Mi, madridisták – Orbán, a rajongó

  • narancs.hu
  • 2014. május 27.

Villámnarancs

A hétvégén nemcsak a választási győzelemnek örült Orbán Viktor, de a Real Madrid sikerének is. Onnan tudjuk ezt, hogy levélben köszöntette Florentino Pérez klubelnököt.

„Engedje meg, hogy elsők között gratuláljunk a Real Madrid lenyűgöző, tizedik Bajnokok Ligája-győzelméhez, amelyre – mint a világon minden madridista – mi is büszkék vagyunk itt a Puskás Akadémián, Magyarországon” – írta, sőt meg is magyarázta, miért. Hát azért, mert – ahogy a levélben áll: „Puskás Ferenc és a Santiago Bernabéu elnöksége idején szereplő csodálatos Real Madrid 1960-ban sorrendben az ötödik Európa-kupa-győzelmét szerezte, a nagy magyar csatár négy góljával és a klub a fantasztikus, 7:3-as glasgow-i sikerrel történelmet írt”. Másképp fogalmazva: Orbán szerint az 54 évvel ezelőtti epizód miatt mi, magyarok is Real Madrid-szurkolók vagyunk, s egyúttal magyar siker is a szombati kupagyőzelem. Jó, hogy azt nem írta, hogy már csak emiatt is több tiszteletet érdemelnénk.

false

 

Fotó: MTI



Persze, tudjuk, ahol hülyeség van, ott hülyeség van. Egy frusztrált, infantilis, elvakult rajongó levelet írt a Real Madrid elnökének, na és? Pérez elnök minden bizonnyal százasával kapja a hasonló tartalmú gratulációkat, bár azt nem hinnénk, hogy az argentin vagy a francia elnök is a feladók közt lenne, vagy ha mégis, akkor biztos nem Di Stéfanót vagy Zidane-t emlegetik és madridistának nevezik magukat.

De milyen az már, hogy Orbán inkább a homokozóban kardozik, viszont Kulka János tegnapi, neki címzett soraira nem reagál? Van még egy hely Európában, ahol a miniszterelnök számára előbbre való a külföldi futballistákkal való azonosulás, miközben a tanácsadója következmények nélkül okozhat közfelháborodást? Rendjén való, hogy megvárjuk, míg kitombolja magát a játszótéren a nagy levelező, a büszke madridista? Nálunk immár magától értetődő mindez.

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.