Mi a dolga a Kereszténydemokrata Néppártnak?

  • narancs.hu
  • 2014. január 13.

Villámnarancs

Harrach Péter jól megmondta – de azért maradt még egy kérdésünk.

„A KDNP-nek nem az a dolga, hogy választói tömegeket hozzon, hanem hogy egyfajta szellemiséget biztosítson a szövetségben, ezt a feladatot eddig is teljesítette, ezután is teljesíti, és a párt kampányban felmutatott értékei is ennek a szerepnek felelnek majd meg” – hangsúlyozta a Kossuth rádió 180 perc című műsorában Harrach Péter frakcióvezető, aki úgy látja, az eddigi együttműködés jól példázza a lehetséges folytatást is.

Csak úgy kíváncsiságból azért megnéznénk, hány embert csábít ez a szellemiség, vagyis mire lenne képes a választásokon egy önálló Kereszténydemokrata Néppárt? Mondjuk Semjén Zsolttal, Harrach Péterrel és Hoffmann Rózsával a lista első három helyén.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.