Film: Nem hagy hidegen (Alisa Lebow-Cynthia Madansky: Treyf (Tréfli)

szerző
Nussbaum Nusi
publikálva
1999/28. (07. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Egy New York-i zsidó leszbikus pár filmet készített megismerkedésük történetéről és közös életük egy-egy kitüntetett epizódjáról. Ez került a IV. magyar meleg és leszbikus fesztivál zsidó "blokkjába". Hogy milyen is zsidó leszbikusnak (vagy leszbikus zsidónak) lenni, nálunk még rejtetten is alig létező kérdés. Nem azért, mintha nem léteznének "alanyai", hanem mert egyfelől épp elég rágódnivalót ad a zsidó, illetve leszbikus identitás vagy identitásperspektíva önmagában is; másfelől ahhoz, hogy két eltérő természetű közösséghez való tartozás kölcsönhatása, konfliktusa, egymást erősítése vagy épp felforgatása egyáltalán téma lehessen (filmen és a valóságban), mindkettőt annyira intenzíven és tudatosan kell átélni, ahogyan azt a rendezők teszik.

Egy New York-i zsidó leszbikus pár filmet készített megismerkedésük történetéről és közös életük egy-egy kitüntetett epizódjáról. Ez került a IV. magyar meleg és leszbikus fesztivál zsidó "blokkjába". Hogy milyen is zsidó leszbikusnak (vagy leszbikus zsidónak) lenni, nálunk még rejtetten is alig létező kérdés. Nem azért, mintha nem léteznének "alanyai", hanem mert egyfelől épp elég rágódnivalót ad a zsidó, illetve leszbikus identitás vagy identitásperspektíva önmagában is; másfelől ahhoz, hogy két eltérő természetű közösséghez való tartozás kölcsönhatása, konfliktusa, egymást erősítése vagy épp felforgatása egyáltalán téma lehessen (filmen és a valóságban), mindkettőt annyira intenzíven és tudatosan kell átélni, ahogyan azt a rendezők teszik.

Leszbikusságuk "egyszerű" tényként, életük evidens részeként van jelen a filmben. A zsidósághoz való viszonyuk jelenti a nagyobb problémát: ateista, nem cionista, "nem kóser" zsidók. Ahogy egyikük kijelenti a filmben, ő egészében tréfli, evészetben, életmódban, mindenben, és úgy látszik, ezt csöppet sem bánja. A leszbikusság persze maga tréfliség, narancs a szédertálon. (Az "egyszeri" leszbikus megkérdezte a rabbit, ugyan miért ne mehetne ő is fel az imaemelvényre. Az olyan lenne, válaszolta a rabbi, mint a narancs a szédertálon. És azóta a zsidó leszbikusok-feministák szédertálján ott a narancs.) A hagyományoktól való elszakadás nem azt jelenti, hogy ne foglalkoznának szenvedélyesen a zsidósággal, de ez nem annyira a személyes vallásosság, mint inkább politikai involváció. Mégis saját gyökereik izgatják, mozgatják őket, a személyes érintettség és a politikai állásfoglalás elválaszthatatlanul összefonódik.

A film végén vagy száz New York-i zsidó leszbikus bulizik együtt. Egészen különböző nők beszélnek élményeikről, hogy is vannak ezzel, mit is jelent ez. Mikor lesz itt ilyesmi, sóhajt a néző, vagy talán nem is kell ez, fűzi tovább, mi egyenesen belépünk majd abba a szakaszba, amikor már tudomást sem kell vennünk erről, nem kapaszkodunk identitások, identitáspolitikák fogódzóiba. De azért milyen szép ez mégiscsak, átélhető, és nem is csak a célzott közönség által, amint ez a túlnyomórészt feltehetőleg nem zsidó leszbikus nézők reakcióiból kiderült.

A filmkészítők operatőrként is jeleskednek. A kamera jeruzsálemi, New York-i utcákon, házakon, ételeken, arcokon pásztáz. A vizuális és intellektuális hatás finom egységet alkot. A rendezők a magyar büszkeségnapi felvonuláson is kameráztak, reméljük, magunkban is gyönyörködhetünk egyhamar.

Nussbaum Nusi

szerző
Nussbaum Nusi
publikálva
1999/28. (07. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...