Kihasználtsága már nem annyira - legalábbis ami a bérlőket illeti. Az említett tető meg az időtlen idők óta működő szupermarket mellett időről időre különféle vállalkozások veszik birtokukba - nem éppen az előzőekhez hasonló sikerrel - az éppen felszabadult négyzetmétereket. Az utóbbi években az emeleteken mintha a Skála kópé lenne a legnagyobb területfoglaló, de ennél sokkal látványosabb az idei "szerencsevadász" felbukkanása, ami egyúttal vargabetűnk célegyenese. Tény és való, hogy az áruház Somogyi utcai frontján már régóta tanyát ütöttek különféle vendéglátóegységek - török gyorsbüfé, lángossütő, cukrász stb. -, ám most a főbejárat is kapott a képébe egy éttermet, méghozzá ott, hol egykor kirakat állott. Ráadásul nemcsak odabent van sürgés-forgás, hanem "idekint" is. El sem hisszük: az I Primi névre hallgató vendéglátóhelynek terasza van. Bizony a járdán, közvetlenül a Corvin bejárója mellett, pár lépésre a parkolótól.
Az asztaloknál nem vendégek, hanem idősebb járókelők üldögélnek, és mivel az I Primi önkiszolgáló, arra sem számíthatunk, hogy ránk talál egy pincér. Voltaképp mindegy, a terasz amúgy is használhatatlan, és nem csak az épp odatűző nap miatt. A ki- és beparkoló autók kipufogójának és a Blaha bokrainak gyanús bűze mindennemű étel- és italfogyasztásra alkalmatlanná teszi. Nemcsak kora délután, de bármikor, amit azért fontos megjegyezni, mert az egység 0-24-es nyitva tartással kedveskedik. Mindez szerény vigasz, lesünknek lőttek, ám cserébe megbizonyosodhatunk arról, hogyan fertőz a Corvin áruház, miért reménytelen itt bármiféle kezdeményezés.
Az I Primi afféle "láncos" gyorsétteremnek tűnik, de szigorúan a jó ízlés határain belül. Az olasz vonalat nemcsak a Ferrari-pirosba öltöztetett, áramvonalas bútorok, de az ötvenes-hatvanas évek filmsztárjait ábrázoló fekete-fehér fotók is erősítik. Gina, Sophia, Marcello, Vittorio régi ismerőseink, ha máshonnan nem, a tévésmaci archívumából. Állítjuk: ez az enteriőr szinte bárhol a világon kellemes benyomást keltene, ám a Corvin földszintje azon kevés kivétel közé tartozik, ahol nem. Odafent az ezeréves álmennyezet látványosan koszos neoncsövei fénylenek, a távolban a szupermarket pénztárgépeit bámulhatjuk, de feltűnő az is, hogy a közönség nagy része csak a mosdót használja az I Primi szolgáltatásai közül.
"Elkérte a vécékulcsot, bement, szart, nem húzta le, és még neki állt feljebb." Az alábbi cselekménysort a pultos meséli társának olyan hangerőn, hogy mi is halljuk, bár elég messze ülünk a "központtól". Tálcánk megremeg, nyelünk egyet... És örömmel megállapítjuk: az ételekkel nincs baj. A napi levesként hirdetett zöldségkrém (295 Ft) olcsósága ellenére sem vállalhatatlan, a négysajtos pizza (1295 Ft) pedig kifejezetten kellemes meglepetés. Sőt! Azt kell mondanunk, hogy ilyen jót - "gyorsban" - még soha nem ettünk. Elsősorban a tésztája miatt, ami párját ritkító a hazai pályán. A magyar hagyományokkal ellentétben keményfedelű, ropogós áru, tényleg csak ajánlani tudjuk minden jó érzésű pizzafogyasztónak.
Persze kizárólag elvitelre.
