Zene

Nyolc kis kritika

Matthew Dear, korunk egyik legtehetségesebb producere és egyik legsajátosabb performere Texasban született, de hamarosan, még tinédzserként Michiganben kötött ki, s ott egy életre elvarázsolta őt a detroiti techno.

Talán színpadközeli ülőhelyem, talán földerült kedélyem, de lehet, hogy csak a lassú megszokás tette, hogy most nem tűnt olyan riasztóan hangulatidegennek a hatalmas, elegáns koncertterem, mint más ilyen, nem klasszikus, könnyű- vagy milyen zenei előadások előtt.

Orosz neve van, és gyönyörű. Csak képen láttam, mégis beleszerettem. Ki lehet ő? Hacsak nem egy manöken. Elena virtigli párizsi topmodell, de az én történetem egy forgatókönyvíróról szól.

Nemzeti hős vagy veszélyes terrorista? A kérdés lényegében a történelem első gerillaharcaitól eldöntetlen; ami az egyik oldalnak üldözendő bűn, a másiknak hazafiság.

A falusiak világszerte meleg szívű, jóságos emberek. Nincs ez másképp az Egyesült Államokban sem, filmünk főhőse, Pete Perkins (Tommy Lee Jones), a mexikói határ jobbik oldalán éldegélő mezőgazdasági vállalkozó is nemes lelkű, szívjósággal csordultig telt.

A színpad megrendítően, földhöz, azaz színházhoz ragadtan igazi - azaz színpad. Látjuk feketére festett csupasz falait, olykor a lámpákat is. A közepére pedig oda van téve egy nem igazi, ámde teljesen élethű konyha-veranda, amelyben megint csak minden elem és részlet igazi - de az egész befőttesüvegeken áll, nem a földön.

Mi van, ha az ember egy baleset következtében elveszíti emlékeit? Ez akár egy közepes amerikai film témája is lehetne. Umberto Eco új könyve így is indul, és az első rész színvonala alig magasabb ennél. Nem mentség, inkább súlyosbító körülmény a rahedli irodalmi idézet, utalás: összekacsintás, ugye, milyen kurva műveltek vagyunk, te meg én, kedves olvasó.

Hecker műveinek stílusát hol poprealistának, hol neogyagyának nevezi, egy azonban bizonyos: egyéni kézjegyével és összetéveszthetetlen műveivel már jó ideje kialakította sajátos képvilágát.

Nyolc kis kritika

Manapság egy új NIN-lemeznél a kérdés már nem is annyira az, hogy tud-e még újat mutatni Trent Reznor, az 1965-ös születésű multiinstrumentalista stúdiófenomén, hanem inkább, hogy lázba tudunk-e még jönni a jövőre huszadik születésnapját ünneplő zenekartól.

Csihar Attilának sűrű az idei éve. Április végén jelent meg a Mayhem új lemeze, és nyáron intenzív turnézás veszi kezdetét Amerikában, amit ősszel európai körút követ. De addig sem unatkozik, most éppen a Sunn O))) csapatával van úton, az ausztriai Donau Fesztiválon a Current 93 vendégeként is fellépett, majd Ausztrália és Japán felé vette az irányt. Indulás előtt, külföldi telefoninterjúk szünetében faggattuk.

Románia igazán nincs messze, kortárs filmművészetéről ennek ellenére meglehetős információhiányban szenvedünk.

Mit gondolhatunk egy szőnyegen elterülő testről és a csuklóból folydogáló vékony vérfolyamról?