Mint arról a European Voice beszámol, Oroszország Conchita Wurst fertelmein felháborodva kiszáll az Eurovíziós Dalfesztiválból, és úgy egyáltalán Európából, ám mint az köztudott, dalfesztivál nélkül nem élet az élet, így Putyinék gründolnak maguknak egy sajátot. Pontosabban revitalizálják a csúcsra járó hidegháború korszakának, a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának nagyszabású projektumát, az Intervíziós Táncdalfesztivált – feltesszük, Joszif Kobzon védnöksége alatt, de ez csak találgatás. A tények viszont ridegek: az első – aligha meglepetésre épp Szocsiban rendezendő – megmérettetésre Magyarország nem kapott meghívást, ami nem túl szép dolog Putyintól, de annyiban érthető, hogy mivel gesztusa nem csak Conchita kisasszony helytelenkedése elleni kiáltvány, de válaszcsapás is az uniós szankciók miatt, így Vologya tényleg nem hívhatott meg egy afféle uniós 5. hadoszlopot saját Szocsijába. Még az sem tudta a medve szőrös szívét meglágyítani, hogy az európai sajtó arról cikkezget, hogy Orbán és Fico pont az ő falovai lennének az unióban. Nem, Putyin medveszíve nem lágyult, tehát csak a volt a Szovjetunió és Kína pacsirtáit érte a megtiszteltetés.
Csak hát a dolgok logikájával és az örök fejlődés dinamikájával ezúttal nem számolt minden oroszok vezetője. Egy dalfesztivál ugyanis mit sem ér a gálán fellépő világsztárok nélkül. S ha már a Depardieu, Mickey Rourke, Steven Seagal trió lenyomta a műsorát, a kapuk könnyen szélesre tárulhatnak. Orbán Viktornak csak kérnie kell, s a következő alkalommal már Ákosért, Szikora Róbertért vagy éppenséggel Demjén Ferencért is izgulhatunk már. Depardieu is bizonyára szól majd egy-két baráti szót az érdekünkben, vagy elénekli Napóleon magyar vonatkozású áriáját a Borogyinói kórkép című daljátékból.
Ha még erre sem lágyul Putyin, van még egy út: kérjük felvételünket a Szovjetunióba… Mintha lenne is erre némi késztetés mostanában nemzeti dalnokainkban.
