Emlékeznek még azokra a régi szép időkre, amikor az ország legjobb tudósai és művészei szabadon beszélhettek a közmédiában, és a Mindentudás Egyeteme előadásait sugározta a királyi tévé, a Duna és a Kossuth? Ekkor esett meg, hogy Esterházy Péter gyorstalpalót tartott a magyar népnek A szavak csodálatos életéből. Idézzük föl ennek egyik részletét, csak hogy valami értelmes is elhangozzon Rogán Antal böffentése kapcsán. Vagy mentén.
„A szavak múltjának ismerete nem írói szakfeladat, hanem mondhatni hazafias kötelesség, mindenesetre szükséges (ha nem is elégséges) föltétele az európai társalgásnak. Ha egy szót bepiszkoltak, vagyis piszkos fráterek elhasználtak, akkor ez a használat is hozzá tartozik a szóhoz. Ha akarjuk, ha nem. Ez nem döntés, nem elhatározás kérdése.
Ha az élettér kifejezést mérnök vagy belsőépítész használja, nem történik semmi. De ha már a »magyarság életteréről« beszélnénk, szándékaink legyenek bár a legnemesbek, ott üvölt a szó mögött az egész náci vircsaft. Vagy finoman szólva nem szerencsés a romák lakásproblémájának végső megoldásáról beszélni, egyrészt mert nyilvánvalóan hazudnánk, másrészt azonnal betemetne minket az Endlösung nyomasztó árnya.
(…)
De hát nem abszurd ez? Azért, mert egy vacak náci vagy nyilas használta ezeket a szavakat, azért én ne használhassam? Igen, azért. De én a szót az eredeti értelmében használom! Nincs eredeti értelem, hanem van, ami van. De hát ez a szabadságom korlátozása! Valóban az. Ha nem történt volna meg mindaz, ami megtörtént, nem kerültünk volna ebbe a helyzetbe. De a 20. század, maradjunk ennél a szónál, abszurditásai után nem ez a legkevesebb, ez a figyelem, ez az óvatosság, ez az önkorlátozás? Nem másnak teszünk gesztust, nem mások történetéről van szó, hanem a miénkről, érzékenységünk nem udvariasság, hanem erkölcs.”
Mindez csak azért jutott eszünkbe éppen most, mert nem sokkal azután, hogy a kiakadt szerb miniszterelnök Auschwitzot emlegette az új magyar szögesdrót ötletére – „Mi nem fogunk falakat emelni. Ezt garantálom. Szerbia nem zárja be önmagát, Szerbia nem fog Auschwitzban élni” –, Rogán Antal azt találta nyilatkozni a Blikknek, hogy a kerítés lesz a „végső megoldás”.
Bár pártunk és kormányunk vonzalma a szélsőjobb retorika iránt közismert, de most valószínűleg fölösleges antiszemita provokációt kiáltani. A menekültkérdés végső megoldásáról értekező Rogán Antal egyszerűen tudatlan és bunkó.
