A koreográfus generációjának azon ritka madara, aki szakadár néptáncosként megtartotta a kezdeti kortárs elszántságot, és szövevényes, de jól leírható motívumok és ciklusok mentén építi az életművét.
KGP táncszériái elnyúlnak az időben. Legújabb koreográfiája, a csárdástrilógia záródarabja például mintha a 2006-ban bemutatott Bankett című előadáshoz nyúlna vissza: a „baljós jövőkép” sorozat részeként is értelmezhető. A társulat LOST című munkáját háromszor nem mutatták be a járványhelyzet miatt, aztán a Csárdás a zivatarban és a Tranzit című produkciót is lezavarták Az utolsó csárdás előtt. Utóbbi igazán impozáns, radikálisan látványos buli lett.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
