Kiállítás: Játékszabályok (A Tízparancsolat Drezdában)

  • Fehéri György
  • 2004. szeptember 9.

Zene

A legfontosabb törvények összefoglalása kétszer olvasható a Szentírásban: elõször Mózes II., majd V. könyvében. A Tízparancsolat szabad emberek egymás közötti érintkezésének, a társadalom müködésének, az együttélésnek a szabálygyûjteménye.

Milyen jelentõsége van napjainkban a Tízparancsolatnak? Milyen etikai problémák, döntések elõtt áll a ma embere? Hogyan változnak az emberi együttélés szabályai? Milyen emberképekre, milyen értékrendszerekre alapozva mûködnek a társadalmak? A kommunizmus-vallás bukása után milyen új "vallások" segítik a mindennapi élet emberét, hogy képes legyen megkapaszkodni, fennmaradni?

Ezekre a kérdésekre szeretnének, ha nem is választ, de legalább válaszötleteket kapni a drezdai Tízparancsolat címû kiállításnak otthont adó Hygiene Museum vezetõi, s partnerük, a kiállítás sztárkurátora, Klaus Biesenbach.

A kiállítás helyszíne szokatlan, ugyanis a Hygiene Museumról a megkérdezetteknek legelõször is a legendás anatómiai segédeszköz, a Gläserne Frau, az "átlátszó nõ" jut eszébe, aki immáron 74 év óta fáradhatatlanul, több rendszerváltást is megérve, enged bepillantást 13 000 méter színes drótot magában foglaló testének rejtelmeibe.

Ha a természettudományi kiállítás látogatói azonosak lennének - aligha azok! - az egy szinttel lentebbi mûvészeti kiállításéval, a két emelet közötti pár lépcsõfordulóban bizton számíthatnának világképük tökéletes összeomlására: az ember mégsem oly megnyugtatóan átlátszóÉ

A kiállítás elé biggyesztett bevezetõ tablók ugyanis hamar megteszik a magukét. A színes, szöveget és ábrákat, statisztikai adatokat tartalmazó, tematikusan csoportosított táblák földi nyomorunkról igyekeznek minél teljesebb képet adni. Csupán néhány példa: szépségõrület (az USA-ban 2001-ben 1,6 millióan igyekeztek botulinuminjekcióval leküzdeni arcbõrük ráncosodását); kábítószer-kereskedelem (az illegális kábítószer-kereskedelemben kétszer annyi pénz forog, mint a világ autóiparában); várható élettartam (színes térkép, nem elhanyagolható halványlila foltokkal Afrikában: a várható életkor 45-54 év); halál (2001-ben 2468 kivégzés Kínában, mellette megint csak színes térkép sok-sok barnás folttal: a 10-99 ezer háborús halottal büszkélkedõ országok); szex (prostitúció mint üzemág: 52 billió dollár értékben). Hogy a mûvészek és kurátorok nem (újra nem) idegenkednek a politikai állásfoglalástól, azt már a legutolsó, kasseli Dokumentán is érezni lehetett. A bevezetõ tablókkal

jócskán fejbe kólintott

és "elõhangolt" drezdai kiállításlátogató is minden segítséget megkap, hogy gondolkodása a "helyes" irányt kövesse: a mûtárgyakhoz tartozó, falra ragasztott cédulákon nemcsak a mûvész és a mûvek fõbb adatai, hanem rövid interpretációk is olvashatók.

Az elsõ parancsolatot kísérõ mûvek közé tartozik Sylvie Fleury Know Your Nuts címû képe: egy színes, férfiaknak szóló magazin felnagyított címlapja. Az elsõ parancsolat, az idegen isteneket tiltva, természetesen magában foglalja a gyanút is, hogy igenis, vannak idegen isteneink - adott esetben akár a saját testünk - mellyel szemben, adott esetben, akár istenként is felléphetünk. A magazin címlapjáról egy túlizmosított férfi nevet ránk. Ha a német televízióban alig néhány napja bejelentett új mûsor tervére gondolunk, a kép még kevésbé tûnik viccesnek: megtudtuk ugyanis, hogy hamarosan olyan operációkat követhet élõben a képernyõ elõtt ülõ nézõ, ahol fiatalok, tizenévesek az általuk kiválasztott (és istenített) sztárok képére formáltathatják át magukat. Miután újrateremtésük befejezõdött (Vajon ki itt a teremtõ? A sebész? Vagy õk, tehát a meg-rendelõk?), s ha - remélhetõleg! - elégedettek a mûvel, reggelente tükörbe nézve akár imádhatják is magukat. Wie praktisch, ahogy azt a németek mondják.

Olaf Nicolais életnagyságú önmagát állította ki. Egy kis tavacska elõtt térdepelõ figura saját tükör-képét nézi, szemébõl ritmusosan egy-egy könnycsepp gördül alá. Láthatóan szereti önmagát, a tavacska is minden bizonnyal saját könnyeibõl képzõdött: Portrait of the Artist as a Weeping Narcissus.

Az ausztrál származású Ricky Swallow is önmagát teszi közszemlére: csontig csupaszított (mondhatnánk: oldalra hajtott) koponyája békésen alszik az enyészettõl egyáltalán nem érintett Adidas márkájú kapucnija védelmében. A test nem él örökké, a márka - reméli legalábbis viselõje - igen; a test belül öregszik, ez ellen egyelõre aligha tehetünk valamit, kívülrõl viszont feltarthatjuk a folyamatot. Ha sok pénz áll rendelkezésünkre: plasztikai mûtéttel, ha kevesebb, de még mindig elegendõ: az örök fiatalságot sugárzó márkás holmikkal, vagy ha tehetjük, akár mindkettõvel egyszerre.

A múzeumot egykoron az Odol- (szájvíz-, fogpaszta-) király Karl August Lingner kezdeményezése nyomán építették azzal a céllal, hogy termeiben kiállítások segítségével folytassanak a különbözõ népbetegségek ellen felvilágosító hadjáratot. Biesenbach kiállításán

hetvennél is több

mûvész igyekszik - ha különbözõ színvonalon is - eleget tenni e követelménynek. A kiállítás nyomasztó, a jó mûvek jók, a gyengék viszont sem a didaktikai segítségtõl, sem pedig a politikai jó szándéktól nem lesznek jobbak.

A jó mûveket jó megnézni. A kiállítás bevezetõjében felvetett témákról azonban nem igazán a mûvek, hanem sokkal inkább a kiállítást kísérõ katalógus, ez a gyönyörûen illusztrált tanulmánygyûj-temény ad felvilágosítást. Vagyis: a jó mû bár udvariasan tûri a mondanivaló közeledését, de azért inkább nem kér belõle. A magyarázat leválik róla, önálló életre kel, katalógussá, tanulmánnyá, esszévé lesz. És éli önálló életét.

Fehéri György

(Berlin)

Megtekinthetõ december 5-ig

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.