Nemzeti hős vagy veszélyes terrorista? A kérdés lényegében a történelem első gerillaharcaitól eldöntetlen; ami az egyik oldalnak üldözendő bűn, a másiknak hazafiság.
Ken Loach tavaly Cannes-ban Arany Pálmát nyert mozija az IRA hőskorába repít vissza. Az 1920-as években, az ír polgárháború kezdeti időszakában járunk. A filmen egyszerre konkrét és képletes testvérháború: a főszerepet játszó O'Donovan fivérek, Teddy és Damien (Padraic Delaney, Cillian Murphy) a politika miatt ugyanúgy szembekerülnek egymással, mint a többi ír.
Az angolok ábrázolásakor Loach nem szívbajos (nem is véletlen, hogy a brit sajtót ennyire magára haragította): a guantánamói fogolytábor túlkapásokon ért amerikai katonái is tanulhatnának azokból a válogatott testi-lelki kegyetlenkedésekből, melyeket az angolok itt felvonultatnak. Szimpátiánk így egyértelműen az íreké, akiket azonban - élükön az O'Donovan testvérpárral - oly árnyaltan ábrázol a rendező, hogy a másik tábor sematizmusát is hajlandóak vagyunk elnézni neki.
De most nem is az angolokról van szó, ők csak katalizátorok az ír nemzet identitáskeresésében, abban az elhúzódó folyamatban, melynek a mai napig sarkalatos pontja Észak-Írország és a katolicizmus kérdése.
A visszatérő motívumok, az ismétlődő mondatok és helyzetek sajátos színt adnak a filmnek - az ír szabadcsapatok többször is felbukkannak a felkelők egyik gyülekezőhelyén, egy elhagyatott farmon, ahol számtalan véres jelenet játszódik. Ugyanazok a szavak, ugyanazok a párbeszédek azonban egészen másképpen szólnak és mást jelentenek a film elején, közepén vagy a végén. Ez az ismétlődés egyértelműsíti, hogy az ír történelem repetitív, mondhatni fátumszerű, ráadásul viszonylagos: mindig csak az adott konstellációk fényében értelmezhető.
A testvérek sokáig párhuzamosan haladó, szétváló, majd egymást keresztező útja az ír nemzetpolitika két útjának metaforája: totális függetlenség a brit koronától, vagy a laza szálakkal kötődő autonómia.
A Felkavar a szél, ha nem is Ken Loach legjobb filmje, de mindenképpen drámai, kiváló színészi játékkal előadott mű, melybe aki akarja - és érdekes módon a legtöbb amerikai kritikus akarta -, beleláthatja az elkeseredésében és megalázottságában a terror eszközétől sem visszariadó, nagyhatalmaknak kiszolgáltatott kis nemzetek sorsát, ha tetszik, az Egyesült Államok iraki politikáját.
Forgalmazza az FF Film
