„Ha a rendészeti dolgozók naponta nem szereznek érvényt a törvénynek, akkor a törvényalkotók és a bíróságok munkája fabatkát sem ér” – mondotta Magyarország miniszterelnöke, amikor tegnap délelőtt rendőrtiszteket avatott fel a Ludovikán. De mondhatnánk úgy is, hogy mondta Orbán Viktor, amikor nem figyelt oda senki. Vagy úgy, hogy mondta Orbán, és nem szakadt le a mennyek boltozata, mindközönségesen a plafon. Magyarul hozzá vagyunk szokva, ez a duma a természetes, ez az élethelyzet a természetes. Mi tehát a természetes nekünk? Mert ez a mondat annyit jelent, hogy a törvényeknek, attól, hogy törvények, attól, hogy az életünk megkönnyítésére alkotják választott képviselőink, akiket pontosan erre hatalmaztunk fel, nos ezen törvényeknek tehát semmi foganatja, hacsak a rendőrök nap mint nap be nem tartatják őket, nem szereznek érvényt nekik. Hisz’ magunktól – mi, ennek az országnak a polgárai – nagy ívben tennénk ezekre a törvényekre, ott hagynánk figyelmen kívül, ott hágnánk át őket, ahol csak érnénk. Orbán bemondta egy rendőrállam klasszikus kulcsmondatát, s szellő sem rebbent. Magyarország, 2014.
 Fotó: Illyés Tibor/MTI | |
