Kamala Harris szerint lehet fasisztaként jellemezni Trumpot

  • narancs.hu
  • 2024. október 16.

Külpol

Hetekkel az elnökválasztás előtt szintet lépett a demokrata jelölt.

„Igen, ezt ki lehet mondani” – felelte tömören a Guardian szerint Kamala Harris demokrata párti elnökjelölt arra a kérdésre kampánykörútja detroiti állomásán, fasiszta-e Donald Trump. 

Ez azt jelenti, hogy Harris kicsit tovább lépett az eddigi utalgatáson a tekintélyelvűséggel és potenciális autokrata státusszal, de ennyire egyértelműen még nem fogalmazott. 

A republikánus jelölt stábja azonnal ugrott is a kijelentésre, és elítálte azokat, felhozva, hogy ezek az állítások Trump legádázabb kritikusait arra buzdítják, hogy megpróbálják megölni őt. „Ez a fajta gusztustalan retorika az, ami két merényletkísérlethez vezetett” - áll a reakcióban.

Az már egy másik dolog, hogy Trump már többször is nevezte Harrist fasisztának, bár volt már ő kommunista és marxista is.

 

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Tánc az ördöggel

  • SzSz

„Hé, van egy vicced?” – cukkolják naponta tucatszor az őrök Arthur Flecket, aki azután került elmegyógyintézetbe, hogy Jokerként öt emberrel is végzett. Arról, hogyan ég Nesszosz-ingként az emberre az antihős figurája, a rendező, Todd Phillips is tudna mesélni – gyakorlatilag erről szól a Kétszemélyes téboly.

 

Festett malaszt

Alá vagy fölé becsüljük-e a művészet erejét? Képes-e megváltoztatni minket? Woody Allen legújabb színdarabja meglehetősen szélsőséges körülmények között keresi a valódi értékeket, Raffaello Szűz Máriát ábrázoló festményét vetve az 1930-as évek Brooklynjának tenyeres-talpas gengszterei elé.

Ha tízig számolok

  • Pálos György

A szerző az Egyesült Államokban született dél-olaszországi kivándorlók unokájaként, siket szülőktől. S bár úgy tűnt, hogy a második emigrációs generáció is talajt fog Brooklyn környékén, a Durastanti szülők válása után a 6 éves Claudiát visszaviszik az óhazába, Basilicatába, ahol olaszul kezdi meg a tanulmányait.

A városarcheológus ravatalánál

A kiállítás Lugosi Lugo László személyes Budapest-fotográfiái köré épül, és egyik nagy érdeme az, hogy azt is megérinti, aki keveset tud a szamizdatról, vagy akinek a rendszerváltás előtti avantgárd végtelen távolságból ködlik csupán.

Valóra vált álom

Kilenc évvel ezelőtt egy álom uralta Tarlós István sajtótájékoztatóját. Az akkori főpolgármester szerint a csepeli HÉV helyett villamosokat kellett volna forgalomba állítani. Tarlós azt mondta, hogy ezek a villamosok majd a Nagykörútra kanyarodnak reá, hogy a 6-os nyomába eredjenek, ám sem a költségekről, sem a határidőről nem ejtett szót.

Vakvágányon

Most, hogy a magyar gazdaság romlásával, az állam diszfunkcionális működésének szaporodó jeleivel, az életszínvonal immár elhazudhatatlan süllyedésével, a nemzetközi térvesztés nyilvánvalóvá válásával a valóság mind többször betüremkedik abba a párhuzamos univerzumba, amelyet másfél-két évtizede építget az orbáni propaganda – és amely világban minden, de tényleg minden Orbán Viktor körül forog, és minden, de tényleg minden jó Orbán Viktor politikusi zsenialitásának és tévedhetetlenségének az eredménye –, a miniszterelnök és a környezete mind többször hivatkozik a valóságra.

És tessék sűrűn imádkozni is!

Ott áll az az ember Európa színe előtt, és kiabál kígyót-békát a többiekre. Dühös, felháborodott, üldözöttnek tünteti fel magát. Kapkod és gesztikulál. Bántják a magyart, tódítja.

„Iránban ma mély korrupciós és legitimációs válság van”

  • Orosz Ildikó

A Károli Gáspár Református Egyetem docensével, Irán-szakértővel beszélgettünk a pattanásig feszült közel-keleti konfliktusról, a reformista kormány és a vallási vezetés belviszályáról, a nagyhatalmakkal való viszonyról, elnyomott nemzeti érzésről, és persze a magyar szálról.

A világ legeslegjobb dolga

Békés Márton, aki a szélsőjobbról felszippantott lázadóból időközben a magát szélsőjobb­oldalivá formáló egykori „cent­rális” erőtér kultúrkampfjának zászló-, pontosabban Molotov-koktél-vivője lett (vö. Békés Márton: Gerillaháború, KKETTK Alapítvány, 2017), szeptember elején újabb kultúrpolitikai esszét bocsátott közre.

„Néhány ágyat visszavittek”

Tejgyárban dolgozott, hogy el tudja végezni az egyetemet, közben a szegvári roma önkormányzatot vezette. Voltak kételyei annak idején, amikor romaként a Jobbik-lista befutó helyén képviselőjelölt lett. Úgy véli, a Fidesznek jó a cigányok nyomorban tartása, mert így kevés ígérettel is megszerezheti a szavazatukat.

„Szerettük”

Akik kedvelték Bese Gergő plébánost Dunavecsén, undorítónak tartják, ahogyan a politikusok kihátráltak mögüle. Templomba járó emberek tűnődnek most azon, hogy talán tényleg senkire nem tartozik egy ember nemi élete. A kétszínűségen nem gondolkodnak el.