Szinetár Dóra: "Sok rémes történetet néztem végig, de azok egyike sem merítette ki a büntetőjogi kategóriát"

Az Operettszínházból a Tháliába szerződik. Botrányokról, a zenés színész billogról, szakmai megosztottságról és társadalmi kiállásról beszélgettünk.

Sok év után társulatot vált Szinetár Dóra, és ez már eldöntött tény volt a Budapesti Operettszínház friss botránya előtt is. Nemcsak a színpadon aktív, közéleti kérdésekben is gyakran megszólal, mindig a tolerancia és a szeretet nevében. Az Operettszínház botrányairól, menekülthelyzetről, gyerekjogokról és a Down-szindrómával születettek társadalmi megítéléséről is beszélgettünk az UNICEF jószolgálati nagykövetével.

Részlet az interjúból

Magyar Narancs: Huszonhét éve játszol a Budapesti Operettszínházban, sokáig társulati tag is voltál, szeptembertől a Thália Színházban folytatod a pályádat. Mi a döntésed oka?

Szinetár Dóra: Egyrészt úgy tűnt, hogy a jelen vezetésnek nincs rám szüksége, és az ízlésünk, a művészeti elképzeléseink is egészen eltérőek. Másrészt, és ez volt a döntő szempont, kaptam egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Sosem hívtak még tagnak másik társulatba, az elmúlt harmincnégy év alatti rengeteg szerepem mindegyike egyszeri felkérés volt. (...)

MN: Azzal, hogy a Tháliába szerződsz, fölvállalod Kálomista Gábort?

SZD: Az Operettszínház balettigazgatójának (Apáti Bencének – C. D.) ezerszer durvább megnyilvánulásai vannak közszereplőként, a kinevezésekor mégsem kérdezte meg senki, miért nem mondunk fel zsidók, melegek, másként gondolkodók, és mindenki, akiket hol burkoltan, hol egyértelműen elítél hetenként egy élő tévéadásban. A Tháliában többek közt Molnár Piroskával, Zayzon Zsolttal, Tamási Zolival játszhatok együtt Béres-, Valló- és Tarnóczi-rendezésekben, ráadásul nagyon tisztességes fizetésért. Ez elsősorban Kálomista Gábor érdeme. A társulat nagyon szereti, és láthatóan a színházba semmit sem visz be az egyéb dolgaiból. Úgy érzem, nem tisztem az életé­nek a közös munkánkon kívül eső részét megítélni. Szeretném olyan munkából eltartani a három gyerekemet, amely szakmai­lag kihívás, de emberileg nem kell belehalni. Hiszem, hogy jó lesz ott nekem.

 

Fotó: Németh Dániel

MN: Nemrég nyilvánosságra került, hogy Kiss-B. Atillának, az Operettszínház főigazgatójának és Kriza Zsigmond korábbi ügyvezető igazgatónak a szakmai munkájára és az általuk teremtett munkakörülményekre többen is panaszt tettek. Vizsgálatot indított az Emmi is. Mit gondolsz, a történtek hozhatnak változást az intézményben?

SZD: Bármi is lesz a vizsgálat eredménye, 2020-ban ez egy vállalhatatlan történet. Vannak férfiak, akik nem veszik észre, hogy a világ megváltozott, hogy az, ami egykor két fröccs mellett jó kis kansztori volt, ma már hál’ istennek jogtalan, jogsértő, büntetendő magatartás. Vannak helyzetek, amikor tudni kell azt mondani, hogy elnézést, hibáztam, levonom a konzekvenciákat. De láthatóan nem így történik. Pedig egyszerű és világos a képlet, bármit is kommunikál most a vezetőség például olvasópróbákon a színház és a társulat bemocskolásának szándékáról. A dolgozók jó része csak túlélni próbál, mert félnek a retorziótól, féltik a jövőjüket.

Czenkli Dorka interjújában Szinetár Dóra lapunknak az őt ért abúzusról, a társadalmi ügyek melletti kiállás fontosságáról is beszélt, ahogy arról is, mi köze van a Valahol Európában című musical címadó dalának a jelen menekültkérdéséhez, és miként érhető el valódi elfogadás a Down-szindrómával születettekkel kapcsolatos köz­beszéd megváltoztatásával.

A Magyar Narancs továbbra is kapható az újságárusoknál, az élelmiszerboltokban és a benzinkutakon, de még jobb, ha előfizet a lapra vagy digitális változatára!