot tett meg az orosz érdekszférába vezető úton, célját nem éri el.
Az iskolapszichológusi státusz még él a középiskolákban, az iskolai szociális munka azonban teljességgel hiányzik. Pedig a segítő szakmák rendszerszerű működésére volna igény, koncepció pedig van. Pénz azonban nincs, így hát rendőrök oktatnak a drogmentes életre. A következmények nehezen mérhetők.
A holland születésű, de jó ideje Berlinben élő Steffi a neves house-klubban, a Panorama Barban betöltött rezidensi állásával híresült el a 2000-es évek végén: előremutató számszelekciója és jó ízléssel összerakott dj-szettjei magasra helyezték őt a képzeletbeli toplistákon.
Hogyhogy nem telik meg a kicsiny nagyterem? Kilencszáz fős a hely, de a kórust ki se nyitják, az oldalerkélyek fele üres, a földszinten lyukak. Még mindig nem terjedt el, hogy a kamarazene a legjobb? Közös játék, bármelyik szólam lehet főszereplő, és akkor is nagy buli, amikor egyenrangúak. Ilyen egy dekadens város? Azt várná az ember, hogy a csilláron is lógnak.
A tribute-albumok sorsa gyakran szomorú: rendre a közönség fikázása kíséri őket, megállapítva, hogy a feldolgozott előadó holtában is jobb utódainál, azután elvesznek az idő tengerében, s hamarosan senki sem emlékszik rájuk. A Ralph Sall produceri irányításával felvett The Art Of McCartney című monumentális gyűjtemény sorsa alighanem más lesz, leginkább annak köszönhetően, hogy az amúgy is szupersztár közreműködőknek volt idejük és türelmük molyolni az anyagon.
Ebben az évben minden jobb csapból a nyugat-szaharai Aziza Brahim Soutak című albuma folyt, így eshetett meg, hogy – negyvenöt európai, világzenei rádiós dj egybehangzó szavazata alapján – a World Music Charts Europe 2014 első helyén zárta az évet. És ez még csak a szolidabbik hír! A lényeg csak most jön: Aziza Brahim december 23-án koncertet ad a Művészetek Palotájában.
„Abban az időben történt, hogy a dicsőséggel teljes Arthus király hadnépével hazatért Avalun csodaszigetéről és fogolyként követte őt Merlin, a százesztendős varázsló, aki az almafák ama szigetének fejedelme volt.
A 30Y új lemezét senki sem várta – legalábbis ebben a formában nem: ez a lemez ugyanis az év közben megjelent három EP-ből áll össze, így két-három dalát (Ahogy elképzeltem, Szívemhez szorítom, Énte) szinte már meg is unhattuk.
Végigpillantva a grúz származású hegedűművésznő Bach-lemezének műsorán, először idegenkedést éreztem: a műsor túlságosan heterogén, csapong a műfajok között. Hiába, ahhoz szoktunk, hogy ebben is rend legyen: egy lemezen vagy versenyművek szerepelnek, vagy szonáták, vagy szimfóniák – és így tovább. De itt?
A Rock Or Bust megjelenése előtti hónapokban minden hírsite azzal volt tele, hogy az AC/DC súlyos csapások után készítette el ezt az új lemezt. Egyrészt elvesztették azt a Malcolm Youngot (jó eséllyel örökre), aki öccsével, Angusszal együtt gründolta össze a zenekart a hetvenes évek legelejének ausztrál nihiljében.
Aligha akad olyan, aki soha nem látta még az óriásplakátokról mosolygó Mága Zoltánt. Önéletrajza cikornyás, öntömjénező mondatai mögé néztünk.
A tehetségtelenül magyarított, fantáziátlan cím kedves romkomot ígér, pedig a középiskolai művészettanárok tantárgyuk felsőbbrendűségét bizonyítani hivatott versengése igényesebb mű kíván lenni, mint holmi cukorba öntött párzási táncika.
A londoni Paddington állomáson ül egy medve a kofferén. Barna és szőrös, piros vászonkalapot visel, közepes termetű, vagy mondjuk inkább kicsinynek.
Ned Benson nagyon szerénynek tűnő, valójában szerfelett ambiciózus filmet rendezett. Egy férfi és egy nő szerelmét és házasságát mutatja be, melyet egy tragédia és a gyász tesz próbára, és ezt mindkét fél szemszögéből elénk tárja.
25 éven és 70 epizódon át alakította Agatha Christie „kényes kis belga” nyomozóját, Hercule Poirot-t. Nemrégiben könyvet is írt Poirot és én címmel. Felhívtuk.
Amikor Sztupa és Troché ellopták a hajnalt, éppen hajnalodott. Ezzel együtt nem volt olyan könnyű, s olyan romantikus sem, mint amilyennek elsőre elképzelnénk: ah, mondja Blanche DuBois, és keze fejével finoman végigsimít homlokán, míg annyit mond: ah, ellopták a hajnalt…
Úgy indulunk, mintha Bayer Zsolt készített volna egy sorozatot a székelyekről, akik kétpercenként kifektetik a nézőt egy-egy szellemes & mély szentenciával, majd a Jóisten melléjük telepedik a söntésnél, hogy együtt kérjék ki deciben a pálinkát (a háttérben vidám barnamedvék kergetőznek rövidgatyás vándorokkal).
Mára már tényleg csak azok maradtak, akiknek édes mindegy, mit vétett Peter Jackson a Tolkien-örökséggel szemben, és akiknek inkább előny, mintsem hátrány, hogy szegény Bilbo nótáját úgy elhúzták, mint a középföldi rétestésztát.
Hazudj még nekem – sóhajt a könyv végén az egyszeri olvasó, aki addigra már többször felbosszantotta magát azon a megátalkodott ontológiai optimizmuson, amely minden szereplőt esendő, ám melegszívű, jóra törekvő figurának mutat, akiket végül keblére ölel a nehéz, édes élet.
Egyike a Nobel-díjat odaítélő Svéd Akadémia tagjainak, tíz éven át titkári minőségben a testület első embere volt. Kijelentéseivel hol az amerikaiakra hozza a frászt, hol az írókurzusokról szedi le a keresztvizet. A szókimondó természetű irodalomtörténész-kritikussal Stockholm óvárosában, a Nobel Múzeum oldalában meghúzódó akadémián találkoztunk, hogy Tolsztojtól Harry Potteren át Kertész Imréig és a frissen díjazott Patrick Modianóig sorra vegyük az irodalmi élet sürgető kérdéseit.
Huszonöt év hallgatás után megszólalt a rendszerváltás miniszterelnöke, Németh Miklós. Itt volt az ideje. A könyvet Oplatka András újságíró jegyzi, Németh neki mondta tollba az életét, s a szövegfolyamban helyenként Oplatka saját kommentárokkal is jelentkezik.
Nem tudom, hány eset alapján szabad egy életjelenséget modellértékűnek tekinteni, de abban bizonyos vagyok, hogy ennek a negyvennyolc vajdasági magyar katonának a története nemhogy elegendő, de sok is ahhoz, hogy általános képünk legyen mindarról, ami az évtized elején Szlavóniában, Boszniában és az évtized végén Koszovóban történt.
Ritka eset, hogy az eredeti szöveg, a cenzúrázatlan változat, a rendezői vágás számottevően javítson egy mű megítélésén; ennél még az is gyakoribb, hogy a befogadó igazolva látja a kiadói, produceri beavatkozást (ha az egészen durva, baltás csonkolásoktól ezúttal eltekintünk). A tapasztalatok alapján nem vártam hű de nagy revelációt a Dorian Gray első, szerzői változatától sem.
Legújabb könyve, a Napra jutni jó apropó ahhoz, hogy mindenféléről kérdezzük: miért nem lehet traumák nélkül felnőni, hisz-e a jó kapitalizmusban, és miért nem politizál.
Nem, Charles Dickens nem forog a sírjában: Dickens mesélő kísértetté vált a Karácsonyi énekből adaptált húszéves magyar musicalben. Azazhogy ő a történetmesélő és egyúttal a fukar Ebenezer Scrooge régen elhalt üzlettársának szelleme is, aki Tolcsvay László meg a Müller és fia cég által jegyzett Isten pénzében egy személyben tölti be az elmúlt, a jelen és a jövendő karácsonyok szellemének tisztét is.
Komikus lovageposz szelíd hősökkel, tízemeletes házak szerelme, szőrszínalapú viszálykodás és förtelmes, gilisztazabáló váltott gyerek.
Majdnem harminc éve a Katona József Színház színésze, és már húsz éve vezeti a TÁP Színházat. Már nem úgy ordít, mint régen.
Nem bölcs dolog jósolgatni, mégis úgy tűnik, az a színházi forma, melyről alább szó lesz, egyre fontosabb szerephez jut majd.
Az Őrült Nők Ketrece, a most bemutatott Swing vagy éppen Conchita Wurst: a média szeret a témával foglalkozni, de amit megjelenít, az a sokszínű és rétegzett transzvesztitaközösségnek csak egy kis szelete.
"Nem véletlen tehát, hogy a közrádióban épp a péntek reggelt szemelték ki arra, hogy a mindenkori miniszterelnök hétértékelőjének helyet adjon. Egyszerre magasztos és visszafogott pillanat ez, reggel lévén mentes mindenféle csinnadrattától, de azért valahogy mégis a többi hétköznap felett helyezkedik el. Emberszagú, de még nem büdös."
Habár történelmi műsor létére a címét váltig nem könnyű értelmezni, azért a XXI. század hosszú évek óta az RTL Klub egyik legnívósabb műsora, hála a kereskedelmi csatornánál dolgozó hajdani bölcsészek rossz lelkiismeretének.
Író akart lenni, de a magyar szakra túl sok adatot kellett volna megtanulnia, a Balettintézethez túl magas volt, aztán korán kellett megélhetés után néznie.
A cím Klimó Károly egyik képéé. Klimó Károly szemétből, eselékből, efemeriádából meg persze nemes anyagból, fekete, bíbor, arany festékből kollázsolt-montázsolt, elegáns és látványos képei metaforák: a szakma, a technika, a praxis, a mesterség, s talán magának a meg- és kiüresedő művészetnek a metaforájaként bosszantják, provokálják a nézőt.
A reális és absztrakt ábrázolásmódot összekapcsoló művésszel beszélgettünk felfelé folyó festékről és bolgár busókról.
Ez a krémes inkább a francia típusú millefeuille-höz („ezer lap”) áll közelebb, mint az itthon népszerű cukrászdai krémesekhez. Utóbbiaktól egyrészt a tésztájában tér el – a leveles tésztát sötétre, enyhén karamellizáltra sütjük, másrészt a krémjében is más, mert ebben egyáltalán nincs zselatin (mint a legtöbb bolti verzióban).
Eddig nem ment, pedig tudtam, hogy egyszer muszáj lesz. Hét év és a nemrégiben ismét felélénkülő eutanáziavita kellett hozzá, hogy szóba merjem hozni: mi az orvosok viszonya a halálhoz, és hogy ennek tisztázása nélkül miért nem lehetséges a gondolkodás a haldokló, szenvedő betegek kezeléséről vagy nem kezeléséről, eutanáziájáról.
A szakértők úgy tartják, a világon évente körülbelül tíz nyelv hal ki – megannyi helyrehozhatatlan veszteség az egyetemes emberi kultúra számára. De hány nyelv halhatott ki az emberiség történetében, és milyen eszközei vannak a tudománynak a rekonstruálásukra? Meg lehet-e menteni egy kihaló nyelvet? És miért holt nyelv az, amit ma is használunk?
Nem csupán a közelgő ünnepek idején nélkülözhetetlen: csodás élelmi értékét és vélelmezett gyógyhatását egész évben élvezhetjük.
Az amerikai és a brit légierő 1944 áprilisától bombázta a fővárost. Noha a légitámadások célja a hadiipar megbénítása volt, senki nem érezhette biztonságban magát.
Napokig jég borította a Pilis vagy épp a budai hegyek fáit, melyek a jelentős többletterhelés alatt tömegesen törtek derékba vagy dőltek ki. A közép- és észak-magyarországi erdőkben keletkezett károk mértékéről csak becslésekre hagyatkozhatunk.
A Pannonhalmi Bencés Gimnázium 350 diákja az év nagy részében együtt él a szerzetesekkel. Lányok nincsenek, a mobil napi négy órát lehet bekapcsolva, az ivásért egyből kicsapás járhat. Mégis, a fiúk és az iskola között máshol nem tapasztalható kötődés alakul ki.