Szelíd macsók (Hadas Miklós: A modern férfi születése)

  • Bugyinszki György
  • 2003. szeptember 25.

Tudomány

Akönyv mondandója röviden a következőképpen foglalható össze. A mindenkor uralkodó férfiasságeszmény - és az ebből következő vagy ezt megalapozó (?) társadalmi praxis - szépen megmutatkozik az aktuálisan divatos sportolási szokásokban, amelyekre történetileg nézve az a jellemző, hogy a kezdetben még kontrollálatlan agresszió fokozatosan ritualizálódik, vagyis ártalmatlan versengéssé alakul át. A vadászatból falkavadászat, majd lóverseny lesz, a párbajból vívás, majd megszületnek az immáron vértelen múltú formák (csolnakászat, gimnasztika, tornászat, kerékpározás, atlétika). Ezzel párhuzamosan erősödik e szabadidős tevékenységek kollektív jellege: intézményesülnek, "lecsurognak" az arisztokráciától a polgárságon át egészen a munkásságig, és a játékosok közötti kooperáció jelentősége is felértékelődik. Az evolúciós lánc végén a nyílt maszkulin rivalizálást csapatjátékká lágyító és messzemenően demokratizált futball áll, ahol az "egymás ellen" komponensénél már erősebb a "többiekért" összetevő. Olyannyira, hogy egyben közösségi szórakozásként is szolgál, amit már csinálni sem kell, elég csupán nézni. Ez lenne tehát Hadas olvasatában a férfiúi szelídülés legújabb kori története, amit szociológiai körökben igen jó nevű szerző imponálóan alapos és világos módon fejt ki.
Villanynarancs

Könyv

Akönyv mondandója röviden a következőképpen foglalható össze. A mindenkor uralkodó férfiasságeszmény - és az ebből következő vagy ezt megalapozó (?) társadalmi praxis - szépen megmutatkozik az aktuálisan divatos sportolási szokásokban, amelyekre történetileg nézve az a jellemző, hogy a kezdetben még kontrollálatlan agresszió fokozatosan ritualizálódik, vagyis ártalmatlan versengéssé alakul át. A vadászatból falkavadászat, majd lóverseny lesz, a párbajból vívás, majd megszületnek az immáron vértelen múltú formák (csolnakászat, gimnasztika, tornászat, kerékpározás, atlétika). Ezzel párhuzamosan erősödik e szabadidős tevékenységek kollektív jellege: intézményesülnek, "lecsurognak" az arisztokráciától a polgárságon át egészen a munkásságig, és a játékosok közötti kooperáció jelentősége is felértékelődik. Az evolúciós lánc végén a nyílt maszkulin rivalizálást csapatjátékká lágyító és messzemenően demokratizált futball áll, ahol az "egymás ellen" komponensénél már erősebb a "többiekért" összetevő. Olyannyira, hogy egyben közösségi szórakozásként is szolgál, amit már csinálni sem kell, elég csupán nézni. Ez lenne tehát Hadas olvasatában a férfiúi szelídülés legújabb kori története, amit szociológiai körökben igen jó nevű szerző imponálóan alapos és világos módon fejt ki.

Az efféle fejlődéstörténeti koncepcióknak hagyományosan két gyenge pontja van: a fejlődés és a történet fogalma. Előbbit azóta nem szokás komolyan venni, mióta az értéksemleges pluralizmus, vagyis a kulturális relativizmus normává emelkedett a társadalomelmélet terén, a nagy elbeszélésekkel szembeni szkepszis pedig abból az alapélményből táplálkozik, hogy a társadalomtudományos gondolatmenetek és a mezei dajkamesék közötti határvonal megvonására irányuló kísérletek eleddig kivétel nélkül kudarcba fulladtak. Nem lehet kétségünk afelől, hogy Hadas mindkét problémával tisztában van. Éppen ezért a társadalmi nemek tudományának (nagyképűbben: a gender studiesnak) szemléletmódját átvéve a férfiasságot nem adottságnak, hanem társadalmilag konstruált tapasztalatnak fogja fel, vagyis a maszkulinitást nem levetkezhetetlen attribútumként, hanem felölthető identitásköntösként képzeli el. Ennyiben bizonnyal nem mondható vaskalaposnak tehát. Kérlelhetetlenebbnek tűnik viszont a korszakonként változó férfibeállítódások közötti értékhierarchia kérdésében, noha egyik, Norbert Eliasra hivatkozó megjegyzéséből nyilvánvaló, hogy kerülendőnek tartja, ha egy korábbi időszak viselkedésformáját - például az akár sportként is felfogható, mégis nem kevés emberéletet követelő párbajozást - a ma szemszögéből próbáljuk meg minősíteni. Ennek ellenére egy helyütt nyíltan arról beszél, hogy a Nyugat országaiban "a férfibeállítódások civilizálódtak és modernizálódtak", pedig csak egyszerűen: megváltoztak. (Vegyük észre, hogy a szelídüléselmélet alapjául szolgáló tények akár az erőszakhoz való görcsös és racionálisan megmagyarázhatatlan ragaszkodásként is értelmezhetőek. Manapság már nem kell például vadásznunk, mégis tömegesen hullanak a szegény agyaggalambok, és az erőszak-monopóliumot teremtő állam megjelenésével a párbajozást sem kellene szükségszerűen vívással vagy boksszal helyettesíteni.)

Tegyük fel, Hadassal tartunk abban, hogy a teremtés koronái közti rivalizálást akkor találjuk szimpatikusabbnak, ha minél kevesebben halnak bele vagy szereznek súlyos sérüléseket. Ekkor viszont felmerül a kérdés: vajon a civilizációs terepként felfogott sport "evolúciójának" felvázolása valóban kiadhatja-e a modern férfi portréját? Itt legalább három probléma merül fel. Azonos irányúnak tekinthető-e a Hadas által bemutatott folyamat minden nyugati országban? A szerző maga hoz erre ellenpéldákat az amerikai futball és a ma is népszerű bikaviadalok említésével. A periferikus mivoltra hivatkozás a rögbi esetében bizonyosan nem indokolt, ezért különösen vitathatónak tűnik a könyv azon alaptörekvése, hogy a 19. század magyar sporttörténetéből következtessen civilizációs tendenciákra. (Jóval szerényebb igényű interpretációja ugyanennek, ha Hadas művét az eliasi értelemben vett, vagyis agresszióelfojtásként beállított civilizálódási folyamat egyik nemzeti példatárának fogjuk fel.) Kínálkozik-e analogonja ennek az egyre ártalmatlanabbá váló diadalmenetelésnek más társadalmi alrendszerekben, mondjuk a hadviselés legújabb kori történetében? A választ mindannyian ismerjük. Ettől a sport szférájának elemzése még nyújthat értékes adalékokat a modern férfikép megalkotásához, de felismeréseit abszolutizálni nem szerencsés. Ezt Hadas is tudja, mégis folyamatosan ilyesmivel kacérkodik. S végül: ha már a férfierőszak megzabolázásának bemutatásával valójában a női princípium felé való elmozdulást írja le a szerző, akkor vajon nem kellene-e a modern nő születésével is alaposabban foglalkoznia? Hisz a férfiasság csak ebben az ellentétpárban kap értelmet.

Bugyinszki György

Helikon Kiadó, 2003, 339 oldal, 2500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.