Zene

Könyv: Régi, szép (Nagy Endre: Egy város regénye)

Üdvözlendő vállalkozásba fogott a Palatinus könyvkiadó: Réz Pál szerkesztésében 10-12 kötetesre tervezik a Várad, villanyváros sorozatot. A Nagyváradhoz így vagy úgy kapcsolodó művek sorát Nagy Endre regénye nyitja, amely sokkal inkább memoár és/vagy anekdoták gyűjteménye, városrajz és történetek egyvelege, mintsem regény.
  • - szerbhorváth -
  • 1999. augusztus 5.

Film: Adatbázis-demokrácia (Mátrix)

Keleti filozófiák, repetitív technozene, internetes szerepjátékok vagy erős antidepresszánsok mértéktelen fogyasztása útján egyaránt eljuthatunk arra a meggyőződésre, hogy a világ illúzió, a valóság videojáték csupán, nem egyéb, mint vetített kép, kémiai hallucináció vagy apró feszültségingadozás az agyba ültetett elektródán - ha van egyáltalán agyunk, és nem csupán egy darab önreflexióval felruházott és alaposan átvert kódsor vagyunk magunk is a Mindenható megunt laptopján. A Mátrix című új cyberpunk-mozi ezt a már-már közhelyszerű felismerést kombinálja japán animéval, hongkongi kung-fuval, brutális digitális effektekkel és egy nagy adag hacker-romantikával.
  • Bodoky Tamás
  • 1999. augusztus 5.

Könyv: Fel az undergroundból (Vakond sorozat)

Lassan egy éve, hogy a Helikon vállt vállnak vetve a prágai Albatros kiadóval megkezdte a Vakond-könyvek összkiadását, és azóta nap mint nap remegve megyek el a könyvesbolt előtt, megjelent-e az újabb kötet. Nem mondom, kelt némi zavart a lakosság körében, amikor a 4-6-os villamoson a Vakond a városbant lapozgatva hangosan derülök, de még nem szállítottak le emiatt.
  • Para-Kovács Imre
  • 1999. augusztus 5.

Fotó: Tisztes szegénység (José Hernandez-Claire: Napkeltétől napnyugtáig)

Egy Mexikóról szóló kiállítás alapvetően nem lehet rossz, különösen ha maga a fényképész is mexikói, és a kiállítást hozzáértők rendezik. A hatalmas, 31 szövetségi államból álló országnak mára már kilencvenmillió körüli lakója van, és a Ráktérítő két oldalán terül el 1 978 800 négyzetkilométeren. Lakóinak hatvan százaléka mesztic, vagyis félvér, 30 százalék indián, a maradék pedig főleg fehér. Mindezen adottságok rendkívül mutatóssá és fotogénné teszik az országot, amitől persze az ott lakók még nem lesznek boldogabbak.
  • Vízer Balázs
  • 1999. augusztus 5.

Behálózva (WorldNetwork 43-49)

Lehet élcelődni azon, hogy ilyen tüchtig meg olyan pedáns a német, pedig ebből azért jó dolgok is ki tudnak sülni. Itt van például a Network nevű frankfurti lemezkiadó: ez inkább megemelt kalapokat, mint unalmas vicceket érdemlő alapossággal térképezi föl a golyóbist, ahol élnünk adatott, és hoz házhoz olyan hangokat, amelyek létezéséről alig volt tudomásunk, ha egyáltalán.

Könyv: Végső nekifutás (Stephen Hawking: Einstein álma és egyéb írások)

Az összes lehetséges világok legvalószínűbbikében élünk - állítja Stephen Hawking. Szerinte ahhoz, hogy megtudjuk, egészen pontosan milyenben, nem kell mást tenni, mint megalkotni a világegyetem teljes elméletét, és vége a sötétségnek, az emberek "az univerzum szakértőivé válnak. Stephen Hawking szerint nagyon közel járunk a végső megoldáshoz, csak pár évtizedet kell még kihúznunk, és akkor minden jó lesz.
  • Kovács Róbert

Táncszínház +: Planetáris frizbi (Les Solos 1978-1998 - Compagnie Marie Chouinard)

A jövő évezred nyugati színházi áramlatai márpedig a fizikalitás irányába mutatnak, meg az új-szakrális nyelvezet-föderációk fölöttisége felé. Bécsben az ImPulze Fesztiválon augusztus 15-ig ezeknek az irányzatoknak a mesterei lépnek fel: a hivatalos táncszínházból száműzött Elizabeth Corbett, a nagy materializáló Wim Vandeykebus, aki ezúttal David Byrne zenéjét anyagiasítja, a térmágus Jorma Uotinen, melankolikus ismerősünk, Joseph Nadj, s nem utolsósorban az ősszel a Trafóba is ellátogató Marie Chouinard Társulat Kanadából. ´ket meg is néztük, mit hoznak majd nekünk.
  • -sisso -

Film: Klánterápia (Csak egy kis pánik)

Pokoli vicces, de tényleg, amikor a klánvezér a pszichiáter vállára hajtja a fejét, és teli torokból zokog. Biztosan csak azért tűnik oltári nagy poénnak, mert a szorongásos sírógép maga Robert De Niro, akinek az alsó-bronxi akcentusáért, hibás fogsoráért, bibircsókjaiért és gyalázatos mimikájáért akkor is bemegy a néző a multigennybe, ha Harold Ramis vicces rendezéseiből (Golfőrültek, Idétlen időkig, Közös többszörös) egyébként már elege volna. Na jó, a viccek sem rosszak benne.
  • - sisso -
  • 1999. július 29.

Film: Határsértések

Ha nyár, akkor autósmozi. Még akkor is, ha ezt a tömegszórakoztató intézményt mára lemosták a színről a légkondicionált multiplexek. Viszont tartja magát az autósmozi-szerű választék: a forgalmazók valamiért meg vannak győződve arról, hogy nyáron elsózható a legsótlanabb vígjáték, elsüthető a legsületlenebb horror is. A fajsúlyosabb mozidarabokat meg hidegre teszik. Szerencsére a pesti művészmozik meg-megkavarják a bágyatag leget, idén nyáron még magyar filmeket is merészelnek vetíteni. És ami merőben szokatlan: kisjátékfilmek is szerepelnek a műsoron.
  • Bori Erzsébet
  • 1999. július 22.

Film: Nem hagy hidegen (Alisa Lebow-Cynthia Madansky: Treyf (Tréfli)

Egy New York-i zsidó leszbikus pár filmet készített megismerkedésük történetéről és közös életük egy-egy kitüntetett epizódjáról. Ez került a IV. magyar meleg és leszbikus fesztivál zsidó "blokkjába". Hogy milyen is zsidó leszbikusnak (vagy leszbikus zsidónak) lenni, nálunk még rejtetten is alig létező kérdés. Nem azért, mintha nem léteznének "alanyai", hanem mert egyfelől épp elég rágódnivalót ad a zsidó, illetve leszbikus identitás vagy identitásperspektíva önmagában is; másfelől ahhoz, hogy két eltérő természetű közösséghez való tartozás kölcsönhatása, konfliktusa, egymást erősítése vagy épp felforgatása egyáltalán téma lehessen (filmen és a valóságban), mindkettőt annyira intenzíven és tudatosan kell átélni, ahogyan azt a rendezők teszik.
  • Nussbaum Nusi
  • 1999. július 15.

Színház: A súlytalanság mindennapisága (A Decouflé cirkusz az Erkel Színházban)

Dehogy cirkusz! Van ugyan kör alakú porond, hátul kis függöny meg nagy bajszú kikiáltó, de szerencsére nincsenek sem kopott mackók, sem mindig másik, fáradt poénnal előhozakodó zenebohócok. Philippe Decouflé nem porondmester, hanem táncos, aki szereti a cirkuszt. Azt szereti benne, gondolom, hogy sokféle dolog fér egymás mellé, gyakran változhatnak a jelenetek, és az előző szám sosem kötelez arra, mi legyen a következő. Az igazi cirkuszban nem előadás készül, hanem sok kis előadást sorakoztatnak egy porondra, és az már a nagyérdemű publikum dolga, hogy hajlandó-e valamit az elejétől a végéig látni benne. Különben is: a francia koreográfus kontakt táncból, balettből, akrobatikából meg mindenféle másból összegyúrt előadása épp a cirkusz ellentéte. Ott kis dolgokat kell halálos méretűre felhabosítani, itt meg a játék tétje éppen az, hogy elhitessék, nincs tét. Mintha az erőművész az ólomgombócokkal a kezében igyekezne azt füllenteni, hogy ugyan!, papírkönnyű kis izék ezek, nem nagy szám, igazán, szóra sem érdemes! Itt úgy tűnik, mintha minden nagyon könnyen menne; mintha magától értetődő, természetes emberi tulajdonság volna a légiesség, az ötletesség meg az erő. Azt nem mondanám, hogy a mozgás öröme hatja át az előadást: inkább a súlytalanság mindennapisága, a repülés természetessége. A kilenc táncos nem csap nagy faksznit akörül, hogy rá nem vonatkoznak a gravitáció szabályai, és ízületeik helyén jól olajozott gömbcsuklók találhatók. Láttukra az ember kedvet kap, hogy otthon ő is kipróbálja a gumikötélről fejjel lefelé lógást.
  • Deutsch Andor
  • 1999. július 15.

Színház: Megcsúfolt kéjjel megcsókolt férj (Moliére: George Dandin - Kaposvár)

XVII. század, Franciaország. Jean-Baptiste Poquelin királyi kedvencként alkothat kénye szerint mint színész, író, rendező, társulatigazgató. Ez érthető, hiszen apja kárpitos volt, ő maga pedig jogot végzett, igaz, azt még nem Moliére néven. A franciák idejekorán untak rá a klasszicista drámákra, a szerző vígjátékai pedig még ma is aktuálisak és éppoly csipkelődők. Nem a társadalmi nyavalyákat ostorozza, annál inkább teszi ezt az egyedi génhibákkal. A köszvény és az álszent után most a balfasz került elő, méghozzá Kaposvárott.
  • - koren -
  • 1999. július 15.