Turáni áldás a tudományosság szent talaján és egyéb csodák Lezsák Sándor nemzetközi jelmezbálján

  • narancs.hu
  • 2016. augusztus 15.

Villámnarancs

Véget ért sajnos ez a Kurultáj is.

„A Magyar Törzsi Gyűlésre 27 rokon nemzetből több száz fős delegáció érkezett, hogy együtt ünnepeljék a magyar testvéreikkel a pusztai íjfeszítő népek közös ősi kultúráját” – írták a megnyitó idején, amikor is a Parlamentben gyűltek össze a tisztelt meghívottak, s Lezsák Sándor – az esemény fővédnöke – elmondta, hogy

a hagyományőrzés egyedülálló formája zajlik éppen

„a magyar honfoglalás előtti korhoz visszanyúló, messze az őstörténeti időkbe is visszavezető nagy  rendezvényen”.

Lezsák Sándor és Bíró András Zsolt

Lezsák Sándor és Bíró András Zsolt

Fotó: MTI

Lezsák arról is beszélt, hogy a Kurultáj a rokonságtudat, a kulturális testvériség, a közös kulturális hagyományok felkutatásának ünnepe, de Bíró András Zsolt főszervező már azt is hangsúlyozta, hogy „a magyar nemzet e civilizáció nyugati bástyájaként szervezi meg ezt az ünnepet”.

Hogy pontosan miről is van itt nagyban szó, mi az a Kurultáj, arról itt írtunk pár évvel ezelőtt, most viszont úgy tűnik, hogy a szervezők nem érték be a többnapos ünneppel. Ahogy azt Szakács Árpád,

a Magyar-Turáni Alapítvány kommunikációs vezetője

az MTI-nek elmondta, „közös kötetbe foglalják a  rendezvényen elhangzó tudományos értekezéseket”, mivel „a Kurultáj szervezésekor kiemelt szempont volt, hogy a magyarság őstörténetével összefüggő legújabb kutatásokat a tudományos hitelesség talaján mutassák be”.

Jól is néznénk ki, ha épp a tudományos hitelesség talaját bolygatnák.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.