Rogán Antal, Esterházy Péter és az Endlösung

  • narancs.hu
  • 2015. június 18.

Villámnarancs

Legyünk jóindulatúak: a Fidesz frakcióvezetője valószínűleg nem azért beszél úgy, mint egy náci, mert gonosz. Hanem azért, mert buta.

Emlékeznek még azokra a régi szép időkre, amikor az ország legjobb tudósai és művészei szabadon beszélhettek a közmédiában, és a Mindentudás Egyeteme előadásait sugározta a királyi tévé, a Duna és a Kossuth? Ekkor esett meg, hogy Esterházy Péter gyorstalpalót tartott a magyar népnek A szavak csodálatos életéből. Idézzük föl ennek egyik részletét, csak hogy valami értelmes is elhangozzon Rogán Antal böffentése kapcsán. Vagy mentén.

„A szavak múltjának ismerete nem írói szakfeladat, hanem mondhatni hazafias kötelesség, mindenesetre szükséges (ha nem is elégséges) föltétele az európai társalgásnak. Ha egy szót bepiszkoltak, vagyis piszkos fráterek elhasználtak, akkor ez a használat is hozzá tartozik a szóhoz. Ha akarjuk, ha nem. Ez nem döntés, nem elhatározás kérdése.

Ha az élettér kifejezést mérnök vagy belsőépítész használja, nem történik semmi. De ha már a »magyarság életteréről« beszélnénk, szándékaink legyenek bár a legnemesbek, ott üvölt a szó mögött az egész náci vircsaft. Vagy finoman szólva nem szerencsés a romák lakásproblémájának végső megoldásáról beszélni, egyrészt mert nyilvánvalóan hazudnánk, másrészt azonnal betemetne minket az Endlösung nyomasztó árnya.

(…)

De hát nem abszurd ez? Azért, mert egy vacak náci vagy nyilas használta ezeket a szavakat, azért én ne használhassam? Igen, azért. De én a szót az eredeti értelmében használom! Nincs eredeti értelem, hanem van, ami van. De hát ez a szabadságom korlátozása! Valóban az. Ha nem történt volna meg mindaz, ami megtörtént, nem kerültünk volna ebbe a helyzetbe. De a 20. század, maradjunk ennél a szónál, abszurditásai után nem ez a legkevesebb, ez a figyelem, ez az óvatosság, ez az önkorlátozás? Nem másnak teszünk gesztust, nem mások történetéről van szó, hanem a miénkről, érzékenységünk nem udvariasság, hanem erkölcs.”

Mindez csak azért jutott eszünkbe éppen most, mert nem sokkal azután, hogy a kiakadt szerb miniszterelnök Auschwitzot emlegette az új magyar szögesdrót ötletére – „Mi nem fogunk falakat emelni. Ezt garantálom. Szerbia nem zárja be önmagát, Szerbia nem fog Auschwitzban élni” –, Rogán Antal azt találta nyilatkozni a Blikknek, hogy a kerítés lesz a „végső megoldás”.

Bár pártunk és kormányunk vonzalma a szélsőjobb retorika iránt közismert, de most valószínűleg fölösleges antiszemita provokációt kiáltani. A menekültkérdés végső megoldásáról értekező Rogán Antal egyszerűen tudatlan és bunkó.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.