Ha van valami, amiben következetes a magyar kormány, az az, hogy bármi történik, a gyilkosoknak szurkol. Bár pragmatikus kapcsolatnak van hazudva, valójában látványosan lelkesedik és segíti azokat, akik szerint kamu a srebrenicai vérengzés, kifejezetten lelkesednek kormánytagjaink a gondolattól, hogy a saját kisebbségeit munkatáborban tartó kínai diktatúra nagyobb szerepet kapjon a világ alakításában, Afrikában lelkesen építjük a magyar diplomáciai kapcsolatokat különféle véreskezű hadvezérekkel, Benjámin Netanjahu miatt még a Nemzetközi Büntetőbíróságból is kiléptetik az országot. Az ellenfeleit egy csúnya nézésért is börtönbe küldő Recep Tayyip Erdoğan lassan több időt tölt Budapesten, mint Isztambulban, az azerieknek még akkor is tapsolt a magyar diplomácia, amikor pogromokat szerveztek az örmények ellen,
és persze a hivatalos csatornákon még úgy-ahogy elmaszatolják a kimondását, de a beszélő fejeken és a gyakorlati tettekben egyre nyilvánvalóbb, hogy az oroszoknak szurkolnak.
Nyilván meg lehet ezt szokni egy olyan országban, ahol a feleségét verő férjek bajba kerülésekor is kötelezően elhangzik, hogy „biztos csinált valamit”, de a kémbotrány egyik szálaként a Tisza Párthoz igazolt egykori honvédségi vezérkari főnökre, Ruszin-Szendi Romuluszra küldték a Nemzetbiztonsági Bizottságot, hogy vizsgálja ki a tevékenységét, hiszen gyanús volt nekik, hogy a NATO ülésein „ukránbarát” álláspontot képviselt, és még „Slava Ukraini!” köszöntést is megengedett magának. A Tisza szakpolitikusának állítólagos ukránpártisága már csak azért is meglepő fordulat (vagy hazugság, kinek mi tetszik), mert ahogy az erről szóló hírek is kiemelték, az ukrajnai eseményekkel kapcsolatban írt hazai jelentései általában a magyar kormány álláspontját mutatták, ami ugyebár a fideszes hazugságszótárban békepárti, valójában masszívan oroszpárti.
Az Orbán-kormány politikája persze keményen amorális minimum 2015 óta, de azért itt mégis csak érdemes megjegyezni: a nagy leleplezés az lenne, hogy Ruszin-Szendi Romulusz egy már most életek százezreit követelő háborúban titokban a gyengébb félnek szurkolt. Ez az, ami ezek szerint már nem fér bele a Fidesznél, látványosan fel is háborodott rajta az összes politikus-influenszer a szokásos csatornákon. Hiszen az már ki van mondva a pártban, hogy Ukrajna érdeke alapvetően ellentétes a magyar érdekkel, az persze nyilván csak véletlen, hogy ez a magyar érdek mindig egybecseng az orosz érdekekkel is. Magyarország jelenlegi vezetése Ukrajnát semmilyen formában nem akarja látni az Európai Unióban, már arról is szó van, hogy különféle betegségeket hoznak be hozzánk az ukránok, ha csak úgy bejöhetnének a szent magyar földre, miközben a kormány annak a gondolatától is rosszul van, hogy esetleg jöhet olyan idő, amikor le kéne állni a tömeggyilkos orosz rezsimmel folytatott üzleteléssel.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
