Nyolc kis kritika

  • 2004. szeptember 16.

Zene

dvd Britten: Szentivánéji álom Az 1960-ban bemutatott darab azon kevés Britten-operák egyike, melyeket újra és újra elővesznek a nagy operaházak. Érthetően, hiszen ki ne szeretne eltölteni egy estét tündérekkel, koboldokkal egy elvarázsolt erdőben? Az 1981-es Glyndebourne-i Fesztiválon olyan emberek kezdtek "operát csinálni", akik fél szavakból is megértik egymást.
A rendezést a Royal Shakespeare Company alapítója, Peter Hall vállalta magára, míg a látványért a régi harcostárs, az Amadeus produkcióban el(világ)híresült John Bury kezeskedik. Ketten együtt olyan színházat hoztak létre, mely bármely prózai előadással felveheti a versenyt. A pókháló finomságú zenéhez végtelenségig kidolgozott, apró rezdülésekből álló színjáték kapcsolódik. Olyan mimika, melynek már a létezéséről is elfeledkeztünk, ha kimondtuk azt a szót, hogy opera. A szereposztás hibátlan. James Bowman kontratenor, ki egyaránt otthonosan mozog a régi és a modern zene világában, pályáját éppen ezzel a szereppel alapozta meg. De itt van Ileana Cotrubas, Felicity Lott és Curt Appelgren is. Ez utóbbi Zuboly abszolút ziccer szerepét visszafogott harsánysággal alakítja feledhetetlenül. A gyerekszereplő, Damien Nash (Puck) kenterbe veri bármelyik amerikai filmsztár kollégáját. A karmesteri pálca a fesztivál akkori fő-zeneigazgatójának, Bernard Haitinknak a kezében varázspálcaként szolgálja a csodát.

- té.pé -

DVD Warner 0630-16911-2

HHHHH

színház

William Golding A legyek ura című regénye eléggé alapmű - nem is értem, miért nem láttam színházi előadást belőle eddig. Persze nem igaz, hogy nem értem: egyrészt azért, mert a történet virtigli epikus karaktere - folyamat-jellege - regényben érzi jól magát, hozzá képest a dramatizált változat egyszerűsít és hígít; másrészt ez nem gyerekszereplős mese, tehát nem játszhatják sem apró termetű felnőttek, sem fiús színésznők, csak és kizárólag gyerekek. Ez utóbbira viszonylag ritkán nyílik lehetőség, és amikor nyílik, eléggé zavarba jön az ember, az ő véleményével együtt.

A Bárka Színház Vidovszky György rendezte előadása bizonyos értelemben lefegyverző. Borzasztó ügyes és szinte képtelenül fegyelmezett gyerekek teszik a dolgukat, az ember csak ámul, nincsen mit mondani, itt nagy átéléssel el van játszva a magára maradt gyerekvilág, el van mesélve, menynyire hasonlít a társadalomfejlődésre, csak éppen visszafelé.

Végtelenül transzparens a tanulság - talán túlságosan is, mondanám, ha tudnám szimplán színháznak nézni. Hiszen úgy könnyű, ha minden fekete-fehér, ha markánsan kettéválnak a jók és a rosszak, és mindegyik szélsőségesen jeleníti meg a maga lényegét, ráadásul a jók vannak bukásra ítélve.

Az előadás sokkal bonyolultabb ennél: elég jó ahhoz, hogy minden idézőjel nélkül színháznak nézze az ember; előadásnak, melyben az "idomítás" csodája látszik, nem az idomítás, látszik a gyerekes megfelelés, a civil igyekezet - de színháznak nem nagyon jó, leül néha vagy úgy görög, mint a kocka: huppan.

És mert látni színészt piciben - például a dundi Röfit játszó Péteri Andrást -, látni többeket, akik nem miniszínészek, csak játszó gyerekek. És látni nagyszabású szcenikát, mely épít a gyerekekre: kötélhágcsót, akrobatikus készségeket mozgató díszletelemeket; hallani Faragó Béla remekül összeállított zenéjét, és látni, amit a legkisebb gyerek is lát: hogy a szörnyet az ember (gyerek) termeli. Vagy a fantáziájában, vagy a környezetében, vagy saját magában.

- ki -

Bárka Színház, augusztus 29.

HHH

film

Szüzet szüntess A szóvicc veszélyes üzem, a legjobban sem lehet száz százalékig megbízni, olyan, mint a macska, ha kedve tartja, ellenünk fordul, de legalábbis tojik egeret fogni. A kevésbé jó szóvicc, urambocsá' a gyenge, a másodlagos frissességű pedig egyenesen a hamis kutyához hasonlítható, belemar a simogató kézbe. A honi címadási gyakorlatban azonban ismeretlenek az efféle aggályok - nyilván nem készülhet minden címhez hatástanulmány, mégis időnként felmerül a kérdés, vajon milyen tömegeket vonz, illetve taszít egy-egy meredekebb lelemény. Nem is nagyon lenne érdemes vizsgálni, a helyzet inkább adottságnak tekinthető, minden hétre jut egy-kettő. Bajos csajok meg ez. Persze szavunk se lehetne, a szóviccek kora előtti időszakban tartalmi alapon születtek a csodák, kedvencem a nyolcvanas évekből: A kéjnő Kaliforniába készül, alighanem Babits Mihály ihletésére. Ugyanakkor azt sem állíthatjuk, hogy jelen művünk eredeti címe (The Girl Next Door) tömegeket kényszerítene - előzetes tájékozódás nélkül - a moziba. Így tehát abban kell maradnunk, hogy manapság senkinek sem könnyű - bár néha hajlamos az ember leginkább a nézőt szánni. De most ne tegyünk így, elhamarkodottság lenne, hiszen a darab örök férfiúi problémát feszeget helyenként vicces, helyenként óvatosan karcos formában, s ez nem kis dolog. Nem is nagy. Mi van akkor, ha szívünk hölgyén, mire karunkba omlott, már átment a fél világ? Fel lehet-e ezt dolgozni? Kisülhet-e ebből még valami jó, már a párkapcsolat hosszú távú lehetőségeit illetően? A rövid táv felől ugye nincsenek kétségeink. Fel lehet dolgozni, kisülhet valami, még szép, hiszen ez egy amerikai film. De az ősi kérdést azért fölvetette - ez is valami. Ki-ki megcsinálhatja fejben a saját filmjét hazafelé.

- ts -

Az InterCom bemutatója

HHH

könyv

Kulcsár István: Távol Európától Fél évszázad múltán írta meg emlékezéseit szovjetunióbeli egyetemi éveiről a volt moszkvai (és washingtoni) tudósító, s a könyv szórakoztató, jó tempójú, ámbár felületesre sikeredett munka. Persze a cél nem az ötvenes évek első felének a mélyanalízise volt, Kulcsár István erről már a bevezetőben biztosítja az olvasót. Ezzel együtt az anekdotákkal teli kötetből (amik vagy megtörténtek, vagy sem) nem kevés átjön az akkori világ rettenetes atmoszférájából, még ha a választott narratíva mókásan ábrázolja is az egyén intim szférájába betolakodó kollektivizmust.

Kulcsár "fiatalabb olvasói" kedvéért néha olyan dolgokat is megmagyaráz, amikre tíz-egynéhány éve semmi szüksége sem lett volna. (Például: "Hogy világos legyen: az októberi forradalom október 25-én robbant ki, ami az Európában használatos, de Oroszországban csak 1908-ban bevezetett Gergely- naptár szerint november 7-ének felel meg.") Érdekes kérdés: azoknak, akik életkoruk okán nem mozognak már otthonosan az ún. szocializmus sajátos jelrendszerében, mondanak-e bármit (és ha igen, mit) a Kulcsáréhoz hasonló tónusban megfogalmazott történetek. Szerintem nem sokat. Mert bár az individuum kiszolgáltatottsága, a totális társadalmi kontroll ellenére is létező túlélési technikák, a Nagy Eszmék nevetségessége örök témák, s ezek ábrázolására kiváló keret az ún. szocializmus világa, mindez nem működik, ha az értelmezés kulcsa pusztán az adott időszakot megélt emberek közös élményanyaga.

- bi -

Korona Kiadó, 2004, 270 oldal, ármegjelölés nélkül

HHH

web

www.csisztu.hu Mutasd meg a blogod, megmondom, ki vagy. Ez a kifordított megállapítás többé-kevésbé igaz az elektronikus naplóírókra. Csisztu Zsuzsa, extornászbajnok, sportriporter és médiasztár esetében könnyebb is a dolgunk, mert ő közkincs. Sőt otthonosan mozog az interneten, akár intim fájlok formájában. Tehát az elektronikus szuperterminált illetően sem kispályás versenyző. Beharangozták: webnaplót fog írni, és abban a pillanatban lehetett tudni, hogy a Story magazin notórius olvasói majd monitorokat örökbérelnek, és a kisnyugdíjasok ellepik az internettanfolyamokat. Mégsem lett webblog belőle, csupán egy statikus, önreklámoldalt dobtak neki össze, ami egyfelől nem baj, másfelől nyugodtan ki lehet rá tenni a tiszta, rendes honlap táblát. Nyilván ebben a minimál állapotában sem érdektelen a bizalmas, rajongói hozzászólásokból ítélve. Bárki elolvashatja itt a sztárfordulatokban és öntömjénben bővelkedő (persze lehet, hogy csak amerikai típusú) önéletrajzát, róla szóló és sajátkezűleg gyártott cikkeinek gyűjteményét, valamint nézegethet makulátlan fotókat. Talán jobb is, hogy nem csöpögtet magáról naponta friss infót a honlapgazda. Így is félő, hogy legalább annyira grafomán, mint amennyire verbálisan fékevesztett. A valódi én féktelen kitárulkozásáról ezen az oldalon - egyelőre - szó sincs, de néhány dolgot azért bizton meg lehet állapítani belőle: Csisztunak megvan a magához való esze, humorérzéke nincs, egója határait nem őrzi szögesdrót, és valószínűleg soha nem teszi ki a lábát otthonról úgy, hogy ne tökéletesen nézzen ki, mert ki tudja, melyik bokorból ugrik elő a paparazzo, akit maga uszított magára. Vajon lesz honlap e széles információtengerben, amelyből kiderül, ki volt az igazi?

- sisso -

HHH

könyv

Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk című kötete egy jelentős irodalomtudósi pálya végén áll - poszthumusz megjelenés. Volt néhány vezérlő csillaga az öreg hölgy (őt valahogy nehéz elképzelni fiatalon) érdeklődésének: Ady, József Attila, Lukács György. Róluk szól a kötet, valamint kortársaikról, és persze még valami másról is, ami éppoly fontos: a másik Magyarországról ugyanis, arról a szellemi közegről, melyről Ottlik Géza oly emlékezetesen beszélt. A kíváncsiság jellemezte e héroszokat mindenekelőtt, a csillapíthatatlan vágy: megnézni, hogyan fest a világ, hogyan működik a társadalom, mi a művészet lényege, megmenthető-e az ember, honnan jön, hová tart az útja. Most hirtelen érezzük a két világháború közti Magyarország ízét, szagát, mentalitásait, már-már tapintani véljük a benne működők gondolatait, eszmevilágát, de nemcsak azt, hanem - Lukács szavával - "partikularitásukat" is, érzelmeiket, kicsinyességüket, irigységeiket, kissé nevetséges perpatvaraikat, szerelmi életük mozdulatait.

És megelevenednek a nagy halottak, látjuk a szerelemféltéstől kést ragadó, féltébolyodott József Attilát, függelékként olvashatjuk az egyik interjúalanyhoz, Gyömrői Edithez, az analitikusához írt, egészen rémületes leveleit; látjuk a Heidelbergből 1915-ben ideiglenesen hazatért Lukácsot, a mindenki számára nyilvánvaló filozófiai zsenit, a Vasárnapi Kör természetes középpontját, amint Kierkegaardról vagy Dosztojevszkijről magyaráz; dermedten figyeljük a maga önimádatától (és persze a roppant mennyiségű bortól) megrészegült Adyt. Szinte az egész kort, a magyar szellem egyik legnagyobb ünnepét.

Sok szöveg most jelenik meg először; a kötet nélkülözhetetlen forrásanyag a két világháború közti magyar szellemi élet megismeréséhez. És noha a hevenyészett szerkesztés, a kissé odakent jegyzetanyag némileg csökkenti ünnepi érzésünket, a kötet így is kötelező olvasmány.

- banza -

Petőfi Irodalmi Múzeum, 2004, 310 oldal, 2300 Ft

HHHH és fél

lemez

Claude Debussy zenekari művei a hallgatók kedvencei közé tartoznak. Színgazdagság, dús szövés, leheletfinom pianók, pregnáns ritmika, táncosság, enyhén erotikus légkör, hogy csak a legfeltűnőbb tulajdonságokat soroljuk. Mindehhez a szó jobb értelmében vett irodalmiasság társul, mely könnyen értelmezhetővé, azonnal átélhetővé teszi az egyébként fölöttébb bonyolult zenei logikát. Az Egy faun délutánja ráadásul igazán nagy irodalomra támaszkodik: Mallarmé verse éppoly remekmű a maga nemében, mint a 32 éves zeneszerző szimfonikus költeménye. És a zene éppen azt képes megvalósítani, amire Mallarmé egész életében hiába törekedett: a jelentés nélküli hangorgiát.

Hasonló történik A tenger című háromtételes darabban. Itt feliratok segítik a hallgatót (A hullámok játéka stb.), de talán mégis igaza volt a műsorfüzetben idézett Debussy-kortárs Lalónak, aki szerint a mű nem a tenger és a szél festése, hanem maga a zenévé vált természet. Az Images (Képek) Ibéria ciklusa a tánc valódi apoteózisa, a spanyol kolorit inkább csak nagyszerű ürügy, hogy Debussy kikopogja a lendülő láb lázas örömeit.

Leonard Bernstein a Santa Cecilia Akadémia zenekara élén minden árnyalat megjelenítésével, minden hang tökéletesen plasztikus megformálásával teremt varázslatos hangulatot az eredetileg 1989-ben készült felvételen. Csörög a kasztanyett, pereg a kisdob, bűvöl a fuvola, a vonóskar szélként susog, az egész magától értetődő könnyedséggel szól, noha a zenekarnak igen nehéz a dolga, hiszen a partitúra hihetetlenül igényes.

- csonta -

Universal/Entrée, 2004

HHHHH

film

Pokolfajzat A magyar intelligencia világra és a kultúrára oly nyitott körein olykor-olykor- menetrendszerű megbízhatósággal - átfut egy szomorú sóhaj, mely szerint mégsem fenékig tejfel minden. Hiányzik valami! Az a baj, az fáj nagyon, hogy ennek a bunkó országnak nem elég magas a képregény-kultúrája. Oh, igen: kicsordulnak a könnyeim nyomban... Csak a messzi távolból susognak az alig hallható szirénhangok, comics, mangapornó, broáááf... Nekünk meg mindig a Füles az egyetlen mezsgyekaró, amihez igazodhatunk. No, meg a mozi. Mert annak alighanem missziója lehet vagy még valami annál is súlyosabb betegsége, aminek legszembeötlőbb tünete az, hogy kérlelhetetlen precizitással, mint egy gondos állagstatisztikus, minden, de minden képregényt a vászonra cibáljon. Van e legtöbbször lábon kihordható nyavalyának lappangó időszaka is, amikor úgy is képregényt kell a celluloidra buherálni, ha szó nincs rajzolt alapanyagról, hanem csak így tudunk valamit felfoghatóság közelin elmesélni. Mondhatnánk mindezt úgy is, hogy a képregény-adaptáció mára önnálló filmes műfajjá nőtte ki magát. Meg úgy is, hogy a comicsok szemlélete, nívója kultúraformáló erővé vált. De eszünk ágában sincs efféléket összehordani, hiszen magas a kedvünk: Ra-ra-raszputyin, Raszputyin... egy pillanatra - ugyan csak résnyire - kinyitotta a pokol kapuját. Hogy miért ezerkilencszáznegyvennégyben tette ezt a nácik szolgálatában, arra csak egy magyarázat lehetséges: spéttel és rosszul értelmezte a Molotov-Ribbentrop- paktumot - legnagyobb örömünkre, hisz az ajtórésen kiszökött a legkisebb ördög, mondhatnánk krampusz, de bazi monszter leginkább. Szerencsére az amerikaiak fogták be, így mára demokrata lett belőle. Asziszik viccelek? Lehetett volna republikánus is, de akkor mi marad Irakból?

- ts -

Az InterCom bemutatója

HH

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.