Film: Meleg szív (Oscar Wilde szerelmei)

  • - sisso -
  • 1999. augusztus 5.

Zene

Brian Gilbert: Oscar Wilde szerelmei

A késő viktoriánus Angliában nehéz lehetett igazán kifinomultnak, érzékenynek, de talán még nehezebb homoszexuálisnak lenni. Bár a Platón által magasztalt szerelem soha nem zavarta a toleráns művészvilágot meg a csendes, empatikus feleségeket, zavarta annál inkább a bíróságokat és a zord atyákat, akik a fiaiknak bögyös, faros, pénzzel teletömött hitvest szántak szőrös mellű atléta helyett. Nem csak Angliában volt álszent és sznob a felsőbb társadalmi rétegek erkölcsisége és nem csak 1890 táján, az biztos. Az ír születésű, világhírű londoni írónak, Oscar Wilde-nak azonban ott kellett élnie, és modern életfelfogását ott kellett elfogadtatnia a társadalommal. Londonban mindenféle szubkultúra virágba borul előbb-utóbb, ott akkor is léteztek már a női ruhákba öltözők Molly szalonjai vagy a hasonneműek szerelmét keresők prostituáltklubjai. Végül is szerencséje volt az utóbbi időben fejlődő kulturális demokráciánkban egyre gyakrabban előrángatott íróembernek. Nálunk akkoriban rögtönítélő bíróság lincseltette volna meg, ha kiderül, hogy vidéki elvonulásai során, mikor otthon hagyja gyönyörű feleségét és két angyali gyermekét, fiatal fiúkkal csókolódzik. A filmben egyébként kissé unalmasak ezek a viktoriánus pornóképeslapokat idéző jelenetek. A kedves, briliáns szellemességgel riposztozó, környezete és rajongói által istenített nagy mackó véletlenül jön rá, hogy tulajdonképpen mindig is a férfiak szerelmére vágyott, de nagyon meg kell szenvednie önismeretének ezért a magasabb fokáért. A fiatal, intelligens, de vadbarom és szexuálpszichopata Bosie (azóta is azon gondolkodom, vajon innen ered-e a magyar buzi szavunk) iránt táplált olthatatlan vágya miatt egy rosszul sikerült rágalmazási ellenperben kényszermunkára ítéli a királyi bíróság.

Most végignézhetjük a kissé túlsúlyos, fizikai munkához nem szokott Oscar nemes szenvedéseit Stephen Fry alakításában. A film mindvégig hű az ábrázolt kor szelleméhez, nyilván az adatokat és a szereplők meghökkentő hasonlóságát, főleg tokában, nem fogják felróni a rendezőnek az irodalomtudósok, de annak, aki igazán rajongója a Dorian Gray arcképe szerzőjének, nem lehet elég ennyi. Igazából hiányzik az a bőséges anekdotakincs és szellemi izgalom, ami körülvehette emberünket és kortársait, és ami sokkal jobban csillogna a filmben, mint a kifogástalan mandzsettagombok és brosstűk.

- sisso -

A Budapest Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.