Zene

Doktorira készülõ pszichoanalitikusoknak egyenesen menynyei falat a rendezõ eddigi legszemélyesebb alkotása, amely, miközben a gyermekkorra tekint vissza, a katolikus egyház szexuális disznóságai közt matat.

dvd Britten: Szentivánéji álom Az 1960-ban bemutatott darab azon kevés Britten-operák egyike, melyeket újra és újra elővesznek a nagy operaházak. Érthetően, hiszen ki ne szeretne eltölteni egy estét tündérekkel, koboldokkal egy elvarázsolt erdőben? Az 1981-es Glyndebourne-i Fesztiválon olyan emberek kezdtek "operát csinálni", akik fél szavakból is megértik egymást.

Az író elõször Para-Kovács Imrének (MaNcs, 1998. február 12.) beszélt tervezett kínai útjáról: "Valaki, aki olvasta Az urgai fogoly címû könyvemet, megkérdezte, mikor megyek újra Kínába. Ez egy barátságos, de csekély érdeklõdést mutató kérdés volt, amire mondtam (É), hogy soha többet. Na de mégis, erõsködött tovább. Hát egyetlen esetben talán, mondtam, akkor, ha visszamehetnék Li-tai Po Kínájába, a klasszikus Kínába, abba a korba, amit én annyira szeretek, a Tang-dinasztia idejébe."

A kudarcokban közismerten gazdag magyar história kitüntetett epizódja az 1848-49-es szabadságharc: az ország hosszú idõ után gyakorlatilag elõször (és utoljára) volt képes kiállítani olyan hadsereget, mely minden tekintetben (hadszervezet, minõségi hadvezetés, felszereltség és harci morál) képes volt felvenni a versenyt a zömmel jóval képzettebb és végeredményben túlerõben lévõ ellenséggel.

A legfontosabb törvények összefoglalása kétszer olvasható a Szentírásban: elõször Mózes II., majd V. könyvében. A Tízparancsolat szabad emberek egymás közötti érintkezésének, a társadalom müködésének, az együttélésnek a szabálygyûjteménye.

Bocsássuk elõre, istenkísértõn merész vállalkozás volt a kis szõrös rohadék moziba citálása, hisz ezzel - vagy minden hasonlóval - kapcsolatos ellenkezésére bizton lehetett számítani: a nevezett, mint tudjuk, szerfelett lusta és öntörvényû állat. A filmkészítés ezzel szemben, m. t., nagy önfegyelmet, alázatot és fokozott koncentrációt igénylõ foglalatosság - az esetek nyilván perdöntõ hányadában. Az is bolond tehát, aki moziba viszi a macskát (ha már mindenképp muszáj, én az állatkertet ajánlanám: last minute, one way ticket, full pension).

három lemezben közös vonásokat kellene találni, akkor bizonyára a visszafogottságot, az intimitást emelném ki, de lássuk be: teljesen fölösleges három távoli lemezben közös vonást keresni.

Az egykori, kissé rejtélyesre hájpolt B‘lga-tag, Sickratman nem sokat várt önálló lemezének publikálásával, s jól tette: a szerzõ fékezhetetlen elméjének termékei már egy jó ideje hanghordozóért kiáltanak. Legfõbb segítõtársa ezúttal is Titusz, aki élvezetes, szórakoz-tató és szellemes zenéket kevert a magukban is ütõs szövegek alá, ráadásul helyenként - külön kuriózum - gitározik is.

Az elektronikus tánczene kevés számú valódi (a lakosság körében is jól ismert) legendáinak egyike a Prodigy. A kilencvenes évek elsõ felében kiadott lemezeik (a valójában kislemezgyûjtemény The Prodigy Experience és a már tényleg albumszerû Music For The Jilted Generation) tették ismetté nevüket és számos, e mûfajban kissé szokatlan módon slágerré avanzsált szerzeményüket - a Charlytól az Out Of Space-en át a Voodoo People-ig és a Poisonig. A lassan hét évvel ezelõtt publikált utolsó sorlemezük (The Fat Of The Land) valósággal szupersztár-státusba emelte a Prodigyt, akik azután annak rendje, módja szerint eltûntek, és egy különös hangulatú mixlemezt leszámítva nem is került ki semmi a kezeik közül.

fesztivál CSALÁNLEVES NYÓCZ Minden bizonnyal bennem van a hiba, de igen kevés az a hely, az olyan rendezvény, ahol tényleg jól tudom érezni magam: vagy a programok igénytelenek, vagy túl sok ember szorul túl kis helyre, esetleg bunkó biztonsági õröket kell kerülgetnem; számtalan problémaforrás elképzelhetõ, mondom, bennem van a hiba. Idén az egyik fellépõ asszisztenseként kerültem el Békéscsabára, a Csalánleves Fesztiválra, voltaképpen véletlenül, de ott furcsa dolgokat láttam.

Mibõl élnek a poppiac zenész szereplõi, és milyen elvárásoknak kell megfelelniük? Milyen befektetést igényel egy életképes produkció létrejötte? Mennyi munkával tarthatja fenn magát egy zenész? Ki mennyit és hogyan keres ebben az iparágban?

Keserédes dallamok és szúrós kis fények rebbennek a mélyben, mégis dal-móka-kacagás árad Gyenis Tibor képeirõl, melyek most az elmúlt öt év önéletrajza gyanánt is felfoghatók. Öt dolgos év, aminek tükrében mint afféle összegzõ mintavétel jelenik meg a korábbi fél évtized is, Gyenis edukálódá-sának ideje, s annak mindenféle eredménye és kudarca. A kiállítás újra szcenírozza-dramatizálja a nevelõdés-érés folyamatát, hogy a nézõ aztán világosan láthassa a még rövid, de már tartalmas pálya enyhe lejtõit, s nem kevésbé szolid emelkedõit.

Vasárnap esténként láthatja a nagyérdemû a Magyar Televízió közéleti-politikai háttérmûsorát, amely a mûsorvezetõ személyétõl nem függetlenül szerényen csak a fenti címet viseli. Jelenleg nyári menetrend szerint készül az adás, azaz késõ estére csúszott a kezdés, tehát éppen hogy súrolja a fõmûsoridõt. Normál esetben ez annyit tesz, hogy a melegebb hónapokban kicsit lazábban készülhet a stáb, kisebb teher nyugszik a vállukon azáltal, hogy a magyar ember kánikulában kevesebbet tévézik, de vasárnap késõ este aztán végképp. Ezzel szemben az utóbbi két hét során az élet - mely köztudottan nagy dramaturg - ugyancsak besegített a szerkesztésbe és a nézettségi mutatók emelésébe, s tálcán kínálta a szenzációkat, a kormányfõ lemondását, illetve a magyar dobóatléták különös kalandjait Hellászban. Mivel mindkét témával sokat foglalkoznak a hozzáértõk, a magunk részérõl a megvalósítás mikéntjét tekintjük feladatunknak.

Legszívesebben elintézném egy kézlegyintéssel, hiszen amit Michael Moore dokumentumfilm címszó alatt mûvel, az szimpla infotainment. Ha nem eresztené ennyire bõ lére, simán be lehetne tenni egy Fókusz-féle mûsorba a háromlábú kacsa meg a delejezõ ember közé. De az Oscar-díjas, cannes-i gyõzõ Michael Moore a szuperegójával hovatovább megkerülhetetlen tényezõvé vált, világszerte plázákban vetítik és milliók nézik a filmjeit, farvizén pedig újabb és újabb dokumentumfilmnek látszó tárgyak eveznek be a mozikba: a Bowling For Columbine (nálunk Kóla, puska, sültkrumpli) után hozzánk is megérkezett elõbb a Super Size Me, a Moore-féle filmcsinálás alacsony költségvetésû, fusiban készült, amatõr változata, majd a Megfojtott szabadság. (Utóbbinak nem jósolok nagy jövõt: bár nagyon is húsbavágó témát feszeget, ezt módfelett unalmasan, se nem elég informatívan, se nem elég szórakoztatóan teszi.)