Kevesen tudják, hogy Magyarország második legnagyobb határon túli egyetemi beruházása Komáromban valósult meg. A Selye János Egyetemi Központ (nem összekeverendő a most alakuló Selye János Egyetemmel) csak az erdélyi Sapientiához mérhető magyarországi anyagi támogatással jött létre 2001 szeptemberében. Komáromban a pesti Közgáz indított kihelyezett gazdálkodási szakot, amit a következő évben a műszaki egyetem informatikus- mérnöki képzése egészített ki, hogy a szlovákiai magyarság számára a legfontosabb hiányszakmákban neveljenek felkészült értelmiségieket. Ezzel a hagyományos kisebbségi pap-tanár-tanító hármasságon túllépve az elmaradott dél-szlovákiai régió gazdasági felzárkóztatása került az oktatáspolitika előterébe. Az a felismerés, hogy a határon túl élőknek is többre van szükségük a tiszta magyar szellemi tápláléknál, az előző ciklus egyik szokatlanul modern, bár keveset reklámozott döntése volt.
Lézerágyú és luxuskollégium
A kihelyezett képzések magyarországi viszonylatban is hatalmas költségvetési támogatást kaptak és kapnak: 2002-ben 605 millió, idén 750 millió forint áll az egyetemi központ alapítványának rendelkezésére, hogy 900 diákjának európai szintű tudást biztosítson. A pénz jelentős részét infrastrukturális fejlesztésre fordították, így a központnak mára öt felújított ingatlana van Komáromban. Ezek közül a híres Tiszti Pavilon a legértékesebb, amit lényegében ingyen kaptak Komárom városától; az ötven évre kibérelt épületrészek bérleti díjából ugyanis lelakhatják a felújítási költségeket. A költségek pedig nem kicsik: a Tiszti Pavilon hatalmas belső udvara békebeli, mégis high-tech hangulatával és parkjával a budapesti egyetemekhez képest is magas színvonalat képvisel, és akkor még nem is beszéltünk a hat, legmodernebb eszközökkel felszerelt számítógépteremről, illetve az épületek közötti belső hálózat folyamatos kapcsolatát biztosító Laserbit lézerágyúról. A szintén városi segítséggel megszerzett 300 férőhelyes Sirály diákotthonban kétszobánként van közös fürdőszoba és társalgó, és bár az egyetemi központ nemrég vásárolt egy újabb nagy szecessziós bérháztömböt a belvárosban, a rövid távú igények listája még hosszú: újabb 700 kollégiumi helyre, ebédlőre, fedett uszodára, sportpályára és három nagyelőadóra volna szükség.
Egyvalami azonban feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az intézmény valóban a magyar kisebbség számára képezzen szakembereket: a szlovák állami akkreditáció. Az egyetemi központ ugyanis jelenleg csak magyar közgázos és műszakis diplomákat adhat ki, bár a képzési program szlovák környezetre lett kidolgozva; bizonyos tárgyakat szlovákul, a szlovák viszonyokra adaptálva tanítanak, az akkreditációnak azonban akadálya lehet, hogy helyi szakemberek híján a képzés egyelőre csak pesti vendégtanárokkal oldható meg.
Szabó Zoltán alapítványi igazgató lapunknak elmondta: az egyetemi központ másfél éve adta be akkreditációs pályázatát, melyet azóta sem bíráltak el. A most létrehozandó Selye János Egyetem közgazdasági karának pályázata pár hónapja szintén befutott a bizottsághoz, és erről várhatóan előbb döntenek. A két komáromi magyar közgazdászképzés pályázata azonban nincs kapcsolatban egymással: bár a két beadvány szerzői gárdája részben megegyezik, az egyetemi központnak hivatalosan nincs köze a kar pályázatához. A két rokon intézmény között annyira nincs együttműködés, hogy ha az egyetem karát végül sikerül létrehozni, azt az egyetemi központ inkább versenytársnak tekintené a diákokért folytatott küzdelemben.
Ez a pillanat pedig egyre közeledik: hosszú politikai küzdelmek után, október 2-án az akkreditációs bizottság végre áldását adta a Révkomáromban létrehozandó önálló szlovákiai magyar egyetem református teológiai karának megalapítására. Bár a pedagógiai és a közgazdasági kart egyelőre nem engedélyezték, a képzés indítása ellen a bizottság nem emelt szakmai kifogást, csak apró, teljesíthető elvárásokat fogalmazott meg.
Falak védelmében
Az újonnan létrejövő egyetem a tervek szerint a komáromi várba kerül, amelyet nemrégiben vásárolt meg az önkormányzat a hadügyminisztériumtól. A híres erőd felújítását 10 milliárd koronára, azaz körülbelül 60 milliárd forintra becsülte egy műemlékes szakember, de Bastrnák Tibor polgármester ezt indokolatlanul nagy összegnek tartja. A helyreállítás összköltségének azonban semmi köze az egyetem elhelyezéséhez. A komáromi vár ugyanis három részből áll: az Öregvárból, az Újvár első és hátsó részéből. Az elképzelések szerint az Újvár első részét kapná meg az egyetem, ennek négy épülete pedig olyan jó állapotban van, hogy 40 millió koronás beruházással könnyen alkalmassá tehető a célra. A tervek szerint az épületkomplexum nagyobbik éttermét aulává alakítanák, az egyik tömb alagsorában szemináriumi szobákat rendeznének be, a 300 férőhelyes másik éttermet, a tanári szobákat és a tornatermet pedig szinte már most használatba lehetne venni. Az új egyetem épületei akár 1500 fő befogadására is alkalmasak: a tervezett három kar tehát bőven beférne, és attól még sokáig nem kell tartani, hogy a Selye túllépi ezt a létszámot.
Az erőd megvételével a város megtette mindazt, amivel az egyetemalapításhoz hozzá tud járulni. Komáromban sehol máshol nincsenek szabad, megvásárolható ingatlanok, vagyis a vár nélkül az egyetemet egyszerűen nem lehet létrehozni, akármit dönt is a parlament. A beterjesztett koncepció ezért már kifejezetten ezzel a megoldással számolva állapította meg a költségeket.
Az évtizedekig zárt katonai területként működő várat tavaly tavasszal hirdette meg a hadügyminisztérium, és az önkormányzat akkor döntött a megvételéről. A 60 milliós vételárból a képviselő-testület döntése értelmében alkudni kellett volna, ezt azonban az előző polgármester elmulasztotta. Végül csak az önkormányzati választások után kötötte meg az üzletet az új polgármester a még újabb hadügyminiszterrel, miután sikerült lefaragni az árból 20 millió koronát.
A város jelenlegi vezetése kedvezőbbnek tartaná, ha hosszú távon a vár lenne minden egyetemi szervezet otthona. Ahogy a polgármester fogalmaz: "Egyértelműen le kell szögezni, hogy a kihelyezett képzés ugyanúgy fog működni, mint eddig, és mellette lesz egy új, szlovákiai magyar állami egyetem, három karral. A magyar pénzen - és Komárom város pénzén - felújított Tiszti Pavilonba természetesen nem kerülhet be a szlovák állami egyetem. Világosan látni kell, hogy ez a kettő nem keveredhet, mert nincs semmiféle alapja a keveredésnek."
Két szomszédvár
Bastrnák szerint ha a kihelyezett képzések is az erődbe költöznének, a város hasznosíthatná a Tiszti Pavilont, mivel az épületben most működő hivatalok és az orvosi rendelő a legkevésbé sem illenek Komárom belvárosának legpatinásabb épületébe, és a kihelyezett képzések is jobban járnának, ha a kényszerű társbérlet helyett más felsőoktatási intézményekkel lehetnének együtt. Az egyetemi központ felújításra fordított összegét Komárom szívesen megváltaná, annál is inkább, mivel a Tiszti Pavilon idegenforgalmi és konferencia-központként jelentős anyagi hasznot hajthatna a városnak.
Az ötletet a polgármester felvetette a Selye János Egyetemért Alapítvány vezetésének, ám úgy tűnik, nekik egyelőre megfelelnek a városban szétszórt ingatlanok, sőt véleményük szerint még az új egyetem is jobban járna ezzel a stratégiával. Ma még korai arról beszélni, végül melyik koncepció valósul meg, bár a döntést jelentősen befolyásolhatja, hogy a város végre helyet kapott az alapítvány felügyelőbizottságában.
A szövevényes ingatlanügyeknél sokkal fontosabb, hogy az egymásnak ellentmondó elképzelések között senki nem teremt összhangot. Nem lehet tudni, hogy pár év múlva milyen kapcsolat lesz az egyetemek között, pedig a két intézményben - törvényszerűen - részben ugyanazok az oktatók fognak tanítani.
A két egyetem esetleges együttműködéséhez vagy akár összeolvadásához előbb meg kellene oldani a közös szlovák-magyar finanszírozás kérdését, amihez államközi tárgyalásokra van szükség. A magyar Oktatási Minisztériumban azonban információink szerint egyelőre semmilyen tervet nem dolgoztak ki arra, hogy mi legyen a kihelyezett képzésekkel, ha elindul a szlovák állami egyetem. Egyelőre úgy néz ki, hogy két egyetem verseng majd egymással a mindössze harmincnyolcezer fős városban, pedig könnyen lehet, hogy egy intézményre elegendő diák sem gyűlik össze, mivel a két ország uniós csatlakozása után a szlovákiai magyar diákok valószínűleg inkább az akkorra ingyenessé váló budapesti egyetemeket választják majd.
Szabó Zoltán
Zsuppán András
Szegény eklézsia
A harmadik karrá alakítandó teológiát 1993-ban hozták létre, és azóta állandó anyagi gondokkal küszködik. Molnár János dékán szerint ennek fő oka a központi támogatás hiánya. Szlovákiában minden történelmi felekezet állami fenntartású papképzéssel rendelkezik, még a reformátusoknál sokkal kisebb ortodox egyház is. A reformátusság azonban szorosan összekapcsolódik a magyarsággal, mivel 110 ezer hívének 90 százaléka magyar anyanyelvű. A Kálvin a megalakulás utáni években az összes szlovák egyetemhez megpróbált csatlakozni, de az ígéretes tárgyalások minden esetben hirtelen félbeszakadtak, mintha partnereik egyszer csak kaptak volna valamilyen felsőbb utasítást. A szlovák oktatási minisztérium nem hajlandó az akadémiát legális felsőoktatási intézménynek elismerni, így még diákigazolványaik is érvénytelenek. A helyzet az MKP intenzív lobbizása ellenére máig nem változott.
A Kálvin napról napra megküzd a túlélésért. Az első években nyugati adományokból tartották fenn magukat, épületet a gyülekezet adott, 1999 után pedig háromszor kaptak pénzt Magyarországról az Apáczai Közalapítványtól. Könyvtárfejlesztésükhöz Csáky Pál szerzett 1,3 millió koronás szlovák állami támogatást. Az iskolát és a 127 fős kollégiumot szinte csak a puszta lelkesedés tartja fenn: a 22 lelkész tanárt nem fizetik, a magyar vendégelőadók ingyen járnak át Komáromba, a nyelvoktatás egy amerikai magyar és egy német lelkész vállain nyugszik. Az egyetem a Kálvin számára az egyetlen reális lehetőség a nélkülözhetetlen állami támogatás megszerzésére.
