Július végén sikerült megörökíteni egy vadmacskát a Visegrádi-hegység területén egy kihelyezett vadkamera segítségével. Jelentős előrelépésnek lehet ezt elkönyvelni, ugyanis a Budakeszi Vadaspark, a Pilisi Parkerdő Zrt. és a Duna-Ipoly Nemzeti Park igazgatósága tavaly indította el a vadmacska fajmegőrzési programját, jelenleg a terület feltérképezése zajlik, a felvétel pedig bizonyítja az állat jelenlétét.
Nagy Ingrid, a Budakeszi Vadaspark sajtóreferense szerint a projektben résztvevőknek nincs könnyű dolguk, mert megbecsülni is nehéz, hogy hány vadmacska élhet az országban. A program elindítása tanulmányozták a külföldi és a hazai szakirodalmat, de ezekből megközelíthető számot sem lehet mondani a populációt illetően.
Azonban az extrém módon rejtőzködő állat feltételezett élőhelyeiről vannak térképek, és sikerült az elmúlt években több esetben meg is örökíteni (ezen képek és videók egy része a közösségi média felületekre is felkerült).
Az magabiztossággal állítható, hogy 1-2 egyednél több él Magyarországon, de több százezres, milliós számról nem beszélhetünk.
Hibridek mindenhol
A vadmacska a zavartalan, erdős, rejtőzésre alkalmas területet kedveli, aminek közelében van tisztás, ahol tud vadászni. Ilyen térségekből van több az országban, például az Alföldön is. Puszta szemmel nehéz megkülönböztetni a házi macskától, de bizonyos bundáján megtalálható jegyekből lehet következtetéseket levonni. A biztos megállapításhoz genetikai teszteket kell lefuttatni vér vagy szőr felhasználásával, amihez élve kell elkapni az egyedeket, viszont a távolságtartó állatok az emberszagú csapdákat csak ritkán közelítik meg. Másik megoldás, ha a vadonban kihelyezett speciális eszközök segítségével szőrt gyűjtenek a vadmacskáktól.
A vadmacskáknak nincsen komolyabb természetes ellensége: a róka nem vadászik rá, és bár az aranysakál el tudja kapni, a vadmacska képes megvédeni magát vagy elmenekülni.
A legnagyobb veszélyt a hibridizáció, vagyis a házimacskákkal való kereszteződés okozza
(a hibridek és egyes házimacskák is képesek megélni a vadonban, és a viselkedésükben is nagyon hasonlítanak a vadmacskákra, ami tovább nehezíti a beazonosíthatóságukat). Tudományosan nem bizonyított, de az is előfordulhat, hogy ma már nem él egyetlen olyan vadmacska sem, amelyik legalább egy kicsit ne lenne hibrid. Ezért a fajmegőrzési program egyik sarokpontja, hogy a minél erősebb genetikájú vadmacskákat engedjenek a vadonba.
Az alábbi felvételen egy együtt lófráló vadmacska és házi macska látható a Villányi-hegységben.
Szükség van a lakosságra
De mit lehet tenni a hibridizáció ellen? A legjobb módszer a házi macskák ivartalanítása és a felelős állattartás. Előbbinek hála elkerülhetőek egyes betegségek (például rák) kialakulása, a fertőzéseket sem tudják átadni, a cicák pedig nem lesznek feszültek, agresszívak a szaporodási időszakban. Azok, akik tenyésztési célból tartanak ivaros macskákat, nagy becsben tartják az állataikat, és nem engedik ki őket a szabadba, de így is nagyon sok a "kijárós cica" (amelyek egyébként ki vannak téve a baleseteknek és a nagyobb állatoknak is).
Nagy Ingrid szerint ha valaki mindenképpen ki akarja engedni házi kedvencét, érdemes elgondolkodnia a pórázhoz vagy hámhoz szoktatáshoz, illetve vannak speciális kerítések, melyeknek visszafelé nyúlik a vége, ezen pedig nem tud átszökni a macska. De vannak speciális frekvenciájú hangot kiadó ún. láthatatlan kerítések is, ami kellemetlen a macska számára, ezért nem közelíti meg, közben viszont lehet mászókákkal, játékokkal feldobott kifutókat építeni a cicák számára, hogy teljeskörű életük legyen úgy is, hogy nem csatangolnak a vadonban.
Jönnek a medvék
Az elmúlt hetekben, hónapokban több alkalommal észlelték medve jelenlétét Pest megye északkeleti környékén, egyszer a Pilisi Parkerdő Zrt. működési területén lévő Acsa határában is. Mivel az állat természetvédelmi oltalom alá esik, ezért a természetvédelem hatóság (vagyis az illetékes kormányhivatal) feladata a medvével kapcsolatos intézkedésekről dönteni – meséli Mészáros Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. szóvivője.
A szakember 2015-ben került a társasághoz, amióta itt dolgozik, még nem történt bizonyított medveészlelés a működési területen, a mostanit viszont fotók és nyomok is alátámasztják. Az eset után felvették a kapcsolatot a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal, valamint tájékoztatták a lakosságot, hogy az érintett területen ne túrázzanak.
A Pilisi Parkerdő Zrt. területén a legtöbb hazai nagyvadfajunk megtalálható, így például a vadászható növényevő állatok is, mint a muflon, őz, dámszarvas, gímszarvas. Az aranysakál az elmúlt években tért vissza a területre, ami bizonyítéka az erdők egészséges ökoszisztémájának, ami az erdészek sok évtizedes munkájának eredménye. Ugyanakkor a medve, farkas és a hiúz hiányzik, ami azért probléma, mert a növényevők felett nincs természetes kontroll. Ha elszaporodnak úgymond „megeszik az erdőt”, ezért kell a szabályozott mértékű vadgazdálkodásal korrigálni a létszámukat.
Félixen a világ szeme
A Budakeszi Vadaspark területén jelenleg két vadmacska él. A 12 éves Szilveszter fogságban született, vele kapcsolatban sosem volt opció a visszaengedés, oktatási célból tartották eddig is. Félix azonban tavaly került a vadaspark területére; a Börzsönyben találták a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársai. Az akkor még kölyök cica férges volt és le volt gyengülve, ezért cumisüvegből etették. Próbáltak minimális kontaktust létesíteni vele, de az állat így is annyira hozzászokott az emberi kézhez, hogy már nem lehet őt visszaengedni. Most neki keresnek nőstény állatot, hogy a kölykeikkel megpróbálják a visszatelepítést. De ehhez előbb a szakembereknek be kell fejezniük a terület feltérképezését.
A szakemberek bíznak benne, hogy hamarosan több felvételük lesz, illetve hogy a már említett speciális szőrgyűjtő eszközök segítségével genetikai vizsgálatokat is tudnak majd végezni. Ha ugyanis kiderül, hogy nagy méretű és jó genetikájú populáció van a területen, akkor fel kell mérniük, hogy a terület eltartó képessége be tudna-e fogadni további egyedeket.
Amennyiben nem, akkor a vadmacska populáció megfelelő, és nincs szükség más egyedek visszatelepítésére. Ha viszont az derül ki, hogy jó genetikával rendelkező, de kevés egyed van, akkor indokolt a genetikailag tiszta egyedek természetbe engedése.
De ha az derül ki, hogy sok hibrid vagy akár elvadult, ivaros házimacska van a területen, akkor a visszaengedést meg kell előzze a terület előkészítése, ami a helyi lakosok oktatását és az ivartalanítást jelenti. Így kerülhető el, hogy a sok hibrid „felhígítsa” a jó genetikájú egyedeket.
