Film: Klánterápia (Csak egy kis pánik)

  • - sisso -
  • 1999. július 29.

Zene

Pokoli vicces, de tényleg, amikor a klánvezér a pszichiáter vállára hajtja a fejét, és teli torokból zokog. Biztosan csak azért tűnik oltári nagy poénnak, mert a szorongásos sírógép maga Robert De Niro, akinek az alsó-bronxi akcentusáért, hibás fogsoráért, bibircsókjaiért és gyalázatos mimikájáért akkor is bemegy a néző a multigennybe, ha Harold Ramis vicces rendezéseiből (Golfőrültek, Idétlen időkig, Közös többszörös) egyébként már elege volna. Na jó, a viccek sem rosszak benne.

Pokoli vicces, de tényleg, amikor a klánvezér a pszichiáter vállára hajtja a fejét, és teli torokból zokog. Biztosan csak azért tűnik oltári nagy poénnak, mert a szorongásos sírógép maga Robert De Niro, akinek az alsó-bronxi akcentusáért, hibás fogsoráért, bibircsókjaiért és gyalázatos mimikájáért akkor is bemegy a néző a multigennybe, ha Harold Ramis vicces rendezéseiből (Golfőrültek, Idétlen időkig, Közös többszörös) egyébként már elege volna. Na jó, a viccek sem rosszak benne.

A történet valami világjobbító kései freudista sztori, furcsa módon anélkül, hogy trivializálná a New York-i gengsztervilág erőszakosságát. A végén mindenki elnyeri enyhített börtönbüntetését stb. A sok bumfordi olasz maffia összeülni készül negyven év után, hogy újra felossza a területeket az erőszakos szláv és a sunyi sárga gengek elszemtelenedése miatt. Nagyon bénák. Modernizálni kívánják a pizzaszagú, pocakos gépezetet anélkül, hogy nyomulnának az interneten. A főgépész Paul Vitti (De Niro), akit a nagy jövőtervezés közepette egyszer csak elővesznek a pánikrohamok. Maga sem akarja elhinni, hogy diligyógyászra van szüksége egy nem kevésbé szerencsétlen pszichológus, dr. Sobol (Billy Christal) személyében. Sőt ha kiderül a többi klán számára, hogy dilis, akkor hogyan vigye tovább a boltot? A macsók számára a szorongásnál csak az impotencia nagyobb szégyen. (Ennél rosszabb már csak az, ha kiderül róluk, mire betöltik a negyvenet, hogy buzik.) Viagrához folyamodni végképp leégés a haverok és az ágyas előtt, akit a macsó azért tart, mert mégis, milyen ciki lenne, ha a felesége elégítené ki azzal a szájával, amivel a gyermekeit csókolgatja.

A véletlen közúti incidens során megjelenő külvárosi pszichológus, hogy legyen neki is elég baja, felső East Side-i sztárpszichológus apjának árnyékában szenved végtelen unalmas középosztálybeli páciensekkel, akik közül a nők nagyjából azt sem tudják, hogy hol a csiklójuk. Jól egymásra találnak ezek ketten. Vitti aztán nem unalmas beteg, de milyen terápiát lehet alkalmazni egy vérbunkónál, aki az összes egészségügyi problémáit fegyverrel vagy cementtömbökkel oldotta meg addig? Miközben szépen végigvándorol a kamera New York összes autentikus olasz gengszterszínhelyén a Little Italy klubjaitól a brooklyni Bensonhurston át a Staten Island-i Todt Hillig, dr. Sobol kiismeri a maffia szokásait, megismerkedik saját problémáival, és kihozza a Vittiből a nyálazó gyermeket, ami azért sikerül annyira jól, mert Robert De Niro olyan alázattal és kéjesen játssza el saját maga paródiáját, hogy azt nevetés nélkül nem lehet megállni. Moziba kell járni.

- sisso -

Az InterCom filmje

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.