Milyen jelentõsége van napjainkban a Tízparancsolatnak? Milyen etikai problémák, döntések elõtt áll a ma embere? Hogyan változnak az emberi együttélés szabályai? Milyen emberképekre, milyen értékrendszerekre alapozva mûködnek a társadalmak? A kommunizmus-vallás bukása után milyen új "vallások" segítik a mindennapi élet emberét, hogy képes legyen megkapaszkodni, fennmaradni?
Ezekre a kérdésekre szeretnének, ha nem is választ, de legalább válaszötleteket kapni a drezdai Tízparancsolat címû kiállításnak otthont adó Hygiene Museum vezetõi, s partnerük, a kiállítás sztárkurátora, Klaus Biesenbach.
A kiállítás helyszíne szokatlan, ugyanis a Hygiene Museumról a megkérdezetteknek legelõször is a legendás anatómiai segédeszköz, a Gläserne Frau, az "átlátszó nõ" jut eszébe, aki immáron 74 év óta fáradhatatlanul, több rendszerváltást is megérve, enged bepillantást 13 000 méter színes drótot magában foglaló testének rejtelmeibe.
Ha a természettudományi kiállítás látogatói azonosak lennének - aligha azok! - az egy szinttel lentebbi mûvészeti kiállításéval, a két emelet közötti pár lépcsõfordulóban bizton számíthatnának világképük tökéletes összeomlására: az ember mégsem oly megnyugtatóan átlátszóÉ
A kiállítás elé biggyesztett bevezetõ tablók ugyanis hamar megteszik a magukét. A színes, szöveget és ábrákat, statisztikai adatokat tartalmazó, tematikusan csoportosított táblák földi nyomorunkról igyekeznek minél teljesebb képet adni. Csupán néhány példa: szépségõrület (az USA-ban 2001-ben 1,6 millióan igyekeztek botulinuminjekcióval leküzdeni arcbõrük ráncosodását); kábítószer-kereskedelem (az illegális kábítószer-kereskedelemben kétszer annyi pénz forog, mint a világ autóiparában); várható élettartam (színes térkép, nem elhanyagolható halványlila foltokkal Afrikában: a várható életkor 45-54 év); halál (2001-ben 2468 kivégzés Kínában, mellette megint csak színes térkép sok-sok barnás folttal: a 10-99 ezer háborús halottal büszkélkedõ országok); szex (prostitúció mint üzemág: 52 billió dollár értékben). Hogy a mûvészek és kurátorok nem (újra nem) idegenkednek a politikai állásfoglalástól, azt már a legutolsó, kasseli Dokumentán is érezni lehetett. A bevezetõ tablókkal
jócskán fejbe kólintott
és "elõhangolt" drezdai kiállításlátogató is minden segítséget megkap, hogy gondolkodása a "helyes" irányt kövesse: a mûtárgyakhoz tartozó, falra ragasztott cédulákon nemcsak a mûvész és a mûvek fõbb adatai, hanem rövid interpretációk is olvashatók.
Az elsõ parancsolatot kísérõ mûvek közé tartozik Sylvie Fleury Know Your Nuts címû képe: egy színes, férfiaknak szóló magazin felnagyított címlapja. Az elsõ parancsolat, az idegen isteneket tiltva, természetesen magában foglalja a gyanút is, hogy igenis, vannak idegen isteneink - adott esetben akár a saját testünk - mellyel szemben, adott esetben, akár istenként is felléphetünk. A magazin címlapjáról egy túlizmosított férfi nevet ránk. Ha a német televízióban alig néhány napja bejelentett új mûsor tervére gondolunk, a kép még kevésbé tûnik viccesnek: megtudtuk ugyanis, hogy hamarosan olyan operációkat követhet élõben a képernyõ elõtt ülõ nézõ, ahol fiatalok, tizenévesek az általuk kiválasztott (és istenített) sztárok képére formáltathatják át magukat. Miután újrateremtésük befejezõdött (Vajon ki itt a teremtõ? A sebész? Vagy õk, tehát a meg-rendelõk?), s ha - remélhetõleg! - elégedettek a mûvel, reggelente tükörbe nézve akár imádhatják is magukat. Wie praktisch, ahogy azt a németek mondják.
Olaf Nicolais életnagyságú önmagát állította ki. Egy kis tavacska elõtt térdepelõ figura saját tükör-képét nézi, szemébõl ritmusosan egy-egy könnycsepp gördül alá. Láthatóan szereti önmagát, a tavacska is minden bizonnyal saját könnyeibõl képzõdött: Portrait of the Artist as a Weeping Narcissus.
Az ausztrál származású Ricky Swallow is önmagát teszi közszemlére: csontig csupaszított (mondhatnánk: oldalra hajtott) koponyája békésen alszik az enyészettõl egyáltalán nem érintett Adidas márkájú kapucnija védelmében. A test nem él örökké, a márka - reméli legalábbis viselõje - igen; a test belül öregszik, ez ellen egyelõre aligha tehetünk valamit, kívülrõl viszont feltarthatjuk a folyamatot. Ha sok pénz áll rendelkezésünkre: plasztikai mûtéttel, ha kevesebb, de még mindig elegendõ: az örök fiatalságot sugárzó márkás holmikkal, vagy ha tehetjük, akár mindkettõvel egyszerre.
A múzeumot egykoron az Odol- (szájvíz-, fogpaszta-) király Karl August Lingner kezdeményezése nyomán építették azzal a céllal, hogy termeiben kiállítások segítségével folytassanak a különbözõ népbetegségek ellen felvilágosító hadjáratot. Biesenbach kiállításán
hetvennél is több
mûvész igyekszik - ha különbözõ színvonalon is - eleget tenni e követelménynek. A kiállítás nyomasztó, a jó mûvek jók, a gyengék viszont sem a didaktikai segítségtõl, sem pedig a politikai jó szándéktól nem lesznek jobbak.
A jó mûveket jó megnézni. A kiállítás bevezetõjében felvetett témákról azonban nem igazán a mûvek, hanem sokkal inkább a kiállítást kísérõ katalógus, ez a gyönyörûen illusztrált tanulmánygyûj-temény ad felvilágosítást. Vagyis: a jó mû bár udvariasan tûri a mondanivaló közeledését, de azért inkább nem kér belõle. A magyarázat leválik róla, önálló életre kel, katalógussá, tanulmánnyá, esszévé lesz. És éli önálló életét.
Fehéri György
(Berlin)
Megtekinthetõ december 5-ig
