Táncszínház +: Planetáris frizbi (Les Solos 1978-1998 - Compagnie Marie Chouinard)

  • -sisso -
  • 1999. július 29.

Zene

A jövő évezred nyugati színházi áramlatai márpedig a fizikalitás irányába mutatnak, meg az új-szakrális nyelvezet-föderációk fölöttisége felé. Bécsben az ImPulze Fesztiválon augusztus 15-ig ezeknek az irányzatoknak a mesterei lépnek fel: a hivatalos táncszínházból száműzött Elizabeth Corbett, a nagy materializáló Wim Vandeykebus, aki ezúttal David Byrne zenéjét anyagiasítja, a térmágus Jorma Uotinen, melankolikus ismerősünk, Joseph Nadj, s nem utolsósorban az ősszel a Trafóba is ellátogató Marie Chouinard Társulat Kanadából. ´ket meg is néztük, mit hoznak majd nekünk.
A jövő évezred nyugati színházi áramlatai márpedig a fizikalitás irányába mutatnak, meg az új-szakrális nyelvezet-föderációk fölöttisége felé. Bécsben az ImPulze Fesztiválon augusztus 15-ig ezeknek az irányzatoknak a mesterei lépnek fel: a hivatalos táncszínházból száműzött Elizabeth Corbett, a nagy materializáló Wim Vandeykebus, aki ezúttal David Byrne zenéjét anyagiasítja, a térmágus Jorma Uotinen, melankolikus ismerősünk, Joseph Nadj, s nem utolsósorban az ősszel a Trafóba is ellátogató Marie Chouinard Társulat Kanadából. ´ket meg is néztük, mit hoznak majd nekünk.

Les Solos 1978-1998 - Compagnie Marie Chouinard

Marie Chouinard neve a hetvenes évek második felében vált ismertté avantgárd jellegű performance-ai kapcsán. Tizenkét évig turnézott formabontó szólóival, és egy politikai államtitkár sem vonta kérdőre Québec büszkeségét, holott volt ott minden a helyszíni pisilést›l az alig félreérthető maszturbáción át a fénynyaláb megkúrásáig. Ráadásul ezekkel a magányos módszerekkel mindig valami szentté avatott lény, faun, csillagharcos vagy éppen az évezred utolsó technodívája alakult ki a színpadon.

A fiatal Marie így a táncos évek alatt egyfolytában sikeresen lepte meg kollégáit és közönségét, egyes színpadi aktusai legendákká váltak az igen pontos és látványos fénytechnikával, az extrém jelmezekkel és az embertelennek tűnő hangkísérletekkel együtt. New York, Berlin, Nepál és Bali az ihlető földrajzi objektumok, humán és egyéb kreatúrák közül pedig Nizsinszkij, valamint David Lynch buckalakói egészen biztosan hatottak rá.

1990-tő l Marie Chouinard munkái a saját társulatának repertoárjába olvadtak bele. Így történhetett az, hogy holott ő már nem lép fel, az első szólójától az utolsóig mindet látni lehetett most egy este. Három, egymástól nehezen megkülönböztethető , rovartestű eszelős adta elő őket. Kiköpött olyanok, mint a mester: Carole Prieur, Lucie Morgan és Elise Vanderborght nyög, szaval, mozog, ordít, zenél és énekel a színpadon kilencven programozott lámpa fényében, Spielberget gyalázó jelmezekben. Csak a meghajláskor derül ki, hogy tulajdonképpen három szemrevaló nő.

Kivételes tánctörténeti peep show, megéri várni az őszre.

Mert megtudjuk, hogyan válik letört szarvból másodpercek alatt álló fallosz, aztán hogyan megy át mindez fehérbő l pirosba, mielő tt megtermékenyítő csillagpor hullana az égből.

Ez nem mozgásszínház, kérem, ez kimeríti a metaszínház kritériumait, ha egyáltalán vannak ilyenek lekottázva a világban. Hiperájer nyomul belőle, gerincre, vérre nehezedő atomok. Csak óvatosan lesz szabad belélegezni.

-sisso -

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.