Tudomány

Már megtekinthető a Millenáris Parkban a fúziós elven működő energiatermelés egyelőre még szerény jelenének és remélhetőleg kecsegtető jövőjének szentelt szórakoztató, ám tanulságos kiállítás. A plazmagömböktől, kisülési csövektől, irányított lézerektől megbabonázott látogató bízvást elképzelheti ama kort, melyben végre nem kell majd parázni a villanyóra-leolvasótól.

A hazai solymásztársadalom szerint a törvények ellenük vannak, a hivatalok mostohán bánnak velük, és ezért nem képesek ezt a hagyományőrző vadászati műfajt a szélesebb tömegekkel megismertetni. A Természetvédelmi Hivatal viszont úgy látja, hogy a solymászokat a jog már így is eléggé elkényezteti.

A héten mutatják be Németországban a Berni csoda című filmet, amely a verhetetlennek hitt magyarok ellen aratott 3-2-es diadalnak állít emléket. Egy évvel az ötvenedik évforduló előtt a film az idei év első számú kasszasikerének ígérkezik, hacsak nem utasítja maga mögé a Good Bye, Lenin!, egy más tárgyú nosztalgia.

Még ha leszámítjuk is az öncsaló nosztalgiát, egyértelmű, hogy a hétköznapi, munkán kívüli tevés-levés volt a legelviselhetőbb tere az elmúlt, levitézlett rendszernek - a tiltott cselekedeteket nem számítva természetesen. Evés, strand, zenehallgatás, leülni az új tévé elé, divatos nejloning, mindenféle apró marhaság a lassan színesedő tárgyi környezetben. Ennek a békés langytérnek a kis változásaiban kapott szerepet a hatvanas évektől minden magyar család életében az Endéká, illetve ami egyet jelentett vele: a sok kis műanyag vacak, a mindenféle apró kézi készülék, visszatekintve inkább a szélső pontjait, semmint gazdagságát illetően színes választékban. Célirányosan cserélhető fejekkel ellátott elektromos házi masszírozó készülék - hogy szándékosan egy olyan darabot említsek, amely a kiállításon nem kapott helyet. De szinte érdektelen, hogy mit hoztak el Budapestre a stílszerűen az egykori keletnémet szocialista városban, az eredetileg Sztálin nevét viselő Eisenhüttenstadtban felállított dokumentációs központ anyagából: meglehetősen egységes hangulatot sugároznak a tárgyak. Van így is éppen elég korfestő, egykor Magyarországot is elárasztó darab a "bebo sher" villanyborotvától kezdve az UMF Ruhla karórákon, a színes billentyűkkel ellátott, agresszív hangú Triola melodikán és a Komet (= üstökös) hajszárítón keresztül a Minett kazettás magnóig, és akkor a mindenféle műanyag asztali apróságról, a tyúk alakú lágytojás-tartóról, a hosszú nyelű műanyag kiskanálról, a számtalan kicsi, haloványan színes, hamar elkopó-elkoszosodó tányérkáról nem is szóltunk. Pedig az endékás hétköznapoknak a kiállítás sugallata - és homályosuló emlékeink - szerint valóban ez a lényege. Plasztik és műgumi. Csupa kicsinyes praktikusság, nyomorúságos és igénytelen - miközben "modernnek" szánt és hirdetett -, filléreskedő olcsóság, maga a mindennapi kispálya, a lenyomott, ócska magánszabadság. A vacak.

A komáromi református közösség központját alig egysaroknyira találjuk a város főterétől, a Jókai utcában. A tekintélyes barokk templommal szemben lévő telken áll az a kis sárga ház, melynek falai közt a Kálvin János Teológiai Akadémia működik, a virágoskert túlsó végében pedig óratornyos, öreg kollégium emelkedik, ahol egykor Jókai diákoskodott. Akkoriban a komáromi kollégiumot Sárospatakkal és Debrecennel egyenrangú iskolának tartották, de mára a megfogyatkozott reformátusok örülhetnek, ha legalább a lelkészképzést fenn tudják tartani - bár a Selye nélkül talán ez is túlzott vágy.

Pedellus: A számítógép-fejlesztés motorja sokáig a matematika fejlődése volt, mostanában azonban úgy tűnhet, hogy a mikroelektronika, a processzorok gyártása a húzóerő. Mennyit nyomnak a latban a matematikai elméletek?

Mint ismeretes, a HIK helyén korábban az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár működött, melyet azonban még Pokorni Zoltán oktatási miniszter döntése nyomán - nagy szakmai viták és tiltakozások közepette - átköltöztettek a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre.

A büfé közhely: közhelyszerűen kultterep. Minél lepattantabb, annál inkább megfelel ennek az elvárásnak. Így aztán azon sincs mit csodálkozni, ha a sajt után a felvágott is kimászik a kenyérszeletkék otthont adó melegéből. Az ÁNTSZ nem ért rá, így a Pedellus szigorú cenzorai kénytelenek voltak felkerekedni egy ellenőrző körútra.

Kedden este hatkor az átlag bölcsészhallgatóban sokféle opció felmerül a Grinzingiben való sörözéstől Frenák Pál új show-jának megtekintéséig, az viszont csak a legritkább esetben, hogy meglátogasson egy kötelezően választható egyetemi szemináriumot. Így aztán a meglepetés erejével hat, amikor úgy kell keresztülbukdácsolni a lépcsőn ücsörgő nebulókon: lelkes fiatal arcok, csillogó szemek, zsibongó várakozás. Lassan befutnak az utolsónak érkezők, már kettős sorokban állnak a padok mögött, amikor végre megérkezik Réz András.

Éles vita bontakozott ki a sajtóban, miután az Oktatási Minisztérium bejelentette a pozitív diszkrimináció bevezetését célzó terveit. A javasolt rendelkezés szerint a hátrányos helyzet ismérve a kiegészítő családi pótlék és a szülők alacsony iskolai végzettsége vagy az állami gondozás lesz; az egyetemi felvételnél nem csupán a roma diákokat, hanem általában a szociálisan különösen hátrányos helyzetű tanulókat preferálnák. A miniszter, Magyar Bálint minden nyilatkozatában félreérthetetlenül elmondta azt is: a felvett, különösen hátrányos helyzetű diákokat mentorok segítik majd; és az intézkedés legfeljebb évente 1000-2000 fiatalt segít be az egyetemekre, főiskolákra.

nAki begombolkozik, aranyat lel Egy bangkoki egyetem ékszersorsolással kívánja megállítani az erkölcsök hanyatlását. Bár Thaiföldön az előírás szerint a diáklányok fehér blúzt és fekete szoknyát vagy nadrágot tartoznak viselni, sokan csak a szabályozás betűjét, nem pedig a szellemét veszik figyelembe: áttetsző, kivágott blúzt és rövid, felsliccelt szoknyát hordanak. Az ilyen öltözködés az egyetem vezetősége szerint nem odaillő, magára vonhatja a férfi hallgatók figyelmét, valamint veszélybe sodorhatja a női hallgatókat. Az intézmény helyettes igazgatónője a helyzetet orvoslandó bejelentette, hogy minden hónapban kiválasztják a "jól öltözött", vagyis a konzervatív, visszafogott öltözetet viselő lányokat, akik azután a tanév végén részt vehetnek a darabonként 4800-6500 bahtot (104-140 eurót) érő fülbevaló- és nyakláncprémiumok kisorsolásán.

A101 éves korában elhunyt német filmrendezőnő szinte mindenkit túlélt, akinek köze volt a huszadik század históriájának alakításához. Sőt, akad jó néhány elfogult rajongója és esküdt ellensége, akinek meggyőződése, hogy maga Riefenstahl is "történelemformáló" 1934-ben készült Az akarat diadala című filmjével. Ám ha elhisszük, amit a halála előtt néhány héttel magyarul is megjelent emlékirataiban olvashatunk, nem lehet kétségünk: Riefenstahlt csak sodorta a történelem - ahhoz pedig, hogy halhatatlanná váljon, majdnem örökké kellett élnie.

Akönyv mondandója röviden a következőképpen foglalható össze. A mindenkor uralkodó férfiasságeszmény - és az ebből következő vagy ezt megalapozó (?) társadalmi praxis - szépen megmutatkozik az aktuálisan divatos sportolási szokásokban, amelyekre történetileg nézve az a jellemző, hogy a kezdetben még kontrollálatlan agresszió fokozatosan ritualizálódik, vagyis ártalmatlan versengéssé alakul át. A vadászatból falkavadászat, majd lóverseny lesz, a párbajból vívás, majd megszületnek az immáron vértelen múltú formák (csolnakászat, gimnasztika, tornászat, kerékpározás, atlétika). Ezzel párhuzamosan erősödik e szabadidős tevékenységek kollektív jellege: intézményesülnek, "lecsurognak" az arisztokráciától a polgárságon át egészen a munkásságig, és a játékosok közötti kooperáció jelentősége is felértékelődik. Az evolúciós lánc végén a nyílt maszkulin rivalizálást csapatjátékká lágyító és messzemenően demokratizált futball áll, ahol az "egymás ellen" komponensénél már erősebb a "többiekért" összetevő. Olyannyira, hogy egyben közösségi szórakozásként is szolgál, amit már csinálni sem kell, elég csupán nézni. Ez lenne tehát Hadas olvasatában a férfiúi szelídülés legújabb kori története, amit szociológiai körökben igen jó nevű szerző imponálóan alapos és világos módon fejt ki.

Az új koncepcióval revitalizált Nemzet és emlékezet sorozat második darabjának szerkesztője, Zeidler Miklós 132 szöveget válogatott a kötetbe. A közölt anyagokat három, nagyjából azonos csoportba osztotta: az elsőben primer történeti forrásokat ad közre, a másodikban a közgondolkodást alakító cikkeket, tanulmányokat, naplókat, a harmadikban pedig a tárgykörben készült történeti és historiográfiai szakmunkákat.