Tihany, a béke szigete: visszalopás, gyújtogatás, súlyos testi sértés

  • narancs.hu
  • 2016. augusztus 16.

Villámnarancs

Egymás torkának estek a kisvasutasok – nyugi, egyelőre nem Felcsúton!

Tihany, a béke szigete: városnézés, gyújtogatás, súlyos testi sértés. A dottó, vagyis a közúti kisvasút lassan ugyanúgy hozzátartozik minden turistacsalogató magyar településhez, mint a turulszobor vagy a díszburkolat. Ám úgy látszik, Magyarországon még egy ilyen ártatlannak tűnő városnéző szolgáltatás is háborút szülhet. Legalábbis ez derül ki a Népszabadság cikkéből, mely szerint Tihanyban immár hét éve tart a „dottóháború”.

Két vállalkozó vinné a boltot, ám az egyiket, Kántás Vincét ellehetetlenítette az önkormányzat, engedélyét bevonták, mozdonyát elkobozták.

Egy tavasszal született jogszabály alapján, ami a közúti kisvasutak engedélyezési szabályozását az önkormányzat jogkörébe utalta, szabályosan járt el a tihanyi városvezetés, úgyhogy mondhatnánk azt is, hogy nincs itt semmi látnivaló, csakhogy előtte történt egy s más, ami azt sugallja, hogy elsősorban bosszúról lehet itt szó.

A kitiltott vállalkozó ugyanis hét évvel ezelőtt, amikor az önkormányzat megpályáztatta a kisvasúti megállók használatát, magasabb bérleti díjat fizetett volna konkurensénél, mégsem az ő pályázata nyert, sőt

valaki a vonatát is felgyújtotta.

Erre ő a versenyhivatalhoz és a bírósághoz fordult. Az önkormányzatot a határozat visszavonására kötelezték, és Kántás ugyan továbbra sem állhatott be a hivatalos megállókba, de nem törődött vele: megállt, ahol tudott. Már amikor, mivel az önkormányzat szerint Kántás három éve

az édesapjával együtt megtámadta és összeverte

a konkurens kisvonat vezetőjét, ezért súlyos testi sértés miatt börtönbe került.

A bonyodalmak ellenére biztosak lehetünk benne, hogy a vállalkozót leszámítva lassan mindenki elégedett lesz, hiszen mi más lehetne a helyi érdek, mint az, hogy ne száguldozzanak mindenféle dottók Tihanyban csak úgy. Az meg kit érdekel, hogy a kitiltott kisvasutas révén nagyobb bevételhez jutott volna a város?

Vannak dolgok, amiket nem lehet pénzzel kifejezni.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.