A NER univerzumában nincs cikibb, mint a gyengébb mellé állni

Narancsblog

Magyarország jelenleg nyíltan ellenségként kezeli egyik szomszédját, mert annak létezése akadályozza a miniszterelnök kiteljesedését a vágyott új világrendben.

Ha van valami, amiben következetes a magyar kormány, az az, hogy bármi történik, a gyilkosoknak szurkol. Bár pragmatikus kapcsolatnak van hazudva, valójában látványosan lelkesedik és segíti azokat, akik szerint kamu a srebrenicai vérengzés, kifejezetten lelkesednek kormánytagjaink a gondolattól, hogy a saját kisebbségeit munkatáborban tartó kínai diktatúra nagyobb szerepet kapjon a világ alakításában, Afrikában lelkesen építjük a magyar diplomáciai kapcsolatokat különféle véreskezű hadvezérekkel, Benjámin Netanjahu miatt még a Nemzetközi Büntetőbíróságból is kiléptetik az országot. Az ellenfeleit egy csúnya nézésért is börtönbe küldő Recep Tayyip Erdoğan lassan több időt tölt Budapesten, mint Isztambulban, az azerieknek még akkor is tapsolt a magyar diplomácia, amikor pogromokat szerveztek az örmények ellen,

és persze a hivatalos csatornákon még úgy-ahogy elmaszatolják a kimondását, de a beszélő fejeken és a gyakorlati tettekben egyre nyilvánvalóbb, hogy az oroszoknak szurkolnak.

Nyilván meg lehet ezt szokni egy olyan országban, ahol a feleségét verő férjek bajba kerülésekor is kötelezően elhangzik, hogy „biztos csinált valamit”, de a kémbotrány egyik szálaként a Tisza Párthoz igazolt egykori honvédségi vezérkari főnökre, Ruszin-Szendi Romuluszra küldték a Nemzetbiztonsági Bizottságot, hogy vizsgálja ki a tevékenységét, hiszen gyanús volt nekik, hogy a NATO ülésein „ukránbarát” álláspontot képviselt, és még „Slava Ukraini!” köszöntést is megengedett magának. A Tisza szakpolitikusának állítólagos ukránpártisága már csak azért is meglepő fordulat (vagy hazugság, kinek mi tetszik), mert ahogy az erről szóló hírek is kiemelték, az ukrajnai eseményekkel kapcsolatban írt hazai jelentései általában a magyar kormány álláspontját mutatták, ami ugyebár a fideszes hazugságszótárban békepárti, valójában masszívan oroszpárti.

Az Orbán-kormány politikája persze keményen amorális minimum 2015 óta, de azért itt mégis csak érdemes megjegyezni: a nagy leleplezés az lenne, hogy Ruszin-Szendi Romulusz egy már most életek százezreit követelő háborúban titokban a gyengébb félnek szurkolt. Ez az, ami ezek szerint már nem fér bele a Fidesznél, látványosan fel is háborodott rajta az összes politikus-influenszer a szokásos csatornákon. Hiszen az már ki van mondva a pártban, hogy Ukrajna érdeke alapvetően ellentétes a magyar érdekkel, az persze nyilván csak véletlen, hogy ez a magyar érdek mindig egybecseng az orosz érdekekkel is. Magyarország jelenlegi vezetése Ukrajnát semmilyen formában nem akarja látni az Európai Unióban, már arról is szó van, hogy különféle betegségeket hoznak be hozzánk az ukránok, ha csak úgy bejöhetnének a szent magyar földre, miközben a kormány annak a gondolatától is rosszul van, hogy esetleg jöhet olyan idő, amikor le kéne állni a tömeggyilkos orosz rezsimmel folytatott üzleteléssel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.