Visszhang

Szerelmes magyarok a XIX. századból 

Kovács Gerzson Péter (KGP) független táncműhelye, a TranzDanz az idén lesz 35 éves.

A 2010-es években feltűnt Richard Dawson zenéjét leginkább avantgárd folkként lehetne jellemezni.

Ebben az észt filmben az apátlan hőst születésekor inkubátor tartja életben...

A csúcson kell abbahagyni.

24 évvel ezelőtt is épp egy aszteroida közelített felénk a filmvászonról, hogy mindannyiunkat megsemmisítsen – Bruce Willis és társai hamar kezelésbe is vették a dolgot.

Damon Albarn a kilencvenes években vált a brit popkultúra megkerülhetetlen figurájává a Blur élén.

David Fincher érzelmes, szándékoltan személyes filmesszégyűjteménye szerény óda volna a mozihoz és a moziba járáshoz, amik megszenvedték az utóbbi másfél évet (ironikus, hogy épp a Netflix kardoskodik a szélesvászon mellett).

Az Álmos Gergely vezette rafinált és intelligens, ugyanakkor mélyen emocionális elektronikában utazó Mïus az elmúlt nyolc évben létezett már duóként, szólóprodukcióként, az utóbbi lemezeken pedig szinte komplett zenekarként működik.

A bankárságot szívszerelméért, a Filmért odahagyó, s producerként (Alul semmi) sikeres, Angliában élő (gróf) Uberto Pasolini unokatestvére a nagy Pier Paolónak, a nem kevésbé nagy (és herceg) Visconti pedig az ő nagybátyja.

A darab a három betlehemi pásztor történetét továbbgondolva a béke fogalmában rejlő ellentmondásokat kívánja megmutatni.

Az év legizgalmasabb, legszebb időszaka Nyúl Péter szerint a de­cember.

Amikor Tom Hanks partra szállt, hogy megnyerje a második világháborút, az történelmileg éppoly örömteli pillanat volt, mint popcornilag.

„Egy nyolcvanhét éves nő halála, akinek nincs mit megbánnia az életben, egyáltalán nem tragédia” – ismétli magában elvesztett felesége szavait a világhírű pszichiáter, akinek a közösen elkezdett „halálnaplót” végül egyedül kell befejeznie.