Sólyomvita Magyarországon: Vadászati tilalom

  • Linder Bálint
  • 2003. október 16.

Tudomány

A hazai solymásztársadalom szerint a törvények ellenük vannak, a hivatalok mostohán bánnak velük, és ezért nem képesek ezt a hagyományőrző vadászati műfajt a szélesebb tömegekkel megismertetni. A Természetvédelmi Hivatal viszont úgy látja, hogy a solymászokat a jog már így is eléggé elkényezteti.

A hazai solymásztársadalom szerint a törvények ellenük vannak, a hivatalok mostohán bánnak velük, és ezért nem képesek ezt a hagyományőrző vadászati műfajt a szélesebb tömegekkel megismertetni. A Természetvédelmi Hivatal viszont úgy látja, hogy a solymászokat a jog már így is eléggé elkényezteti.Az őszi szezon előtt nem csak a puskás vadászok melegítenek, mocorognak azok is, akik ragadozó madárral a karon szoktak a zsákmány után eredni. Zsolt, az alföldi solymász eldugott tanyáján is öszszeverődnek néhányan, hogy szemügyre vegyék a kora gyermekkora óta madarakkal foglalkozó férfi idén már hadra fogható jószágait. A portás, egy borjú méretű komondor magyaros vendégszeretettel tuszkolja befelé az érkezőket, a vályogház előtt naposcsibéket reggeliző holló hideg tekintetét viszont jobb kerülni: a Lehel kürtjénél alig kisebb csőr bizonyos távolságon belül automatikusan támadásba lendül. A kertben, a gyümölcsfák között levert cölöpökön szigorú tekintetű sólymok sziesztáznak, hol a lábukra kötött szíjra, hol a körülöttük szaladgáló tyúkokra sandítanak.

Zsolt mint pótszülő épp egy ifjú vándorsólyomból próbál

tökéletes vadászgépet

faragni, bár szerinte a madár "még nincs készen": miután leoldják a szíjról, megszabadítják a szemére lehúzott bőrsapkától, és a kinyújtott kar előrelendítésével megkapja a felszállási engedélyt, az áramlatokat kihasználva egy darabig elegánsan vitorlázik a magasban. A parittyaként pörgetett, húsokkal spékelt tollbábu felett körözve hamarosan kiszúrja, amit keres: megvan a zsákmány megkaparintására legalkalmasabbnak vélt szög, adott a pozíció. Zsolt viszont a sólyom helyében máshonnan indította volna a támadást, ezért amikor az irtózatos lendülettel lebukó madár már majdnem a célba fúródik, pedagógiai célzattal félrerántja a bábut. A 100 kilométer per óra feletti zuhanórepülésből felcsapó sólyom egy méterrel a fejünk felett húz el, lendületből a levegőbe rajzolja a parabola másik ívét, és rövid körözést követően megint bevetésre indul - a kudarc láthatóan nem lombozta le. A tréner azonban ezúttal sem teljesen elégedett. A tizedik körnél a röppályát illetően madár és gazdája között végre teljes konszenzus alakul ki, a sólyom belecsimpaszkodhat az ebédbe, mi pedig feltápászkodunk a földről, és kiengedjük behúzott nyakunkat.

A sasnál kisebb termetű, energikus sólyommal főleg madarat lehet fogatni: fácánt, fogolyt, szarkát, réceféléket vagy varjút, de a hímnél harmadával nagyobb tojó egy hízott nyulat is képes két vállra fektetni. Vadászat közben semmit nem bíz a véletlenre. "Mivel sprintben nem olyan jó, mindig igyekszik az áldozat fölé kerülni, ahonnan nagy sebességgel zuhanva erős lábával eltöri a gerincét, és ha szükséges, csőrével szétnyiszálja a torkát" - mondja Zsolt.

A lényeg nem a vadászteríték nagysága,

a légi csata drámai látványának hódoltak egykor Kínától Karthágón át Róma összes provinciájáig. A középkori Európát a fáma szerint eleink ismertették meg a solymászattal, ezt azonban az első Merovingok vadászkalandjait taglaló IV. századi írásos emlékek sajnos cáfolják. A XVI-XVII. századi Magyarországon minden magára valamit is adó nemesi udvarháznál tartottak ragadozó madarakat, a solymászatot pedig inkább művészetnek tekintették.

Napjainkban itthon közel másfél százan vadásznak sólyommal és héjával. Zsolt szerint ha a jogszabályi környezet nem fojtogatná az egész műfajt, ennél jóval többen őriznék a hagyományt. "Hiába vett részt a szakmai szervezet annak idején a természetvédelmi törvény vonatkozó passzusainak társadalmi vitáján, észrevételeinket egyszerűen kigolyózták" - panaszolja. Az eső elől a konyhába húzódó solymászok szerint a jogalkotó és az illetékes hivatal karöltve akadályozza az ősi vadászati metódus fennmaradását. "Számtalan iskolába hívtak, hogy mutassam meg, mit tudnak a madarak. Ez a gyerekeknek hatalmas élmény lenne, másrészt a környezeti nevelés szempontjából sem haszontalan. De itt a tartási engedélyünk, az áll benne, hogy ez tilos" - lobogtatják papírjaikat. Az engedélyt kibocsátó Természetvédelmi Hivatal szerint a bemutatók egyszerűen olcsó show-műsorok, amelyek felpiszkálják az emberek fantáziáját, ennek következményeként aztán többen több fészket rabolnak ki. "Ez badarság" - kommentálja Zsolt, aki szerint az sem igaz, hogy manapság Európa-szerte a bemutatók lennének a vadon fogott madarak illegális kereskedelmének legfontosabb helyszínei. "Mióta az arab országok rendre csatlakoznak a védett fajok kereskedelmét szigorúan szabályozó washingtoni egyezményhez (lásd keretes írásunkat), a korábban a kereslet javát jelentő arab kereskedők is a tenyésztett madarakat keresik" - érvel.

"Aki solymászatra adja a fejét, több vizsgán kell átesnie, mint egy sebésznek" - mondják a solymászok, mert az állattartáshoz és a vadászathoz számos engedélyt kell megszerezni. Egy átlagos képességű szülőktől származó hímet kis szerencsével 100 euróért vagy olcsóbban is meg lehet csípni, de a legígéretesebb példányok akár 1500 euróba is kerülhetnek, bár ennyit itthon csak kevesen adnak értük. Az utánpótlási vonalak jórészt külföldre vezetnek, a hazai természetvédelmi jogszabályok ugyanis gátolják a tenyésztést, és nehezítik a csereberét. A sólymok fokozottan védett állatként a washingtoni egyezmény kedvezményezettjei, a faj szerelmesei főképp azt nehezményezik, hogy a szigorú szabályok nemcsak a vadon élő, hanem a tenyésztésből származó egyedekre is vonatkoznak, hatnál több állatot például senki sem tarthat. "Ennyivel nem lehet tenyészteni" - legyint Zsolt, aki azt is fájlalja, hogy csak a Természetvédelmi Hivatal előzetes engedélyével adhat túl a szaporulaton, ahol a hivatal 90 napos határidővel dolgozik, szemben az átlagos államigazgatási eljárás egy hónapjával. "Pedig itt minden hét számít. Három hónap után már nem lehet tanítani a madarat, így a kutyának sem kell. Nem értem, miért gátolják azt, amit például Németországban, Ausztriában, Spanyolországban, Szlovákiában vagy Csehországban engednek."

Haraszthy László, a Természetvédelmi Hivatalt vezető Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium helyettes államtitkára az elégedetlenség hallatán csak csóválja a fejét, szerinte

a solymászok már így

is speciális kivételezettjei a természetvédelmi jognak. "Azzal, hogy valaki otthon tarthat egy ilyen, fokozottan védett madarat, gyakorlatilag nagyon szigorú szabályrendszer alól kap felmentést. Húsz éve ez még teljességgel lehetetlen lett volna" - mondja. A hivatal vezetője szerint a solymászok birtokában lévő madarak családfája követhetetlen, így ha ezek netán kiszabadulnak, genetikailag fertőzhetik a szabadon élő populációt, ez pedig már a faj fennmaradása miatt lehet veszélyes. Haraszthy László úgy véli, egyszerűen arról van szó, hogy néhányan passziójukból akarnak megélni, ezért árasztják el beadványaikkal a hivatalt. "Páran nagyban akarnak tenyészteni, de ezt mi nem engedjük, mert ennek semmi köze a solymászathoz és nem találkozik a természetvédelem érdekeivel. Ez csupán egy szűk csoport problémája, az egyesület tagjai döntő többségének ez a helyzet teljesen megfelel."

Másképp látja ezt Kovács István, a hazai solymászokat tömörítő egyesület titkára. "Az egyesület minden törvényes eszközzel azon van, hogy megváltozzon a jogszabályi környezet. Azt szeretnénk elérni, hogy a tenyésztésből származó egyedek kikerüljenek a washingtoni egyezmény hatálya alól, és ezeket a madarakat a hazai solymásztársadalom tagjai különösebb tortúrák nélkül ajándékozhassák vagy adhassák el egymásnak. Jelenleg mindenhez az egyezményhez kötődő, nehezen beszerezhető engedély kell, a nemzetközi solymásztalálkozót is csak nagy kínkeservvel tudjuk megtartani." Ezért aztán az egyesület vezetői rendre beadványokat körmölnek, a természetvédelmi törvény kifogásolt paragrafusai miatt pedig már az Alkotmánybírósághoz is fordultak.

Linder Bálint

A Washingtoni egyezmény

A washingtoni egyezmény - angol rövidítésében a CITES - 1973-ban jött létre, a világméretű megállapodáshoz Magyarország 1985-ben csatlakozott. Az egyezmény célja az, hogy az állat- és növényfajok ezreit a kipusztulás szélére juttató nemzetközi kereskedelmet megzabolázza, ezért jelenleg több mint 35 000 faj befogását és kereskedelmét tiltja, illetve szabályozza. A kevésbé súlyos helyzetben lévő állatok és növények korlátozott mennyiségben, természetvédelmi hatósági engedélyekkel kereskedelmi forgalomba kerülhetnek. Az ún. CITES-engedélyt Magyarországon a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hivatala adhatja ki. Az előírások nemcsak élő fajokra, hanem azok minden részére és származékára is vonatkoznak, így engedélyköteles a vadászati trófea és a turistaszuvenírként árult madártoll is. Az egyezmény három kategóriát különböztet meg, az elsőbe a kihalástól veszélyeztetett fajokat tették, ezekre teljes tilalom vonatkozik. Ide tartoznak az emberszabású majmok, az elefántok, az oroszlán kivételével szinte az összes nagymacska, számos medve- és papagájfaj. A második kategóriába olyan fajok kerültek, amelyek veszélyeztetetté válhatnak, ezen állatok kereskedése korlátozott. Itt találjuk a legtöbb krokodilfajt, majmot, óriáskígyót, a kaméleont és a gekkót, valamint az óriáskagylókat is. Az utolsó kategóriába az egyes országok által védelem alá helyezett fajok tartoznak, ez azonban a többi országra nem jelent kötelezettséget. Minden tagország hozhat szigorúbb intézkedéseket, Magyarországra például ragadozó madarak csak előzetes engedéllyel hozhatók be, és a megfelelő engedélyek nélkül közlekedő tranzitszállítmányok is elkobozhatók.

Figyelmébe ajánljuk

Szabadon engedték Ilaria Salist

  • narancs.hu

Hazamehet Ilaria Salis, akit azért tartóztattak le és helyeztek előzetes letartóztatásba, mert a vád szerint utcai támadásokban vett részt Budapesten.

Sok a Vitézy és sok a bizonytalanság

  • narancs.hu

Öt órakor derül ki, hány érvényes szavazat lett érvénytelennek nyilvánítva a június 9-ei főpolgármester-választáson, ám ez sem ad majd feltétlenül megnyugtató eredményt.